A brazil történet kezdetén
A hatodik labdarúgó-világbajnokság egy csillag feltűnését jelentette, aki később a futballtörténelem legfényesebbjeként vonult be a köztudatba. A vb-t ismét Európában rendezték meg, Svédországban, és a brazilok első nagy sikerét hozta, amihez némi közük volt a magyaroknak is. A magyar válogatott szintén kijutott a tornára, de az 1956-os események megtépázták őket is.
Az 1958-as világbajnokság rendezése iránt Argentína, Chile és Mexikó is érdeklődött, végül azonban csak egyetlen pályázat érkezett a FIFA-hoz, a svédeké. 1950-ben a Rio de Janeiró-i kongresszuson tehát eldőlt a rendező kiléte.
A selejtezőben már 55 válogatott vett részt, és tizenhatan kvalifikálták magukat a tornára. A vb-re június 8. és 29. között került sor, és 12 város, Stockholm, Göteborg, Malmö, Helsingborg, Eskilstuna, Norrköping, Sandviken, Uddevalla, Borås, Halmstad, Örebro és Västerås szolgált helyszínül. Két nagy hiányzó is akadt, a kétszeres világbajnok Olaszország és Uruguay.
Az 1. csoport élén a címvédő nyugatnémetek végeztek, megelőzve az északíreket és a csehszlovákokat, valamint az utolsó helyezett argentinokat. Az északírek és a csehszlovákok rájátszásra kényszerültek, és ahogy a csoportmérkőzések során, úgy ekkor is északír győzelem született, igaz, ezúttal csak hosszabbításban.
A 2. csoportban Franciaország lett az első, a később 13 találattal gólkirály, Just Fontaine minden összecsapáson rúgott legalább egy gólt. Paraguay ellen mesterhármast ért el, míg a bronzmeccsen négyest vágott a németeknek. A franciák mellett még a jugoszlávok jutottak tovább, a paraguayiak és a skótok utazhattak haza.
A 3. csoportban játszottak a magyarok. A szövetségi kapitány Baróti Lajos volt, az aranycsapat pedig az 56-os események után lényegében szétesett. Négyen maradtak hírmondónak: Grosics Gyula, Bozsik József, Budai László és Hidegkuti Nándor, aki a csapatkapitányi karszalogot is viselte. Az első meccsen 1:1-re döntetleneztek Walesszel, Bozsik már az 5. percben betalált, John Charles, a későbbi legenda a 27. percben egyenlített. Ezt követte a házigazdák elleni stockholmi összecsapás, amelyet Kurt Hamrin duplájával húztak be a svédek 2:1-re, Tichy Lajos a 77. percben talált be.
Az utolsó találkozón aztán 4:0-ra elverték Mexikót, Tichy két gólt is szerzett, a harmadikat Sándor Csikar, a negyediket Bencsics József könyvelte el. A svédek nyerték a csoportot, Wales és Magyarország 3-3 pontos volt, míg Mexikó lett az utolsó. A rájátszást ezután elbukták a magyarok. Tichy a negyedik gólját lőtte a tornán a 33. percben, a walesiek azonban fordítottak Ivor Allchurch és Terry Medwin találatával.
A 4. csoportban fociztak a favoritnak számító brazilok, akik a három csoportmeccsen gólt sem kaptak. Először 3:0-ra megverték az osztrákokat, majd a világbajnokságok történetének első gól nélküli döntetlenjét játszották az angolokkal, végül a szovjeteket múlták felül 2:0-val. A szovjetek és az angolok rájátszásra kényszerültek, Ausztria a negyedik helyen végzett. A szovjetek először indultak a selejtezőkben, és rögtön kijutottak a tornára, és az 1:0 az angolok ellen az ő továbbjutásukat jelentette.
A negyeddöntők kevés gólt hoztak, és mindegyik meccs vesztese rúgott gól nélkül szenvedett vereséget. A brazilok Wales ellen küzdöttek. A mindössze 17 éves Edson Arantes do Nascimento, Pelé a szovjetek után másodszor lépett pályára a vb-n, és az ő góljával 1:0-ra nyertek, és meneteltek tovább. A franciák Észak-Írországgal játszottak, 4:0-val küldték haza a szigetországiakat.
A svédek a Szovjetunió felett diadalmaskodtak 2:0-ra, míg a németek a jugoszlávok ellen győztek soványka 1:0-ra. Az elődöntőben már Pelé brillírozott. Franciaországot 5:2-ra legyőzték az ő triplájával, Vavá és Didi szerezte az első két gólt. A hazaiak pedig a nyugatnémetek ellen fordítottak 3:1-re.
Az elődöntők után a helyosztók még nagyobb gólzáport eredményeztek. A bronzmeccsen Fontaine mesternégyese segítette a franciákat a 6:3-as győzelem során, a címvédő ezzel lemaradt a dobogóról. A döntőben szinte mindenki, még a hazaiak is biztosra vették a brazilok sikerét.
Az angol George Raynor már másodszor ült a svéd kapitányi padon. 1948-ban olimpiai bajnoki címig vezette a csapatot, két évvel később pedig világbajnoki bronzig. A döntőben Nils Liedholm, az AC Milan legendája, a svédek csapatkapitánya a 4. percben szerzett vezetést a hazaiaknak, de Brazília öt perc múlva egyenlített Vavá révén.
Aztán ismét Vavá talált be, a második félidőben pedig Pelé növelte az előnyt, a 68. percben pedig Zagallo. Simonsson csak szépített, az 5:2-es végeredményt Pelé állította be. A vb-történelem legtöbb gólját hozta a döntő, Brazília pedig első világbajnoki győzelmét ünnepelhette.
A brazilok szövetségi kapitánya, Vicente Feola 4-2-4-es felállásban játszatta a seleçãót. Ez a felállás a támadást helyezte előtérbe, Bukovi Márton, Sebes Gusztáv és Guttmann Béla nevéhez kapcsolódott az újítás. Az aranycsapat már részben ebben a szellemben játszott, amikor Hidegkuti visszalépett a középpályára, őt Bozsik támogatta, míg Zakariás egészen hátrahúzódott a védőkhöz.
A brazilok ezt a felfogást Guttmann-nak köszönhették, aki ekkor a São Paulo edzője volt. A torna előtt a brazilok mindenre ügyeltek, alaposan felkészültek, elképesztő odafigyeléssel vették körül a csapatot. A szállodájukból például a női személyzetet férfiakra cseréltették, bezáratták a közeli nudista strandot és pszichológust is vittek magukkal. Megérte.
Råsunda Stadion, 49 737 néző,
játékvezető: Maurice Guigue (Franciaország)
Brazília-Svédország 5:2
Gólok: Vavá (9. és 32.), Pelé (55. és 90.), Zagallo (68.), illetve Liedholm (4.), Simonsson (80.)
Brazília: Gilmar – Djalma Santos, Orlando, Bellini, Nílton Santos – Zito, Didi – Garrincha, Vavá, Pelé, Zagallo.
Svédország: K. Svensson – Bergmark, Parling, Gustavsson, Axbom – Börjesson – Hamrin, Gren, Simonsson, Liedholm, Skoglund.