Elbocsátások, felszámolások a kluboknál
Az MŠK Žilina vezetősége március 30-án bejelentette, hogy felszámolják a klubot, és tizenhét élvonalbeli játékosuktól megválnak. A hír váratlanul érte a focivilágot, és sokan úgy értelmezték a közleményt, mintha az egyesület, illetve a zsolnai futball ezzel teljesen megszűnt volna. A valóság persze jóval árnyaltabb.
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy létezik a klub, meg nem is, mivel a megszűnése akkor lép érvénybe, amikor ténylegesen befejeződött a felszámolási folyamat. A felszámolás pedig három hónaptól egészen két évig eltarthat. Mindezt a klub felszámolásával megbízott Rastislav Otruba nyilatkozta. Hogyan jutott el a Zsolna a felszámolásig?
A vezetés felmérte a klub működésének feltételeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a profi labdarúgók bérei jelentik a legnagyobb terhet. Ezután e-mailben felvették a kapcsolatot a profi szerződéssel rendelkező játékosokkal, és a különleges helyzetre hivatkozva mindenkinek egyéni ajánlatot tettek a fizetéscsökkentést illetően.
A hétszeres bajnokcsapat tulajdonosa, Jozef Antošík az egész klub működését vette figyelembe, és azokkal is számolt, akik a legalacsonyabb bérosztályba tartoznak, illetve a jövőre is gondolt. Magyarán, meg akarja tartani az utánpótlást. A Zsolna hivatalos közleményében is az első mondatok közt szerepel, hogy a klub költségvetését elsősorban a játékosok eladásából finanszírozzák. Majd felhozták példaként a téli átigazolási időszak legnagyobb szlovákiai üzletét – a szlovák játékosokat illetően mindenképpen –, vagyis Róbert Boženík esetét, akit ugyan 4, más források szerint 4,6 millió euróért adtak el a Feyenoordnak, de eddig csak az összeg tíz százalékát kapták meg. A Zsolnának 154 alkalmazottja van, akik közül ötvenegyen alkotják a profi labdarúgók táborát.
Itt kezdődnek az egymásnak ellentmondó állítások. A játékosok azt állítják, hogy a vezetés 80%-os fizetéscsökkentést javasolt, Antošík azonban a hivatalos nyilatkozatban szereplő változathoz ragaszkodik, tehát az egyéni ajánlattételhez.
Öt kategóriát határoztak meg, bruttó 500, 800, 1000, 1500 és 2000 eurós fizetéseket, ennyiért kellett volna tovább focizniuk. Véleménye szerint a 80%-os változatot a csapat kapusa, Dominik Holec találta ki, aki úgy gondolta, hogy mindenkinek azonos mértékben csökkentik a bérét.
Antošík ezzel szemben úgy véli, hogy a csökkentést a szolidaritás és a szociális érzékenység alapján kell meghozni, és a legtöbbet attól kell elvenni, aki a legtöbbet keresi, míg a legkevesebbet a legkisebb bérekből. A játékosok egy része ebbe nem egyezett bele, és megpróbálták bevonni a tárgyalásokba a profi labdarúgókat tömörítő ÚFP-t (Únia futbalových profesionálov). Az ÚFP-t az egykori válogatott kapus, Ján Mucha irányítja. A szövetség azzal érvelt, hogy a játékosok szerződését nem lehet felmondani, amire a zsolnai alakulat tulajdonosa azt mondta, ez igaz, de csak addig, amíg a szerződésben foglaltak nem döntik romba a csapatokat.
Az MŠK Žilina pedig alaposan felmérte, milyen mozgási lehetősége van. Az SFZ (Szlovák Labdarúgó-szövetség) szerint a klub kezdeményezheti a felszámolását, és ha folytatódik a Fortuna Liga, a zsolnaiak továbbra is az élvonalban játszhatnak.
A klub végül szerződést bontott azzal a tizenhét játékosával, akik a legnagyobb alapfizetéssel rendelkeztek, valamint azokkal is, akiknek a szerződése idén nyáron, vagy a következő téli átigazolási időszakban jár le.
A felszámolással megbízott Otrubának kell megállapodnia a többi játékossal, akiknek a nagyobb része az utánpótlásban játszik. Az elbocsátottak a márciusi és az áprilisi fizetésüket teljes egészében megkapják, és szabadon igazolható játékosokká válnak. A Zsolna jelen állás szerint a fiataljaiból rakná össze azt a csapatát, amely legközelebb pályára lépne a bajnokságban. A szurkolók többsége elítélte a zsolnai focisták hozzáállását, a róluk alkotott véleményük ismét bizonyságot nyert.
A zsolnai ügy óta arról is olvashattunk, hogy a Pohronie gárdájánál a klub és a játékosok szinte azonnal megegyeztek a bérekről, csak az okozott némi zavart, hogy a megállapodásban szerepet játszott-e az ÚFP. A klub szerint nem volt szükség harmadik félre, az ÚFP azonban szeretné kivenni a részét a sikerből. A Szenice esetében már korábban szó volt a tulajdonosváltásról, ám ez elmaradt. Télen még a klub megmentéséről meséltek egy új befektető által, de az FK Senica még mindig a venezuelai Philip Valentiner tulajdonában van, az alkalmazottak pedig tavaly októberben kaptak utoljára fizetést.
Külföldön is akadnak már olyan klubok, amelyek menesztették a játékosokat és a szakmai stábot. A Dinamo Zágrábnál hasonló helyzet állt elő, mint Zsolnán. A vezetőség a harmadára akarta csökkenteni a csapattagok fizetését, a másik harmadot fél év múlva szándékozta átutalni, a harmadikról pedig le kellett volna mondaniuk. Az ajánlatot elutasították a játékosok és a szakmai stáb. A klub megszüntette az utóbbiak szerződését, kivételt Nenad Bjelica vezetőedző képez, aki olyan szerződéssel bír, amely ezt nem tette lehetővé. A hírek szerint a játékosok éves bére 100 ezer és 800 ezer euró között mozog, ennek harmadáról kellene lemondaniuk.
A Barcelona is a bércsökkentés mellett döntött, Lionel Messiék 70 százalékkal kevesebbet kapnak. Az argentin úgy nyilatkozott, hogy mindannyian beleegyeztek az ajánlatba. A spanyol klubok közül az Atlético Madrid és a katalánok is kínos anyagi helyzetben vannak, előbbi tartozása 522 millió, utóbbié 217 millió euró.
A sport csak egy szelete a hatalmas globális gépezetnek. A százmilliós átigazolási összegeknek befellegzett, állítják sokan, de ha nem sikerül talpra állítani a klubok működését, a sport egésze is átértékelésre kerül.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/14. számában.
