Egyelőre nem lesz húsvét a focipályán
A FIFA tiltakozása után a nemzetközi labdarúgás szabályalkotó testülete (IFAB) is úgy döntött szombaton, hogy nem kerül bevezetésre a kék lap, vagyis a sárga és piros lapok egyelőre nem bővülnek kékkel, nem lesz tehát színestojásokhoz hasonló színeskártyás húsvéti színkavalkád a focipályán.
Nem kell tehát a játékvezetőknek ügyelniük arra, hogy bizonyos szabálysértések esetében melyik színű kártyát húzzák ki a zsebükből, illetve a kiosztott lapok nem teszik bonyolultabbá a következményeket sem.
Egy 2006-os vb-meccsen Graham Poll angol játékvezető háromszor adott sárgát a horvát Josip Simunicnak, mielőtt megkapta volna a piros lapját. Értelemszerűen a második lap után kellett volna kiállítani, de Poll jól láthatóan összezavarodott a parázs hangulatú meccsen. A kék lapok bevezetésének javaslata még jobban megkeverte volna a paklit.
A tervek szerint a kék lappal a játék részévé vált volna egy tízperces büntetés, ám egyelőre csak a reklamálásokra vonatkozott volna, más szabálytalanságokra nem. Marad tehát a sárga és piros lap, amelyeket az 1970-es mexikói világbajnokságon vezettek be annak érdekében, hogy a különböző nyelven beszélő játékosoknak és játékvezetőknek legyen egy közös, érthető kommunikációja játék közben.
Ez utóbbiakat a VAR megjelenése kiűzte a játékból, de az oldalvonalnál még mindig ottvannak elsősorban a kispadokat, edzőket, cseréket és hosszabbításokat felügyelve. A VAR-ban is hivatásos játékvezetők tevékenykednek, akikre egyesek szerint nagy szükség van a játék objektivitása érdekében, mások szerint viszont a gyakori visszanézések tönkre vágják a focit, megkérdőjelezik például a játék lényegét, a gólt és a gólörömöt is. A focisták szinte már rettegve figyelik, amikor a góljuk után a bíró az egyik kezét a füléhez emeli, jelezve, hogy valami történik a VAR-szobában, a másikkal pedig várakozásra inti a játékosokat. Amikor pedig kivonul a jelenet visszanézéshez az oldalvonal közelében felállított képernyőhöz, már régen rossz, ilyenkor 90 százalék, hogy megmásítja előzően meghozott ítéletét.
Egykoron nem futkostak borotvahabbal a zsebükben a játékvezetők. Ma már elengedhetetlen kellékük a sorfalállításnál. Régebben ez tekintélyelv alapján működött ugyanúgy, mint a reklamálások visszaszorítása, amelyet a kék lap hivatott volna szolgálni. De mi lett volna abban az esetben, ha egy-egy vitatott ítéletnél 6-7 tiltakozó játékos rohan a bíróhoz? Mind bekékül?
A kék lapok elutasításával párhuzamosan az IFAB bejelentett két újításnak a tesztelését is a fociban.
A játékvezetőknek lehetőségük lesz arra, hogy feszült helyzetekben, dulakodás esetén a saját büntetőterületükön belülre küldjék a csapatokat lecsillapodni. Az ehhez hasonló szituációkban csak a csapatkapitányok tárgyalhatnak a bíróval, ellenkező esetben büntetés, a hagyományos sárga lap következik.
A másik újdonság, hogy a kapusok kirúgás előtt legfeljebb 8 másodpercig tarthatják a kezükben a labdát, és a játékvezető az ujjaival visszaszámolva jelezheti, hogy mikor jár le az idő. Az IFAB szerint a nyári, párizsi olimpia futballtornáján már kipróbálják ezt a „játékvezető, mint stopperóra” szabálymódosítást, amelyet a későbbiekben valószínűleg kiszélesíthetnek a partdobásokra és a szögletrúgásokra is.
