Egy jegyvásárlás bonyodalmai
Nem biztos, hogy egyszerű feladat napjainkban a jegyvásárlás a magyar foci válogatott hazai mérkőzéseire! A közelmúlt labdarúgó sikerei ugyanis sok szurkolót vonzanak ki a nemzet stadionjába, amely szinte minden meccsen teltházas. Dani unokámmal most a Magyarország-Észak-Írország mérkőzésre mégis belevágtunk a jegyszerzésbe, aki a Pénzügyér igazolt ifjúsági játékosa, és még nem volt focimeccsen a Puskás Arénában. Úgy, ahogy én sem, csak elődjében, a Népstadionban, majd a Puskás Stadionban, de ott gyakran. Készültünk már kimenni a portugálok elleni VB-selejtezőre is, de lemaradtunk az online jegyvásárlásról. A Nemzetek Ligája csoportküzdelmeinek zárómérkőzése izgalmasnak ígérkezik, nosza nekivágtunk.
Régebben, amikor még aktív meccslátogató szurkoló voltam, egyszerű volt a helyzet: Akármelyik stadionhoz érve sorba álltam, megvásároltam a jegyet, megkerestem a szektoromat, bementem, leültem, megnéztem, felkeltem, hazamentem. Habár a mindent eldöntő csúcsmeccsekre akkor se volt könnyű jegyet szerezni. Ilyen volt például 1977-ben, budapesti egyetemista koromban a Magyarország-Bolívia interkontinentális VB-selejtező, amelynek jegyárusítása napokkal a meccs előtt kezdődött a Népstadion jegypénztárában. Rosszat sejtettünk, ezért a szintén budapesti egyetemista érsekújvári barátommal már hajnali négykor megérkeztünk a délelőtt 10 órakor nyitó jegypénztárhoz, és csodáknak csodájára már akkor hosszú sorok kígyóztak a Népstadion kis pénztárablakainál. Az őszi hidegben plédekbe burkolózva, magukkal hozott kis sámlikon ülve várták a pénztárnyitást, sokan már az előző estétől. Mi másképp védekeztünk a hideg ellen... Fejenként négy jegyet lehetett vásárolni egynek, nekünk sikerült, és jöhettek Érsekújvárból a szurkoló barátok, rokonok az argentín világbajnokságra való kijutást eldöntő mérkőzésre.
Igaz, volt még egy visszavágó La Pazban, szédítő magasságban, de kint is sikerült nyerni egy góllal. Ahogy közeledett a Népstadionban reggel a pénztárnyitás pár nappal a budapesti mérkőzés előtt, egyre vastagabbak lettek a sorok. Nem kis bosszúságunkra pirkadat után sokan rátaláltak a sorakozó barátokra. De pár nap múlva a 6:0-ás szép győzelem kárpótolt minden kellemetlenségért.
Ma már nincs sorbanállás, elektronikus formában, otthonról történik a jegyigénylés. De hogyan? Előbb regisztrálódni kell az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) szurkolói klubjába -https://szurkoloiklub.mlsz.hu/ - , ahol aztán közlik, mikortól lehet belépőjegyet vásárolni az adott meccsre. Az észak-írek elleni november 17-ei mérkőzésre az MLSZ „kivételezett” aranyszintes szurkolói már hétfőtől, október 26-tól vásárolhattak ily módon jegyeket, a „szürkesávosok” csak október 28-tól, szerdától, ha addig el nem fogynak az aranyszintesek jóvoltából. Akkor aztán, 10 órakor nagyon kell figyelni, hogy gyors legyél, mert igencsak hamar elfogynak a jegyek. Utána pedig sajnálhatod, ahogy én a Ronaldóék elleni meccs előtt a vásárlási kudarcot. De aztán jött az újabb meglepetés: hiába akartam 2 jegyet vásárolni az északírek ellen, magamnak és a kisunokámnak, sajnos neki is előbb regisztrálni kellett a szurkolói klubba, pedig még elég kiskorú.
Ezzel persze sok idő eltelt. Csetelés közben hiába mondtam az MLSZ-es hölgynek, hogy szülinapos meglepetés lenne a Daninak a közös helyszíni meccsnézés, hogy még 1977-ben, az átkosban is lehetett ennél fontosabb meccsre fejenként 4 jegyet venni, hajthatatlan volt.
Aztán váratlanul mégis sikerült! Pedig rögtön a bejelentkezést követően 10 óra 1 perckor a 3789. voltam a sorrendben, kissé reménytelennek tűnt az egész, várakozási időnek pedig 1,5 órát adtak meg, kivártam.
Most már csak számolni kell a napokat, hogy mikor mehetünk ki együtt a szentélybe, meghallgatni a Nélküledet és a magyar himnuszt, megcsodálni a ragyogó stadiont, élvezni a remélhetőleg jó játékot és a szurkolást, ha esik, ha fúj a szél...
Addig is, ha úgy gondolod, megnézhetjük a tévében, mit focizik ma a Fradi Bicskén a Magyar Kupában...
