Egy csapatkapitány búcsúmérkőzése
Dzsudzsák Balázs 109-szeres válogatott lesz. Egyesek szeretik, mások szívből utálják őt, és akadnak olyanok is, akiket sosem érdekelt a magyar labdarúgó-válogatott korábbi csapatkapitányának pályafutása, a személyiségét pedig ne is említsük. November 20-án, éppen a világbajnokság nyitónapján búcsúzik a válogatottól, ahogy egyébként Marek Hamšík is.
Egyes focistákhoz klubok kapcsolódnak, másokhoz válogatottak. Lehet, hogy furcsán hangzik, de Dzsudzsák Balázsról szinte kivétel nélkül mindig a magyar válogatott jut eszembe: ahogy a 2016-os Európa-bajnokságon két gólt lő a Portugáloknak, vagy ahogy a pálya szélén elszalad, és persze a szabadrúgásai. Csak miután kimerengtem magam, akkor jutnak eszembe Dzsudzsák góljai, emlékezetes pillanatai az Eindhovenben. Itt véget is ér a történet, hiába játszott Oroszországban, Törökországban és az Egyesült Arab Emírségekben, nem ugrik be semmi. Felejthetetlen bombagól a Dinamóban? Semmi. Szép elfutás a szélen a Bursaspor színeiben? Semmi. Pazar gólpassz az Ittihad Kalbában? Semmi. Ki látta a ballábas magyar szélsőt az al-Vahdában játszani? De még az Anzsiról és a Dinamo Moszkváról sem ugrik be túl sok, pedig az orosz fővárosban lehúzott pár idényt.
Dzsudzsák tehát pályára lép a november 20-i (20.15) Görögország elleni barátságos meccsen, természetesen mint csapatkapitány. Igen, egyedül áll majd az élen a 109 válogatott mérkőzéssel a magyar futball történetében, megelőzve a 108-szoros válogatott Király Gábort.
Nézők is lesznek, akik persze nemcsak miatta zarándokolnak el a Puskásba, hanem esetleg Szoboszlaiért, vagy egyszerűen a válogatottért. Remélhetőleg megtapsolják, és nem fütyülik ki, mert ez is egy lehetőség. Dzsudzsák három éve szerepelt utoljára a válogatottban, Cardiffban, Eb-selejtezőn, Wales ellen. A búcsúmeccséhez is elég furán viszonyul. Úgy nyilatkozott, hogy ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem szerepelhet a válogatottban. Pedig mindenki más úgy értelmezi, hogy ezzel köszön el a válogatottól. Egyesek szerint három év után elbúcsúzni... már önmagában különös.
December 23-án betölti a harminchatot. Háromszoros magyar bajnok a Debrecennel (2005, 2006, 2007), egyszeres holland bajnok az Eindhovennel (2008), a 2016-os Európa-bajnokságon a nyolcaddöntőig jutott a válogatottal. Az eddigi 108 mérkőzésen 21 gólt szerzett a nemzeti csapatban, a Transfermarkt szerint a jelenlegi piaci értéke 250 ezer euró.
Eindhovenbe 2,5 millió euróért igazolt el, a Mahacskalába 14 millióért, a Dinamóba 19 millióért. Érdemes megnézni az Eindhoven Ajax elleni rangadóján szerzett két szabadrúgásgólját, és ahogy kicselezi az amszterdami védőket, akiket lényegében összefuttat, majd balról középre adja, és újabb PSV-gól születik. A szurkolók a nevét skandálták, jól focizott azokban az években.
Egyesek mégis úgy beszélnek róla, mintha a hollandok bolondok lettek volna, ahogy mindenki más, mert Dzsudzsák nem tudott futni, nem szántotta fel a pályát, nem küzdött eléggé, nem nyerte meg a párharcokat, nem tudott cselezni. Az viszont igaz, hogy az Eredivisie-ből nem felfelé vezetett a pályafutása, hanem a „keleti csillogás” vonzotta. Igen, valószínűleg megérte anyagi okokból keletre szerződni, de sem a Premier League, sem a Bundesliga nem jött össze. De mi van, ha nem érdekelte őt az európai kupaszereplés lehetősége vagy a rangosabb bajnokság? Az ismert és kevésbé ismert nők odavoltak érte, ő pedig élt a lehetőségekkel. Marco Rossi eleinte számított rá a válogatottban, majd mellőzte. Dzsudzsák Balázs 2007-ben Görögország ellen lépett pályára először címeres mezben, az első gólját a válogatottban 2008-ban szerezte Görögország ellen, november 20-án a Görögország elleni barátságos mérkőzésen búcsúzik a csapatkapitány a válogatottól.
