Edzői karrierem egyik legszebb éve volt 2024

Első szezonját tölti Komárom a szlovák élvonalban, hogyan értékelné a csapat őszi idényét?

Tudtuk az elején, hogy nem lesz egyszerű, hiszen nem könnyű felvenni a ritmust. Ez azonban 8-9 forduló után megtörtént és utána már olyan mérkőzéseket játszottunk, ahol „partiban” voltunk az ellenfelekkel. Volt, amikor sorozatban hét vereséget is elszenvedtünk, ráadásul úgy kaptunk ki, hogy öt mérkőzésen csupán egy góllal. Az utolsó másodpercekben gólt kapni nagyon bosszantó dolog, de sikerült innen is felállnunk. A csapat megmutatta a karakterét, a csapatszellemet és az őszi idény utolsó négy fordulójában már érett focit játszottunk és nem is kaptunk ki. Összeségében 17 egységgel zártuk az őszt, amivel úgy gondolom, meg lehetünk elégedve.

Miben kellett leginkább fejlődniük a másodosztályhoz képest?

Leginkább abban, hogy amely hibákért a másodosztályban nem büntetett meg az ellenfél, azokat az élvonalban könyörtelenül kihasználták. Jobban oda kellett tehát figyelnünk a középpályán a labdavesztésekre, illetve a kapu előtt nagyobb területet hagytunk az ellenfél csatárának és ezt azonnal ki is használták. Ahogy mondtam, 8-9 fordulót követően már nem voltak ilyen gondjaink. Az utolsó négy fordulóban kiváló teljesítményt nyújtottunk, mind támadásban, mind védekezésben. Azt is meg kellett szoknunk, hogy az első osztályban jóval dinamikusabb a foci.

A bajnokság kezdete előtt sokan pesszimisták voltak a komáromi feljutással kapcsolatban. Önök erre jócskán rácáfoltak, és ha megnézzük a tabellát, mindössze öt pontra vannak a felsőháztól. Miben kell még fejlődnie a csapatnak?

Én nem használom a közösségi oldalakat, nem is olvasom ezeket az okoskodásokat, mindig pozitívan gondolkodom és a játékosaimtól is ezt várom el. Tény, hogy csak öt pontra vagyunk a felsőháztól, s ebből is látszik, nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság, de a Slovan, a Zsolna és Nagyszombat hármasa meglépett. Tavasszal mindent elkövettünk, hogy az alapszakasz utolsó négy bajnokiján minél több pontot szerezzünk. Mi tulajdonképpen az első hatban nem is gondolkodtunk, a célunk az volt, hogy a tizedik helyen végezzünk, és jövőre is az élvonalba tartozzunk. A jó téli felkészülés után az első tavaszi bajnoki Trencsén ellen nagyon fontos mérkőzés lesz, mert két ponttal vannak mögöttünk. Hangsúlyozom, úgy készülünk, hogy egész évben minden egyes pont fontos a bennmaradás szempontjából. Ha a bajnokság végén a tabella úgy állna, hogy a tizedik helyen vagyunk, én nagyon elégedett lennék, mivel ez azt jelentené, hogy a célt teljesítettük és az élvonalban maradunk.

Ősszel voltak olyan mérkőzések, ahol nüanszok döntöttek és a komáromiak vereségével végződtek. Például a DAC vagy a Spartak elleni vereségekre gondolok. Mennyire volt frusztráló az utolsó percekben elveszteni ezeket a meccseket a jóval nagyobb játékerőt képviselő gárdák ellen, mert ugye ezek bravúrpontok lettek volna?

Nagyon fájó vereségek voltak, de úgy gondolom az okos ember a hibákból tanul és mi tanultunk. Az újoncnak mindig tanulni kell, egy tapasztalt csapat nem kapott volna ilyen gólokat. Nagyon frusztráló volt a mérkőzések végén kikapni, de mint mondtam, a csapat ezek után megmutatta az erejét. A második ligában is ez jellemezte a csapatot, hogy igenis, felálltunk a padlóról és megmutattuk, velünk számolni kell.

Melyik mérkőzést esetleg mérkőzéseket emelné ki az őszi idényből?

A két győztes meccset. Rózsahegyen fantasztikusan játszottunk és nyertünk 3–1-re, tulajdonképpen lefutballoztuk a Rózsahegyet. Ez nagyon fontos siker volt a hét vesztes meccs után. És fontos volt a besztercebányai mérkőzés is, ahol szintén nagyon jól játszottunk. Megemlíteném még a Nagyszombat elleni első félidőt, amikor 2–1-re vezettünk, de a DAC elleni első félidőt is ide sorolnám, egyértelműen mi voltunk a jobb csapat, de a helyzeteinket nem sikerült gólra váltani. Mi tanultunk a hibáinkból és az utolsó négy mérkőzés megmutatta, jó úton haladunk.

Fotó:  kfckomarno.sk

Épül ugyan az új komáromi stadion, de még „albérletben” játszanak Aranyosmaróton. Ez mennyire nehezítette meg csapata dolgát az őszi idény során?

Ha Komáromban játszottunk volna az új stadionban 2-3 ezer ember előtt, más lett volna a hangulat, mint Aranyosmaróton 300 ember előtt. Komáromban ki vannak éhezve az emberek a focira, és meg-győződésem, ha hazai pályán játszottuk volna a mérkőzéseinket, 5-6 ponttal több állna a nevünk mellett a tabellán.

A DAC elleni mérkőzések különösen jelentősek, hiszen korábban játszott és edzősködött is Dunaszerdahelyen. Hogyan élte meg ezt a két csallóközi rangadót a komáromi kispadról?

Profi edző vagyok, úgyhogy ennek nagy jelentőséget nem tulajdonítok, hogy a DAC ellen játszunk. Annak persze örülünk, hogy két felvidéki csapat van végre a legfelsőbb szlovák osztályban. Mindkét alkalommal szerettem volna győzni. Az első mérkőzésen még lehetett látni, hogy a DAC érettebb csapat, a másodikon már megmutattuk, hogy ilyen kaliberű gárda ellen is, mint a DAC, tudunk játszani és annak ellenére, hogy kikaptunk, emelt fővel hagytuk el a pályát. Természetesen voltak, akik felhívtak telefonon, hiszen ez egy különleges mérkőzés volt, az első csallóközi rangadó és a média is többet foglalkozott vele. Személy szerint ugyanúgy készültem a DAC elleni mérkőzésre, mint a többi találkozóra.

A Niké Ligában láthattunk érdekes bírói ítéleteket, főleg a magyar csapatok mérkőzésein. Ami a Slovannak büntető volt, az a DAC-nak és Komáromnak nem. Mit gondol, jelen van a kettős mérce a szlovák futballban?  Ősszel a Komárom mérkőzésein is érdekes ítéletek születek, ami után ön is megszólalt.

Nagyon meg kell gondolom, hogy a nyilvánosság előtt mit mondok. Mi, edzők nyilvánosan nem kritizáljuk ezeket döntéseket. Az első 14 fordulóban kilenc büntetőt fújtak be ellenünk. Sokszor elmondtam, nem ezzel van gond, hanem azzal, hogy ugyanaz a szituáció a másik félnek már nem volt büntető. Természetesen ez mindig nagyon szépen meg volt magyarázva, hogy miért nem, és egy idő után ez már frusztráló volt. Az utolsó fordulóban pedig a videóbíró segítségével befújták a tizenegyeseket. A negyedik büntetőt pedig, ami a legbiztosabbnak tűnt, már nem merték befújni a 92. percben. Megvan erről a véleményem, nem mindig használnak a bírók egyenlő mércét, ha DAC-ról vagy a Komáromról van szó.

Ami a játékoskeretet illeti, ősszel újak érkeztek a csapathoz. Fél év elteltével mit gondol ezekről az igazolásokról?

Természetesen vannak játékosok, akik beváltották a hozzájuk fűzött reményeinket, gondolok itt a Trefilre, Rudzanra, Tamás Nándorra, illetve Žákra, aki az ötödik fordulóra érkezett és az egyik meghatározó játékosunk lett a pályán, a végén pedig már Nagy Gergő is belelendült. Persze voltak, akik kilógtak a csapatból, az pedig a mostani időszakban fog eldőlni, mi lesz a sorsuk.

Gondolom, már vannak a tervei a januári átigazolási időszakra. Mely posztokon szeretne erősíteni?

Minden poszton, de ha találnánk egy jó balhátvédet, nagyon örülnék. Rudzannal teljes mértékben elégedettek vagyunk, de az ő igazi posztja a belső védő. Most, hogy felépült Šimko, a belső védőim megvannak, de a középpályára is szeretnénk igazolni, és ami a legfontosabb, egy szélsőt és egy csatárt is igazolni kellene, hogy nagyobb konkurenciát alakítsunk ki a csapaton belül. Csere esetén a pályára lépők ugyanis nem tudták azt a teljesítményt hozni, mint kezdő játékosok. Ezért is szeretnénk megerősíteni a csapatot, hogy erős legyen a „padom” is.

Edzői karrierje legsikeresebb éve 2024. Mit emelne ki belőle a jövőre vonatkozóan?

Úgy kerültünk fel az élvonalba, hogy bajnokok lettünk, és az első ligában sem okoztunk csalódást. A szakma is elismerően beszél a csapatomról, hogy újoncként nem bunkerfocit akarunk játszani, és ezeknek a visszajelzéseknek nagyon örülök.