DACosan vertük a bajnokot

Vásári hangulat előzte meg a hétvégi mérkőzést, amelyet sikerült megint egy televíziós közvetítés miatt korai időpontra tenni. Nem bántuk, mert már hetek óta erre készültünk. Hétköznap a nagyszombatiak legyőzték odahaz az Anderlecht együttesét, szívta is a fogát jó pár szurkoló. De tudjuk minden mérkőzés más, városunkban pedig a stadion katlanná változik a 12. játékosnak köszönhetően.

És elérkezett vasárnap. Megfogadva a fanklub kérését ezúttal fekete felsőbe mentünk. A stadionhoz közeledve már látható volt a sürgés-forgás, a parkolóhelyek elfoglalva, az autókból kiszállva DAC sál lóg az embereken. Jó érzés ezt látni, igazi focihangulat uralkodik a városban.

Beérve a stadionba valahogy húz a lelátó, hogy mihamarabb elfoglaljam a helyem. Sűrű köszöntések közepette irány a B-közép. Gyülekezünk, az ismerős arcok már körülöttünk. Vörös Laci a több méteres zászlórúdra a fanklub zászlaját szereli fel. Ő a zászlós, féltve őrzi, akár a csatákban. Majd újak is érkeznek, ismeretlenek, de a jegyük pont mellénk szól. Szóba elegyedek velük és kiderül, hogy a zoboraljai Zséréről érkeztek. Először járnak a B-középben és az új stadionban is. Elmagyarázom nekik a B-közép szabályait, hogy mire figyeljenek. A meccs végére aztán kiderült, hogy a dunaszerdahelyi polgármesterrel, alpolgármesterrel járt egy osztályba a mellettem szurkoló édesapa. Példát mutatva hozta magával a fiait. Megtelik a stadion, ezúttal szép számban vannak vendégszurkolók is. Persze hozzájuk a formájukat, szólnak a magyargyalázó rigmusok.

Minden adott egy jó mérkőzéshez. Remek hangulat uralkodik a MOL Arénában, az Arizóna zenekar segítségével énekeljük a Nélküled c. dalt. Igen, mi egy vérből valók vagyunk! Bár ez nem mindenkinen tetszik, hétköznap az egyik magyarul íródó szlovákiai napilapban olvashattunk a „véres” DAC himnuszról. No komment, inkább foglalkozzunk a meccsel.

A bevonuláskor ezúttal nem a sálakat lengetjük, hanem a nagy gondossággal előkészített koreográfia látványelemeit tartjuk a magasba. A B-közép és a C lelátó egészen sárga-kékbe borul, de ötletesen a nemzeti színek is megjelennek esőkabátba beöltözött szurkolók segítségével. Nézhetett a nagyérdemű, bár jobban inkább a mérkőzés utáni fényképekből, videókból láthatták-láthattuk mi is volt kirakva. A mérkőzés előtt még Vida Kristopher a hónap góljáért járó elismerést, és Erik Pačinda a hónap legjobb játékosának járó díjat vehette át. Taroltak a szavazásban a sárga-kék fiúk, nem először és reméljük nem is utoljára.

Következik a Himnusz, közel 1tízezer ember van talpon a stadionban, magasba emeljük a sálakat és éneklünk. Megkezdődik a mérkőzés, szinte azonnal támadásba lendülünk, aminek már a 7. percben megvan az eredménye. Davis mesteri hosszú labdája a fiatal horvát csatár Marko Divkovićhoz került, aki nem hibázott és megszerezte a vezetést.

Góllal hálálta meg Hyballa edző bizalmát az ifjú titán. Nagy volt a boldogság a lelátón, egymás nyakába ugrottunk. Továbbra is mi uraltuk a játékot, a nagyszombatiak szinte csak az első félidő 30. percében jutottak el a kapunkhoz, sajnos abból gól is született. Ghorbani vette be Jedlička hálóját miután Jirka fejelte elé a labdát. Bosszankodtunk rajta, de mit tehettünk szurkoltunk tovább rendületlenül. Mindenki érezte és látta, hogy a sárga-kékek küzdenek és nem adják olcsón a bőrüket. Az első félidő lefújásáig megint mi támadtunk Kalmár, Vida, Tretyakov tetszetősen játszott. Bayot nem említhetem, mert a Slovan elleni piros lapja után egy meccses eltiltást kapott.

A második játékrészben felélénkült a vendégcsapat, győzni szerettek volna. Viszont kapusunk a helyén volt, a fiatal ukrán csatár Tretyakov előtt adódott gólszerzési lehetőség, de a nagyszombati kapus Rusov hárított. A 62. percben megint Ghorbani volt eredményes, ezzel vezetést szereztek a nagyszombatiak.

Hyballa ismét elővette a Jolly Joker játékosát és Erik Pačindát küldte a pályára Herc helyett. Nem adta fel a csapat, nagy szívvel küzdött a pályán mindenki. Vida Kristopher tüzelt, de Rusov öklözött. A magyar támadó középpályás elleni szabálytalanságot nem fújta le Očenáš játékvezető a tizenhatoson belül, pedig lehetőség lett volna a gólszerzésre egy büntetőből. Tretyakov lövését a nagyszombati hálóőr csak kiütni tudta, amelyre Divković csapott le és ismét nem hibázott. Kiegyenlítettünk a 76. percben, és még mindig volt hátra negyed óra a mérkőzésből.

A szurkolás csak egyre jobban erősödött, minden bizonnyal Hyballa mester tanítványai is érezték itt ma győzni kell. Az akarat és az elszántság meghozta az eredményt a pályán. Figyelnie kellett azonban az ellenfélre is. Olyannyira, hogy Oravec jól helyezett lövésére Jedličkának kellett nyújtóznia egyet és öklöznie. Vida megint tüzelt, Kalmár remekül cselezett, Davis gyors volt.

Hajtottak a sárga-kékek, Davis ellen szabálytalankodtak a tizenhatoson belül, de a bíró inkább a DAC játékosának adott sárgát. Pedig az első félidőben még milyen jól fújt – mondogattuk páran. Majd jött a dráma, na nem nekünk, hanem az ellenfélnek. Izgatottan figyeltük a kijelzőn az órát.

Megint mi támadunk, Vidához kerül a labdába, becselezi magát a tizenhatosba, fordul egyet és ballal lő, Rusov kapus hárít, de ott van Pačinda és megszerzi a DAC 3. győztes gólját. Micsoda öröm a lelátón és a pályán egyaránt. Igen, megérdemeltük a győzelmet, a csapat nagyot küzdött. A játékvezető pedig lefújja a találkozót. Bajnokot vertünk vasárnap a vásár lezárásaként. Örülünk a csapattal és berekedve búcsúzunk el egymástól a B-középben. Egye fene a hangszálakat, ez a szép eredmény mindent kárpótol. Köszönjük fiúk!