Film a 120 éves DAC-ról
November végén hatalmas érdeklődés mellett mutatták be a DAC Film – 120 éve együtt című másfél órás mozit, Tősér Ádám rendező alkotását Dunaszerdahelyen.
A futballklubról szóló első komolyabb filmet a MAX bevásárlóközpont összes mozitermében párhuzamosan vetítették. Annyi volt az érdeklődő, hogy a sajtó képviselőinek is harcolni kellett a bejutásért.
A DAC ugyanis „A” felvidéki magyar sportegyesület (nagy kezdőbetűvel), amely azon túl, hogy stadionja kultikus sportszentély, egyben zarándokhely és identitásbástya is, ami a honi magyarság kollektív megnyilatkozásának legnagyobb rendszeres „fóruma”. Ne feledjük el, hogy ez a klub képes volt átélni és túlélni öt államalakulatot úgy, hogy közben mindvégig a helyi magyarság egyik fontos szimbólumának számított. A DAC meccsein ugyanis mindig magyarul szurkoltak és szurkolnak.
A nagy sikerű Blokád rendezője, Tősér Ádám ezúttal sem bízott semmit a véletlenre, egy éven keresztül forgattak. A Nemzeti Sportnak így nyilatkozott:
A film megtekintése közben párhuzamosan ismerhetjük meg a klub és Dunaszerdahely történetét, ugyanis sportvezetőkön, edzőkön és a klubhoz közel álló személyiségeken kívül megszólalnak benne olyan szaktekintélyek is, mint például Nagy Attila helytörténész vagy Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója. Hangsúlyos szerepet kap a filmben a klub ’70-es évekbeli felemelkedése, továbbá a ’80-as és ’90-es évek aranykora, benne a kupagyőzelem és a híres Bayern München elleni UEFA-kupa meccsek, amelyek során cseppet sem játszott alárendelt szerepet a dunaszerdahelyi focicsapat, még akkor sem, ha a bajor csapat erőfölénye érezhető volt. Új stadion ide vagy oda, a mai napig a Bayern elleni hazai meccs tartja a dunaszerdahelyi nézőcsúcsot: a mérkőzést ugyanis 15 ezren tekintették meg. Szerencsére az elmúlt években ismét jól ment a klubnak, újra sok volt a szurkoló és a bajnoki címről legutóbb is csak hajszállal maradt le a csapat.
Ebben nyilván nagy szerepe van az utóbbi években történt tulajdonosváltásnak, amikor is Világi Oszkár válallkozó megvásárolta a klubot. Nem elhanyagolható a magyarországi anyagi források érkezése sem. Közös erőből egy modern, a kor követelményeinek megfelelő stadion épült és a DAC Akadémiát pedig a szlovákiai utánpótlás-nevelés egyik legjobb példájaként emlegetik Szlovákiában.
A film további nagy erénye, hogy nem siklik el a tabuk mellett. A szereplők – legyen az egyszeri szurkoló vagy a klub PR-menedzsere – nyíltan beszélnek a stadionban történt magyarverésekről, a mai napig nem rendezett, enyhén szólva is vitatható rendőri akciókról, illetve megszólalnak olyan törzsszurkolók is, akikre úgymond „rászállt” a rendőrség és zaklatta őket.
Az összetartozást, a kötelékeket, a közösségi élményt erősíti az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című közismert szerzeménye is, ami először – ha lehet ilyet mondani – DAC-himnuszként vonult be a köztudatba, és most már a magyar labdarúgó válogatott nem hivatalos himnuszának is tekinthető.
A dalt tulajdonképpen az a Bíró Tamás vitte be a köztudatba, aki évtizedeken keresztül a csapat helyi műsorközlője és mindenese volt. Az egyik bajnoki mérkőzés szünetében lejátszotta a dalt, és Tamás elmondása szerint a dalszöveg annyira megfogta a közönséget, hogy utána többen követelték, a többi pedig már – ahogy mondani szokták – történelem.
Bíró Tamás pár hete már sajnos nincs közöttünk, és az alkotók nem véletlenül ajánlották az ő emlékének a filmet. Természetesen a dalszövegíró és a Nélküled előadója, Nyerges Attila is megszólal a filmben, úgy, ahogy Marco Rossi, a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya is, aki néhány éve a DAC edzőjeként fontos szerepet vállalt a klub újkori sikereiben. Az alkotók megemlékeznek az alapító Vermes Ferenctől, a sikerlovas vezetőről, Weisz Mihályról, de megszólal a legendás edző, Pecze Károly, a DAC Akadémia elnöke, Németh Krisztián, a jelenlegi kommunikációs igazgató és PR-menedzser, Nagy Krisztián, vagy éppen Karaffa Attila alpolgármester, aki szinte minden hazai meccsen helyet foglal a lelátón.
Gerhát Máté, médiacsaládunk operatőre és vágója is közreműködött a filmben. Amikor értesült arról, hogy film készül a DAC-ról és megtudta, ki rendezi, elhatározta, hogy próba szerencse alapon jelentkezik, hátha szükség lesz egy operatőrre, mivel nagyon kedveli Tősér Ádám munkáit.
A stáb ugyebár nagyobb kamerákkal, jobban felszerelt technikával volt jelen, be kellett menni a B-középbe, meg mindenhová, s benne volt a „pakliban”, hogy esetleg valamelyik szurkolónak nem teszik egy kamerás, vagy hogy filmezik őt. Szerencsére azonban minden nagyon flottul ment. Úgy vettem észre, a DAC szurkolói is élvezték, azt meg kifejezetten plusz pontnak tartom, hogy a DAC-ot a felvidéki magyarság összekötő elemeként vitték filmre."
Világi Oszkár a film vetítése előtt elmesélte, hogy nagyjából hat évvel ezelőtt Erdélyben megszólította valaki, hogy filmet szeretne készíteni a DAC-ról. Meghallgatta, s most meg már kész a film. A rendező betartotta a szavát: van egy ember, aki hisz bennünk és filmet készít rólunk.
Az emberek és a klub együtt élnek, legyen szó bármilyen történelmi viszontagságról. Ezt a klubot egy óriási szeretet veszi körül, és ez a szeretet kreál dolgokat. Ugyanis minden DAC-drukker szívében van egy kis, saját DAC, amit magával hordoz és megpróbálja megőrizni. S végül mindannyian találkozunk a stadionban, együtt szurkolunk a csapatnak. Örülünk vagy szomorkodunk, de ott vagyunk."
A Nemzeti Filmintézet 254 millió forintos támogatásával készült filmet december 12-től már nyilvánosan is vetíteni fogják a szlovákiai és a magyarországi mozikban, így bárki megtekintheti. Jövőre a közmédia is műsorra tűzi. A film látlelet a felvidéki magyarság összetartásáról és a foci identitásképző erejéről. Jó lenne ebből közösségünknek a parlamenti választások idején is meríteni.
Megjelent a MAGYAR7 50. számában.
