Buzánszky Jenő királyhelmeci kötődése
Szaniszló Ferenc nyugdíjas pedagógus bár Nagyidáról származik, szinte a teljes életét a Bodrogközben töltötte. Kezdő pedagógusként Bolyban kapott munkát, majd a Királyhelmeci Magyar Tannyelvű Alapiskola kémia szakos pedagógusa lett. Rajong a fociért. Már Királyhelmecen dolgozott, ahol szintén egy remek kis csapat verbuválódott össze, akkor egy focitorna erejéig Diósgyőr, Debrecen, a VSS Kassa lett Királyhelmec vendége. Ma már hihetetlennek hangzik, pedig igaz: a tornát Királyhelmec nyerte meg. Ekkor találkozott először az Aranycsapat tagjával, Buzánszky Jenővel, akivel később igaz barátságot kötött.
Hogyan jött az első találkozás?
1979 márciusában az előbb említett tornára hívtam meg őt. A meghívás célja elsősorban az volt, hogy mesélje el focistáimnak, hogyan lehet igazán jó futballistává válni. Mondandóját azzal kezdte, hogy akkor még mások voltak az emberi kapcsolatok. Ők már ebéd után a pályán lábteniszeztek, utána jött a komoly edzés, majd túlórában még kiskapuztak, sőt az edzés után sem rohantak haza. Nem csoda, hogy az ötvenes években ők voltak a legtechnikásabbak. Focistáimat nagyon megfogta Buzánszky közvetlensége, aki a következő években még nagyon sok élménybeszámolót tartott a Bodrogközben. Mindenki áhítatta hallgatta.
Szívügye volt az ifjúság felkarolása, nevelése a futball alázatos szeretetére. Jóvoltából történhetett meg az is, hogy ifi csapatunkat anno meghívták egy hetes edzőtáborba, Dorogra. Onnan elvitt bennünket sikerei színhelyére, a Népstadionba, és egy teltházas Fradi meccsre.
Cserébe 1985-ben a dorogi felnőtt csapat tartott nálunk nyári felkészülést, amelynek végén egy négyes torna következett. A döntőben egy felejthetetlen mérkőzésen döntetlent értünk el a dorogiakkal, így mi lettünk az elsők.
Már az első látogatása után több öregfiúk mérkőzésen vehettem részt, ezért nem volt nehéz velük egy helmeci szereplést egyeztetni. Még soha annyi néző nem volt a helmeci futballpályán, mint amikor Magyarország öregfiúk válogatottja 4:3-ra verte a helmeci öregfiúkat.
Volt egy újabb nagy találkozás.
Városunkban 1991 őszén a szüreti ünnepségen - Buzánszky jóvoltából - díszvendég lett Hidegkúti Nándor, Grosics Gyula, és a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, Papp László. A helmeci öregfiúk a Felvidék magyar focistáival mérkőztek meg, a mieink között játszott például Strausz János, Csehszlovákia háromszoros gólkirálya, a játékvezető Buzánszky volt, a partjelző pedig Hidegkúti. Ez volt az a helyzet, amikor a bírák népszerűbbek voltak a játékosoknál. De a kapus, Anton Flešár sem tudott betelni Grosics társaságával.
Huszonkét éven át szerveztük a Zemplén Kupát, azt a diák focitornát, amelynek állandó résztvevői Szerencs, Sárospatak, Nagykapos és Királyhelmec csapatai voltak. Gyakran közöttünk volt Buzánszky is. Utoljára 2010-ben Magyar Zoltán társaságában járt itt a borsi Rákóczi Napokon, ahol a bodrogközi öregfiúk a Fradi csapatával mérkőzött meg.
Az évek során családostul is gyakran találkoztunk. Élete végén is meglátogattuk őt Dorogon, még akkor is terveiről beszélt, és beszéd közben egyszer csak azt mondta: Ha a bal lábamat egy kicsit odébb teszem, az a harmadik nem megy be. Mindig az elvesztett VB-döntő gondolata munkált benne..
Mit kell tudni Buzánszky Jenőnek, az Aranycsapat jobbhátvédjének életéről?
1925-ben született, 1943-ban érettségizett Dombóváron. Futballistaként 1943-tól a Dombóvári Vasutas Sportegyesület focistája, innen a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz igazolt, 1947-től végleg elkötelezte magát a Dorogi Bányász Sport Egyesület mellett. Összesen 272 NB1-es mérkőzésen vett részt. 1991 és 1998 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja, 1996-től az MLSZ elnökhelyettese. 2001 és 2004-között a Magyar Labdarúgó Akadémia tanácsadó testületének vezetője. 1950 és 1956 között 49 alkalommal volt magyar válogatott, annak az Aranycsapatnak a tagja, amely mindössze 3 alkalommal szenvedett vereséget. Rengeteg kitüntetésben részesült élete során. Helsinkiben olimpiai aranyat, VB-n világbajnoki ezüstérmet szerzett. Dombóvár, Dorog, Királyhelmec, Farkaslaka díszpolgára. 90 évesen ő ment el utoljára az Aranycsapatból. Örök álmát --Puskás Öcsivel és Grosics Gyulával együtt-- a Szent István Bazilika altemplomában alussza.
Te Buzánszky révén Grosiccsal, Cziborral és Hidegkútival is találkozhattál. Róluk mit tudnál elmondani?
Grosics, a Fekete Párduc komoly, megfontolt ember volt, nagy hazafi, aki nagyon őrizte magánéletét. Nem volt szószátyár, valaha papnak készült. Híresen szép fiatalember volt, és roppant közvetlen. Czibor volt közöttük a legbohémabb, ő Kubala és Kocsis Sándor társaságában a FC Barcelona játékosa is volt. Hidegkútit tartották –Puskás után—a legnagyobb tehetségnek.
Buzánszky szerint miért veszítették el az 1954-es VB-döntőt?
Tapasztalatom szerint életük végéig ott motoszkált bennük ez a kérdés. Az biztos, félve jöttek haza, Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak még a házát is lerombolták. Bezzeg, ha ma lennének a magyarok a világ második legjobb csapata, Hegyeshalomtől Budapestig vörös szőnyeget terítenének eléjük!
Épp Zürichben jártam, amikor egy kávéházban magyar beszélgetésre lettem figyelmes a szomszéd asztalnál. Bemutatkoztam, kiderült: Knézy Jenő bátyja, Miklós volt az, akitől a következőket hallottam: A berni győzelem a németek számára a legértékesebb VB arany volt, mert 1945 után ez jelentette az országban ez első eufóriát, és közvetett módon hozzájárult a német ipar fejlődéséhez is. Egy biztos: az Aranycsapat és a VB győztes németek baráti viszonyt ápoltak, rendszeresen találkoztak.
