Büszkén játszott a magyar válogatottban – Priskin Tamást kérdeztük
Az elmúlt idényben játszotta gazdag pályafutása utolsó mérkőzését a Patról származó Priskin Tamás. A felvidéki legenda a Győri ETO színeiben búcsúzott a labdarúgástól. Beszélgetésünk során felidéztük pályafutása legszebb pillanatait, emlékeit és persze pályafutása következő szakaszáról is beszélgettünk a gólerős támadóval.
Utolsó szezonodat teljesítetted az elmúlt idényben Győrben. Itt indult el a pályafutásod, és itt is fejeződött be. Hogyan jutottál erre a döntésre, hogy most befejezd a karriered?
Örülök, hogy Győrben kezdtem a pályafutásomat és Győrben is tudtam befejezni. Nyilván nem volt könnyű döntés, de sajnos az elmúlt szezonban nagyon sok sérülés hátráltatott. Emiatt kezdtem gondolkodni azon, hogy talán lenne, ha befejezném a futballt, úgyhogy végül így döntöttem. Mint említettem, nagyon örülök annak, hogy keretbe tudtam foglalni pályafutásomat: az ETO-ban kezdtem és itt is tudtam befejezni.
Igazán gazdag pályafutást mondhatsz a magadénak. Mielőtt szögre akasztottad a cipőt, gondolom feltörtek az emlékek? Mi minden jutott eszedbe?
Nyilván nagyon sok emlékem van, boldogan emlékszem például arra, amikor először bemutatkoztam a győri felnőttcsapatban, majd külföldre tudtam igazolni az angol Premier Leauge-be.
A klubkarriered melyik állomását neveznéd meg, amelyikre mindig nagyon szívesen fogsz visszaemlékezni és bármikor visszatérnél oda?
Nagyon sok fontos állomás volt, nyilván a legfontosabb Győr, és a másik legfontosabb, amikor Angliába tudtam igazolni. Nagyon szerettem Angliában élni, közel hét évet kint futballoztam, tényleg a mai napig, ha tehetem, visszatérek oda. Olyan, mintha Magyarország után Anglia lenne a második otthonom, és tényleg nagyon büszke vagyok arra, hogy ott is futballozhattam. Sok tapasztalatot szereztem Angliában, de Oroszországban, Izraelben és Szlovákiában, illetve Magyarországon is jó volt játszani. Tényleg nagyon sok helyen megfordultam, több kultúrában is éltem, így tudtam tanulni és tapasztalni.
A felvidéki Komárom mellől indulva egészen az angol Premier League-ig sikerült eljutnod. Mit adott neked a külföldi légiós élet, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
Én mindig büszke felvidéki voltam és vagyok, és az is büszkeséggel tölt el, hogy felvidékiként tudtam a magyar válogatottat erősíteni.
Sok fiatal arról álmodozik, hogy egyszer az angol PL-ben futballozhasson, mint anno Priskin Tamás. Te mit tanácsolnál a fiataloknak, akik ilyen karriert szeretnének befutni?
Mindig azt mondom a fiataloknak, fontos, hogy alázatosak legyenek, és szeressék azt, amit csinálnak. Én mindig a munkában hittem, mert biztos vagyok abban, hogy a befektetett munkának meglesz a gyümölcse.
Persze ahhoz, hogy az ember eljusson a csúcsra, kell egy pici szerencse is, de ahogy mondani szokták, annak van szerencséje, aki tesz is érte.
Pályafutásod során megfordultál a pozsonyi Slovanban is, felvidéki magyarként milyen érzés volt számodra a DAC nagy riválisánál szerepelni. Van-e esetleg benned hiányérzet, hogy a DAC-nál nem sikerült fociznod?
Ezt már nagyon sokan megkérdezték tőlem. Abban az időszakban fontos volt nekem, hogy Győrben tudjak maradni a családommal, és kézenfekvő megoldás volt, hogy Pozsonyba tudtam ingázni. Azt tudni kell, hogy egy nagyszerű csapathoz kerültem, ahol sikerült kupagyőzelmet ünnepelnem. Hogy ezzel a döntésemmel nagyon sok embert megbántottam volna? Nem éreztem így, számomra az volt a legfontosabb, hogy a célokért küzdhessek és a családom is itthon tudjon maradni, úgyhogy én csak a munkámat végeztem. Abban az időben sajnos a DAC még nem volt olyan szinten, mint manapság. Lehet, ha akkoriban is ilyen szinten van a DAC, akkor valószínűleg nem a Slovanba igazolok, hanem Dunaszerdahelyre, de nyilván ezt sosem tudjuk meg már. Én a mai napig szurkolok a DAC-nak, figyelem a mérkőzéseiket és sok ismerősöm, barátom is játszik a csapatban.
Minden sportoló álma a saját hazáját képviselni nemzeti színekben. Neked sikerült a magyar válogatottság és nem is akárhogyan, hiszen 63 alkalommal húzhattad magadra a válogatott mezét. A legemlékezetesebb pillanat a norvégok elleni gólod volt, hiszen 44 év után ezzel a góllal jutott ki a válogatott az Európa-bajnokságra.
A legnagyobb álmom vált valóra, hogy felvidékiként, Patról sikerült a magyar válogatottságig eljutni és tíz évig játszhattam ott. Az Európa-bajnokságon szerepelni a nemzeti csapattal különleges élmény volt, amire 44 évvel korábban volt csak példa!
Azzal, hogy szögre akasztottad a cipőt, egy korszak lezárult az életedben, de elindult egy új is. Mik a terveid a jövőre nézve? Tervben van-e esetleg az edzői karrier vagy más útra lépnél?
Így van, bezárult egy kapu, de rögtön kinyílt egy másik. Jelentkeztem az edzői B-licencre, illetve az egyetemre. A sportvezetői szak felé venném az irányt, mert azt az oldalt jobban érzem, mint az edzősködést, de nyilván a futballban sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Próbálom mindkét téren fejleszteni magam, és bízom abban, hogy lesz majd olyan lehetőség, amivel élni tudok.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/27. számában.
