Brazíliának 45 perc is elég volt, a horvátoknak 90 sem!
Túl vagyunk a féltávon, bár bőven több van mögöttünk, mint előttünk, de az igazán nagy emlékezetes meccsekre még mindig várni kell!
Ezzel együtt panaszra nincs okom. A tegnapi horvát-japán és brazil-dél-koreai meccs még mindig egész élvezhető volt néhány dögunalmas csoportmeccshez képest. A következő időszakban kicsit jobban ügyelek majd arra, hogy jó katolikus legyek – amúgy is advent van –, mert tartok tőle, van a pokolnak olyan bugyra, ahol végtelenítve adják mondjuk a Katar-Ecuador meccset. El tudom fogadni, hogy sörsátor és kocsmaudvar helyett fűtött szobákból nézzük a tévét. Azt is, hogy becsúszik egy-két gyenge mérkőzés (minden idők egyik leggólszegényebb vébéjével kezdtem, a '94-es amerikaival, tudom, miről beszélek!), de jó lenne már néhány tényleg emlékezetes összecsapás. Ilyenből egyelőre nem sok van, a svájci-szerben kívül más hirtelen nem is nagyon jut az eszembe. Az utolsó előtti nyolcaddöntős kör után sem lett sokkal jobb a helyzet!
Horvátország Japán elleni búcsújára valószínűleg már holnap sem fogunk emlékezni.
Kár, pedig Japán egy kifejezetten szimpatikus kis csapat volt. Tsubasa kapitány és társai egy világot tettek boldoggá azzal, hogy kiejtették a tornára szokás szerint nagy mellénnyel érkező, majd onnan, sajnos ez a ritkább, nagy zakóval távozó németeket. Ezzel együtt a japán foci kábé ennyit tud, jó egy nyolcaddöntőre. Pedig a horvátok idén simán verhetőnek tűnnek. Ez ugyanaz a csapat, mint négy évvel ezelőtt. Annyi különbséggel, hogy négy évvel öregebbek, négy évvel lassabbak. Két nulla-nulla, meg egy Kanada elleni 4-1 azért nem a világ, ebből a nem túl acélos F csoportból másodikként továbbjutni kicsit ciki is.
Ha a japánok találnak végre öt embert, aki megtanul tisztességesen tizenegyest rúgni, talán a legjobb 16 után is lesz keresnivalójuk a következő világbajnokságon.
Hiányozni fog a tornáról ez a szimpatikus csapat, a szurkolóik meg még inkább. Ha másnak nem, hát a stadiont takarító vendégmunkásoknak biztosan.
Az örök favoritok! Nincs világbajnokság, amelyre a brazil válogatott ne esélyesként érkezne. Középszerű fociszakértők hetekig rágják a gittet minden egyes torna előtt, hogy a brazilok most aztán tényleg megmutatják. Ez a csapat, ezzel a játékossal, meg azzal az edzővel most tényleg megtanítja focizni a világot. A lelkesedés általában a nyolcaddöntőig tart, amikor a szambatáncosok először találkoznak egy rendesen megszervezett európai válogatottal. A tánclépések az ellenfél sípcsontjain és lábfejein, a brazil támadások meg egy jól szűrű középpályán és egy tisztességesen összerakott négyvédős felálláson törnek meg.
Neymar ide vagy oda, őszintén szólva, a '22-es torna előtt is erre számítottam.
A Kamerun elleni vereségük után képzeletben meg is lapogattam a vállamat, eltelve önnön zsenialitásomtól, csakhogy aztán történt valami a csapattal. Nekiálltak focizni és azóta is ezt csinálják. Egyetlen félidő alatt úgy szétszedték az egyébként tök szimpatikus dél-koreai válogatottat, hogy fájt nézni. Négy brazil támadás, négy gól, nagyjából ennyi volt az első 40 perc forgatókönyve. Már 2:0 után érezni lehetett, Dél-Korea letett erről a meccsről, pedig egy brazil góllal korábban nem sokon múlt az egyenlítés.
A második félidő már nem sok izgalmat tartogatott. A brazil játékosok igyekeztek az összes olyan cselet kipróbálni, amire egyébként nem lenne lehetőségük, mert a védők még egy edzőmeccsen is a Holdig rúgják őket. Ha kicsit komolyabban veszik, még négyet simán rúghattak volna, szegény koreaiak annyira enerváltan fociztak. Ennek ellenére még így is összehoztak pár helyzetet. Ha a brazilok kapuját egy Alissonnál gyengébb kapus védi, ez nem lett volna ennyire sima. Két-három gól benne volt a pakliban, így csak egyre futotta, de Paik Szung Ho távoli lövése legalább a vébé egyik legszebb találata lesz.
A Korea elleni meccset látva nyilván sokakban felmerül a kérdés, ki tudja megfogni ezt a brazil csapatot. Nos, a horvátok biztosan nem. Nagy meglepetés lenne, ha a brazilok ne futnák szét és fociznák le a horvát válogatottat. Elnézve az egyenes kieséses szakasz lehetséges párosításait, simán benne van, hogy a döntőig mennek. Meglátjuk! Ha olyan focit játszanak, mint tegnap este Dél-Korea ellen, én szurkolok nekik!
