Bajnokok közt méltósággal
A Ferencváros ugyan negyedik helyen zárt saját csoportjában a Bajnokok Ligájában, de nem csupán a Dinamo ellen szerzett hazai egy pontját kell értékelni, hanem az is, amilyen módon harcolt olyan klubok ellen, amelyek az európai labdarúgás csúcsát jelentik. Ami jó hír, magyar játékosokkal is.
A keddi zárófordulóig volt esély az Európa Liga szereplés kiharcolására, s ugyan végül az ukrán csapat szerezte meg az indulást jelentő harmadik helyet, de a budapestiek padján helyet foglaló ukrán legenda is örülhet. Nem csupán annak, hogy játékos karrierje után immáron második klubbal bizonyított nemzetközi porondon, hanem azért is, mert a néhány éve még csapongó teljesítményt nyújtó legnépszerűbb magyar csapatból olyan együttest formált, amely helyt tudott állni a Juventus otthonában és nem csupán ott.
Sokszor gondolkodtam a mérkőzéseket nézve, hogy mi is a siker kulcsa. Nem csupán a nemzetközi csapat, hiszen az annyi klubban látjuk ezt jóval csekélyebb eredménnyel, érezhetően olyan játékosok kellettek, akik végre tudják hajtani az edző utasításait és hisznek abban, amit Rebrov kigondol. Feltehetően a tisztelet is adott, hiszen a pályafutását a játékosok is ismerik, s ugyan nem tört olyan magasra, mint ikonikus csapattársa Sevcsenko, de egyértelmű tehetsége és tudása.
Egyre inkább úgy tűnik, mindezt edzőként Kijeven kívül is meg tudja mutatni, s a Ferencváros végre ismét méltó régi híréhet. Sőt, a negyed évszázaddal ezelőtti szereplés után most is helyt állt a BL-ben, méghozzá két olyan csapat mellett, amely a végső győzelemre is esélyes. Tudjuk, sokakban megformálódik a kritika, kevés a hazai játékos a csapatban, s a légiósok húzták az együttest, de az is örömteli, hogy hárman az alapkeret tagjai és ugye a kapus is magyar válogatott labdarúgó. Ennek is megfelelő alapot kell jelentenie ahhoz, hogy végre a kétkedők is elhiggyék, lehet Magyarországon is építeni a focira, hiszen pár hónap alatt két óriási sikernek is örülhettünk.
Az EB-re való kijutás mellett a zöld-fehér bravúr remélhetőleg bázisa lesz a további építkezésnek, elsősorban a fejekben, ugyanis sokszor éppen ott dől el minden. Talán nem véletlen, hogy mindkét sikert egy külföldi tréner vezényelte, akit nem tudtak a negatív hozzászólások sem elkedvetleníteni, pedig adódnak bőven. A tehetségek korábban és most is adottak voltak, a gazdasági háttér megfelelő, tehát csupán kis lépések választottak el bennünket a sikertől, de azok óriási távolsággá tudtak nőni, ha teret engedtünk a kétkedőknek.
Bátran csak higgyük el, a magyar foci jobb idők elé nézhet, ha a pozitív szemlélet uralja majd el a környezetét is, amelyben majd mindenki bizonyítani akarja kiválóságát. Nem feltétlenül csak ez a siker záloga, de nagyon fontos szerepe van abban a bizonytalan időszakban, amelyben jelenleg is élünk, hiszen a sport reményt is tud adni, nem mellesleg pedig örömet. Talán az adventi időszakban nem is kell magyarázni a fény fontosságát.