Az én focim: Két veretlen csapatból csak egy lehetett Európa-bajnok
Egy nappal korábban azt a kérdést tettem fel olvasóinknak, vajon nyerhet-e a Wembleyben más csapat, mint az angol. Éjfélre kiderült, nyerni ugyan nem tudtak az olaszok, de tizenegyesekkel megszerezték a tornagyőzelmet és másodszor lettek Európa bajnokai.
Pedig este a Wembleyben nem úgy indult a történet, hogy az azúrkékek fognak ünnepelni. A meccs előtti angol szurkolói őrület után a szokásos "baráti" fogadtatás mellett kezdtek a csapatok, s a szigetországiak az első támadásuk után Shaw révén vezetést szereztek.
Mancini legénysége még nem volt hátrányban az EB-n, nem is tudott nagyon mit kezdeni a helyzettel, az angolok pedig próbálkoztak még az elején. Aztán lassan átkerült a labdabirtoklási fölény mellett a játék irányítása is az olaszokhoz, akik viszont a meddő passzolgatáson túl helyzeteket alig alakítottak ki, ha esetleg mégis, azok a kapuik nem jutottak el.
Az első játékrész így csordogált, aztán a második félidőben Chiesa próbálta megváltoztatni a vendégek játékképét. Először kellett Pickfordnak védenie, s minden néző érezhette, erősödik a nyomás az angol kapura, de nem egy ígéretes helyzetből érkezett az olasz egyenlítés, hanem egy szöglet utáni kipattanót kotort be Bonucci. 1-1 volt az állás, a 70.perc körül pedig úgy tűnt, Insigne és társai be is húzhatják a győzelmet, mert látszott bennük a tűz.
A lelkesedés aztán alábbhagyott, a fáradtságnak és az angol ébredésnek köszönhetően, Chiesa pedig megsérült, a hazaiak is alakítottak ki veszélyt Donnarumma kapuja körül, de igazán veszélyes helyzetig nem jutottak. Sterling ugyan több esetben akart tizenegyest saját színjátéka után, de Björn Kuipers játékvezető ezen az estén megmutatta, hogyan kell egy döntőt vezetni. A játékot hagyta folyni, s nem ugrott be a színészi alakításoknak, így aztán jött a ráadás, amelyben helyzet adódott mindkét oldalon, de a csapatok egyre inkább a tizenegyesekre készültek.
Az angolok hittek magukban, mert állítólag erősebb a kispadjuk, s ugyan nevek szintjén bizonyosan így van, teljesítményben ez nem mutatkozott meg. Southgate csereembereket is hozott a mindent eldöntő büntetőkre, amely második sorozatában Belotti hibája után az angolok kerültek előnybe, de Maguire találta okozta az utolsó örömet a hazai szurkolóknak.
Donnarumma ezután lehúzta a rolót, a nagy angol tehetségek és sztárok, mint Rashford, Sancho és Saka sem tudott gólt lőni az AC Milanból éppen távozó fiatal olasznak és így Manciniéknek még az is belefért, hogy Jorginho is hibázott. A fiatal olasz kapus lett így a döntő hőse, egy olyan csapatban, amely több meccsen remekül játszott, másokon képes volt túllépni saját árnyékán és soha nem adta fel.
Az angoloknak pedig végül nem sikerült odahaza diadalmaskodniuk és 55 év után nyerni egy nagy tornát, a brit elemzők majd biztosan szétszedik az okokat és a hibákat. Egy biztos, egy különös, politikai üzenetekkel átitatott EB-n vagyunk túl, amely során az UEFA ismét bizonyított képmutatását, de nekünk fontosabb, hogy a magyar labdarúgás a saját csoportjában hatalmas reklámot csinált magának, s a fiatalok is ebből építkezve fejlődnek tovább.
Ez volt az elhalasztott EB, országokon átívelve, jövőre pedig jön egy még furcsább világbajnokság Katarban, késő ősszel, sok-sok kérdéssel.
