Az én focim - Az esélyesek búcsújának napja
Milyen volt a negyeddöntők második napja? Meglepő? Csehország kiejtette Hollandiát, amire valószínűleg kevesen számítottak. És milyen volt a belgák és a portugálok párharca? Ellentmondásos, unalom az első félidőben, izgalom a másodikban.
Budapest, Puskás Aréna, 53 ezer néző, a cseh válogatott a holland ellen. Frank De Boer csapata a jóval esélyesebb, egyesek a legjobb négy között látják őket. Aztán a mérkőzésen valami egészen mást látunk, nem lesz itt sem elődöntő, de még negyeddöntő sem. A holland totális foci nem tud érvényesülni a csehek sokkal érettebb, ám kevésbé látványos felfogásával szemben.
A híres, bár a hollandok számára valószínűleg ismeretlen cseh taktika bedarálta az önmaguk csodálatában tündöklő németalföldieket. Jó, csak semmi gonoszkodás, a hollandok pontosan tudták, hogy mire számíthatnak, és ez a holland gárda aligha élt önmaga imádatában. Az utolsó két nagy tornáról hiányoztak, magyarán akadt náluk néhány jobb csapat a világon. Mindenesetre Jaroslav Šilhavý felülmúlta az ellenfél szövetségi kapitányát.
Hollandia három összecsapáson is diadalmaskodott, a csoportkörben, hazai pályán. Csehországnak egy játékos, Patrik Schick szerezte a gólokat, és ezúttal is betalált. De Ligt kiállítása után a holland csapat alaposan megroggyant. És itt álljunk meg a VAR-rendszernél. A lesszabályt bizonyára meg fogják változtatni az Európa-bajnokság után, mert egyszerre dühítő és nevetséges. Azon viszont elcsodálkoztam, hogy a játékvezető felülbírálta önmagát egy ilyen kényes helyzetben, és fel merte mutatni a holland védőnek a pirosat. A csehek okos focija többet ért, 2-0-ra nyertek, és vagy ők, vagy a dánok az elődöntőbe jutnak.
Sevilla, La Cartuja, 11 500 néző. Belgium és Portugália birkózik egymással, de ki az esélyes? Az Európa-bajnoki címvédő, vagy a FIFA-világranglista éllovasa? Mellesleg előbbiek az ötödikek a listán. A belgákban többen bíznak, Ronaldo öreg, meg egyébként is, De Bruyne-ék jobbak. Az első félidőben ebből nem derül ki semmi, még úgy sem, hogy Thorgan Hazard lő egy szép gólt. Mezőnyfoci, mondhatnánk, persze nagy a tét.
A portugáloknál csupa nagy figura, színészek minden poszton, már ezért is érdemes figyelni őket. C. Ronaldo, Pepe, Fernando Santos. A szövetségi kapitányt látva mindig ugyanaz jut eszembe, egy kelet-európai ember, aki rossz helyre született. Pepe a második játékrészben hozza a formáját, kezdődik az előadás, újabb performansz a pályán, de mások is szerepelnek a darabban. A portugálok szinte végig egykapuznak, Lukaku időnként meglódul egy-egy kontrából, de ez minden. A második félidő pazar focit hoz, jó a színház, de elmarad az egyenlítés. Belgium 1-0-ra győz, pápá, Ronaldo, pápá, Portugália!
A negyeddöntőben az olaszokkal játszanak a belgák. Még négy hely kiadó a legjobb nyolc között, és tizenegy meccs maradt még hátra az Eb-ből. Kontinenstornára a legkevésbé sem emlékeztet, de legalább jó alaposan bemaszatolták politikai ideológiával, mert az nagyon fontos. Egyesek karszalagokat viselnek, egyik-másik támogató lelkesen követi a „trendeket”, szivárványban úszik a reklámtábla, Hitler, Sztálin és Mao is egyetértően bólogatnak a túlvilágról. Az utódok méltó módon képviselik az eszmét. Mindenki elkötelezett az „ügy” iránt, aki meg nem, azt majd átnevelik, a saját érdekében. A végén azért forduljunk vissza a focihoz, Eb-címvédés tehát biztosan nem lesz.
