Az elveszett három pontról és a megszerzett egyről
Úgy tűnik, mintha egykoron hosszabb ideig tartottak a labdarúgó VB-selejtezők csoportmeccsei. Még akkor is, ha csak 3 csapat volt egy csoportban, mint az 1974-es VB előtt Magyarország, Svédország és Ausztria, amikor veretlenül nem jutottunk ki a világbajnokságra. Most pedig alig kezdődtek el szeptemberben a selejtező mérkőzések, novemberben már be is fejeződnek. Ripsz-ropsz játsszák le a válogatottak a magyarok csoportjában a hat mérkőzést három fordulóban, három hónap alatt.
Az első, szeptemberi fordulón már túl is vagyunk, egy pontot szereztünk a szerezhető hatból, de könnyen lehetett volna akár négy is. Sokan érezhetik úgy velem együtt, hogy a játék képe alapján több volt ebben a két mérkőzésben, mint egy pont. Dublinban könnyen lehetett volna 3, és Budapesten a nagy mumus Portugália ellen egy döntetlennel egy pont. Most pedig páholyból várhatnánk a portugálokkal együtt a hátralévő meccseket. Ehelyett izgulnunk kell, hogy az örmények ellen begyűjtsük a hatot, és az utolsó meccsen lefocizzuk az íreket Budapesten. Ja persze, és a pótselejetezők, amikben azért nem vagyunk rosszak, lásd Norvégia, Bulgária és Izand elleni EB pótselejtezőket, és ne lásd Jugoszlávia elleni VB-pótselejtet 1977-ben. Mert ugye Portugáliában nem nagyon teremhet nekünk babér. Még szerencse, hogy a portugáloktól otthon 5 gólt kapott örmények megtették azt a szívességet, hogy 2:1-legyőzzék az íreket. Csak nehogy vérszemet kapjanak...
Amilyen szerencsések voltunk az utolsó három EB-selejtezők küzdelmeiben, olyan pechesek voltunk ezen a két szeptemberi VB-selejtezős tétmeccsen. Mindkétszer a végén úsztak el a pontok. Dublinban a 93. percben egyenlítettek az írek, Budapesten pedig a 85.percben lőtték be a portugálok a győztes, harmadik góljukat. Négy helyett egy pont...
Mi lett volna, ha...
Dublinban a játékvezető ténykedése és Sallai felesleges kakaskodása fosztott meg minket a két ponttól. Ha a játékvezető a kiállítás előtt lefújja a Sallai ellen elkövetett szabálytalanságot, akkor a magyar támadó nem törleszt, és nem kellett volna elhagynia a pályát.. A törlesztést viszont a legtöbb helyen kiállítással büntetik, és sajnos a magyar csatár a portugálok elleni meccsről is lemaradt. Hiányzott is, és reménykedjünk, hogy csak egy mérkőzésre szól majd az eltiltása, amit a portugálok ellen letudott.
Annál is inkább, mert Budapesten a portugálok ellen a magyarok talán legjobb formában lévő játékosa, Varga Barnabás megkapta második sárgáját, és nem játszhat az örmények ellen. Nélküle kell megoldani a kötelező feladatot, hozzá hasonló csatárhelyettese jelenleg nincs a magyar válogatottnak! Ádám Martin térdét a napokban műtötték, Tóth Barna pedig csak csetlett-botlott beállítása után Dublinban. Pakson is sokszor csak csere, edzője, Bognár György sem igazán örvendezett, amikor Vargát váltotta az írek elleni meccsen, akinek a lábában vagy a fejében mindig benne van a gól. Ezért volt könnyelműség tőle a budapesti meccsen az ellenünk megítélt tizenegyes utáni reklamálás!
Két mérkőzésen két felesleges hiba a játék hevében: Sallai piros lapja és Varga második sárgája! A portugál átok tehát még mindig tart. Vitathatatlan, hogy a Szoboszlai passzát állva váró és erre későn reagáló Kerkez fosztott meg minket a döntetlennel járó plusz ponttól a tegnap esti meccsen. Mert ahogy Nego a tizenegyesnél belekapott a labdába, az mindenkivel megtörténhet. A Liverpoolba igazolt sokra hivatott szélsőhátvédünk a válogattotban adós eddig a jó játékkal!
Sokan tudják", "tudni vélik", hogy miért kapott ki Magyarország ezen a meccsen, és"megtalálták a felelősöket" is. Egy tény: a magyar válogatottnak Szoboszlain és talán most már Ötvösön kívül nincs olyan labdabiztos labdarúgója, mint a portugál játékosok többsége. Látni a kétségbeesett arcokat, amikor feléjük közeledik a labada, igyekeznek azonnal szabadulni tőle, nehogy belehibázzanak. A labda megjátszására csak ők ketten vállakoztak tegnap. Varga Barni pedig a góllövésre! Sikerrel, mint mindig! Illene októberre felnőni hozzájuk!
