Ásványi Balázs: Szép emlékekkel fogok visszaemlékezni erre a fél évre!

Az elmúlt fél évet a szlovák másodosztályban szereplő KFC Komárom gárdájában töltötted. Milyen tapasztalokat szereztél a felnőttek között a Duna-parti együttesnél?

Nagyon sok tapasztalatot szereztem. Nem kezdem felsorolni, mert lehet, hogy holnapig se érnék a végére. Annyit viszont szeretnék megemlíteni, hogy ez a fél év pozitívan szolgálta a fejlődésem.

Az őszi idény során a lila-fehérek színeiben összesen 14 mérkőzésen jutottál szóhoz és hat mérkőzésen is lehúztad a rolót. Miként értékelnéd a komáromi vendégjátékodat?

Úgy érzem nagyon sokat tudtam fejlődni. Olyan dolgokat tanultam meg, amit eddig otthon nem, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ezeket a dolgokat mindenhol fogom tudni kamatoztatni.

Milyen különbségeket tapasztaltál a magyar és a szlovák másodosztály között?

Kívülről nézve talán a szlovák bajnokság fizikailag megterhelőbb, mint a magyar. Szlovákiában más stílusú labdarúgást játszanak a csapatok, mint Magyarországon. Sokkal direktebb a játék, több lövéssel. Otthon inkább a taktikai focira törekszenek a csapatok, de ezt csak külső szemlélőként tudom mondani egyelőre, mivel a magyar másodosztályban még nem játszottam.

Az őszi idény során edzőváltás is történt a csapatnál, Jozef Olejník helyett Vincze István és Szijjártó István kettőse dirigálta a csapatot, továbbá Kantár Szilárd is besegített a szakmai munkába. Miként befolyásolta a csapat játékát az edzőváltás, illetve mi volt a pozitív hozadéka ennek a döntésnek?

Egy edzőváltás általában mindig új impulzusokat ad egy csapatnak. Nálunk is ez történt, ezért tudtunk kicsit kijönni a gödörből. Azt mindenképp szeretném elmondani, hogy nagyon sokat köszönhetek Jozef Olejník mesternek, ugyanúgy ahogy Vincze Istvánnak és Szijjártó Istvánnak, valamit az egész komáromi szakmai stábnak, a közösségnek, illetve az egész csapatnak. Mindig nagyon szép emlékekkel fogok visszaemlékezni erre a fél évre!

Mi volt a komáromi féléves kölcsönjátékod legszebb, illetve legnehezebb pillanata?

A legszebb pillanatom az volt, amikor bemutatkozhattam a csapatban, mert onnantól kezdve úgy éreztem, egy családhoz tartozom. Természetesen voltak nehéz pillanatok, mint mindenhol, de nem tudok olyat mondani, ami megoldhatatlan lett volna.