Argentína, Isten keze és Maradona

A kolumbiaiak még 1974-ben kapták meg az 1986-os világbajnokság rendezési jogát. Eltelt nyolc év, és a dél-amerikai ország bejelentette, hogy anyagi gondok miatt képtelen összehozni a tornát. A FIFA új pályázatot írt ki gyorsan, majd 1983-ban a Mexikó, USA, Kanada hármasból az elsőre esett a választás. Mexikó ezzel az első olyan országgá vált, amely másodszor adhatott otthont a vb-nek.

A történet ezzel még nem ért véget, mert 1985 szeptemberében Mexikót története legnagyobb erejű földrengése rázta meg. A 8,1-es erősségű rengés óriási pusztítást okozott, a halottak számát legkevesebb 5 ezerre tették, de valószínűbb a 45 ezer áldozat. De ahogy 1962-ben Chilében, úgy huszonnégy évvel később is megrendezték a tornát. 1978 és 1982 után ez volt sorozatban a harmadik világbajnokság, amelynek spanyolul beszélő ország adott otthont.

A selejtezőben ismét elbuktak a hollandok, de hiányoztak a vb-ről a jugoszlávok és a csehszlovákok is. Viszont három újoncot is avattak, Dánia, Irak és Kanada, Magyarország számára viszont ez volt az utolsó világbajnokság, amelyen részt vehetett, hiszen 32 év telt el azóta, és a csoda még mindig várat magára. A tornát május 31-től június 29-ig rendezték, ismét huszonnégy válogatott részvételével, viszont a lebonyolításon változtattak.

Tizenegy város tizenkét stadionja szolgált helyszínül, Mexikóváros – Azteca és Olímpico Universitario –, Guadalajara, Puebla, San Nicolás de los Garza, Querétaro, Nezahualcoyotl, Monterrey, Toluca, Irapuato, León és Zapopan. Ahogy 1970-ben, úgy 1986-ban is a tengerszint feletti magasság okozta a legnagyobb problémát az együtteseknek, illetve a hőség és az eső. Monterrey feküdt a legalacsonyabban, 512 méter magasban, míg Toluca 2600 méter magasban.

Az A csoportból Argentína jutott tovább elsőként, míg a címvédő olaszok ismét botladoztak. Két döntetlen után csak egy öngólnak köszönhették a győzelmüket Dél-Korea ellen, ezzel a továbbjutásukat is. A B-ben a hazaiak Paraguayt előzték meg, míg a C-ben játszott a Mezey György által irányított Magyarország.

A magyarok esélyesként érkeztek, de már az első meccsen kiderült, hogy a reményeket nem váltják be Détáriék. A legnehezebb csoportban Irapuatóban 6:0-s kiütést szenvedtek el a szovjetektől, amelyet azóta sem hevertek ki igazán. Ezután Esterházy és Détári góljával 2:0-ra legyőzték Kanadát, majd az Európa-bajnok franciáktól 3:0-s vereséget szenvedtek el. Egy győzelemmel még tovább lehetett volna menni, de a -7-es gólkülönbség túl sok volt.

A D csoport a braziloké volt a spanyolok előtt, míg az E pontveszteség nélkül Dániáé a nyugatnémetek előtt. Az F-et meglepetésre Marokkó nyerte Anglia, Lengyelország és Portugália előtt. A hat csoportelső és -második mellett a négy legjobb harmadik helyezett is továbbjutott, a magyarok épp lemaradtak, az uruguayiak -5-tel beelőzték őket.

A csoportkört rögtön követte a kieséses szakasz, a nyolcaddöntőkkel folytatódott a világbajnokság. A mexikóiak Bulgáriát győzték le, a belgák hosszabbítás után 4:3-ra a Szovjetuniót. Brazília 4:0-val búcsúztatta Lengyelországot, Argentína 1:0-ra Uruguayt, míg az Eb-bajnok a világbajnokot ejtette ki. A németek csak a végén gyömöszöltek be egy gólt Marokkónak, Anglia 3:0-val ment túl Paraguayon, a spanyolok pedig hátrányból fordítottak Dánia ellen, és Butragueño mesternégyesével 5:1-re nyertek.

A negyeddöntők három büntetőpárbajt hoztak. Brazília és Franciaország nem bírtak egymással, 1:1 után egy jó meccsen végül a franciák jutottak az elődöntőbe. Az NSZK a hazaiakkal mérkőzött, és gól nélküli döntetlen volt az állás százhúsz perc után is, a tizenegyeseket pedig a németek bírták jobban. Az Argentína-Anglia 2:1-re végződött. Négy évvel a falklandi háború után a dél-amerikai csapat bizonyítani akart, a pályán ők fognak győzni.

Az 51. percben Maradona bal keze segítette a labdát a kapuba, amit ugyan az angolok bőszen reklamáltak, de a bírót nem hatották meg. Ez volt „Isten keze”, kétségtelenül. Négy perc múlva pedig olyan gólt rúgott, hogy a világ mindent megbocsátott neki. Először kicselezett két angolt az argentin térfélen, majd műlesiklóként végigszlalomozott a pályán, és a végén begurította a labdát a kapuba. Gary Lineker gólja csak arra volt jó, hogy 6 góljával ő lehessen a gólkirály. A spanyol-belga összecsapás 1:1-gyel végződött, a tizenegyeseket pedig Belgium nyerte.

Az elődöntők kevés izgalmat hoztak. A franciák nem tudtak visszavágni a négy évvel korábbi elődöntőért, 2:0-ra kikaptak a németektől, Argentína pedig Maradona két góljával verte meg Belgiumot. A bronzmérkőzésen Belgium 2:2-re állt a rendes játékidő után a franciákkal szemben, Európa legjobbjai utána még kétszer betaláltak, 4:2-re nyertek, és 82-höz képest egy helyet léptek előre.

A döntőben Franz Beckenbauer és Carlos Bilardo alakulata találkozott. Az argentinoknak volt egy zsenijük, Diego Maradona, akinek szabad mozgást engedélyezett a pályán a kapitány. Jorge Burruchaga szabadrúgásánál Harald Schumacher árnyékra vetődött, José Luis Brown fejesével vezettek az argentinok. A második félidőben Jorge Valdano Schumacher mellett gurította el a hosszúba, a németek persze harcoltak tovább, és Andreas Brehme két szögletéből egyenlítettek.

Az elsőt Karl-Heinz Rummenigge kanalazta be, a másodikot Thomas Berthold fejelte a kapu elé, Rudi Völler pedig közelről Nery Pumpido keze között a kapuba. Majd Maradona indította Burruchagát, aki a kapus mellett gurított a kapuba, és az argentinok nyolc év után ismét világbajnokoknak mondhatták magukat.