Argentína felért a világ tetejére
Az 1978-as világbajnokságot úgy jellemzik időnként, mint az egyiket, amelyen a végső győztest a háttérből is támogatták. Tény, hogy Argentínában a hazaiak nyerték a tornát, és több mérkőzésen is mintha lejtett volna a pálya. Az egyik ilyen meccs volt a magyarok elleni, viszont azt sem vitathatjuk el, hogy az argentinok remek játékot mutattak be.
Argentína az 1966-os londoni FIFA-kongresszuson kapta meg az 1978-as világbajnokság rendezési jogát. A selejtezők alatt több focihatalom is elbukott. Anglia az egymást követő második vb-ről hiányzott, ahogy Belgium is, a 76-os Európa-bajnok, Csehszlovákia, szintén elhasalt.
De hiányoztak a szovjetek is, akiket Magyarország előzött meg. A magyarok interkontinentális pótselejtezőre kényszerültek Bolíviával szemben, 6:0-ra kiütötték őket Budapesten, La Pazban pedig 3:2-re nyertek. A magyarok a spanyolokkal és a franciákkal együtt tizenkét év után kvalifikálták magukat a foci legnagyobb eseményére.
A világbajnokságot június 1. és 25. között rendezték öt város hat stadionjában: Buenos Aires – El Monumental és José Amalfitani Stadion –, Córdoba, Mar del Plata, Rosario és Mendoza. A torna krónikájához tartozik, hogy 1976-ban egy katonai junta vette át Juan Perón özvegyétől, Isabel Peróntól, a hatalmat.
A hollandok fontolgatták a bojkottot, végül Johan Cruyff hiányzott a keretből, évekkel később azonban tagadta, hogy emiatt mondta le a részvételt. Ami pedig a labdát illeti. Az Adidas 1970 óta vált hivatalos labdagyártóvá a vb-k számára, és a mai napig híres Telstart ezen a tornán váltotta fel a szintén nagy népszerűságnek örvendő Tango.
Az 1. csoportban küzdő magyarokat Baróti Lajos irányította. A második időszakát töltötte a válogatott élén, és negyedszer vezette ki a vb-re. Az argentinok ellen Csapó Károly góljával már a 10. percben előnyhöz jutottak a magyarok, a hazaiak azonban öt perc múlva egyenlítettek Luque révén. Kempesék végig rúgtak-faragtak, mindezt a bíró segédletével.
A 2:1-es végeredményt Bertoni állította be a 83. percben. Ezután elszakadt a cérna a két legnagyobb magyarnál. Törőcsik Andrást a 88., Nyilasi Tibort a 89. percben állította ki a portugál törlesztés miatt. Az olaszok ellen 3:1 lett a vége, Tóth András a 81. percben értékesítette a büntetőt, amivel szépített valójában. Az utolsó meccsen aztán a franciáktól is 3:1-re kikaptak. Olaszország azonban 1:0-ra legyőzte a hazaiakat, ezzel ők végeztek az élen Argentína, Franciaország és Magyarorszég előtt.
A 2. csoportot a lengyelek húzták be a németek előtt, az újonc Tunézia első afrikaiként nyert a vb-k történetében, ezzel megelőzte a mexikóiakat. A 3. csoportból a lesajnált Ausztria jutott tovább elsőként, míg Brazília csak nehezen, Spanyolország és Svédország utazhattak haza. A 4. csoportot Peru nyerte, ismét szép focit játszottak, a hollandok mentek velük tovább, míg Skócia hiába verte meg a hollandokat, harmadik lett, a másik vb-debütáns, Irán pedig a negyedik lett.
A második csoportkör ismét úgy alakult, hogy az utolsó fordulóban elődöntőnek is beillett egy-egy összecsapás. Az A csoportban az Olaszország-Hollandia győztese bizots döntős lett volna, de döntetlen esetén akár mindketten, ha a másik találkozón kedvező eredmény születik. Ausztria azonban megtette azt a szívességet, hogy 47 év után legyőzte Németországot. Ez volt a „córdobai csoda”. Hollandia ismét bejutott a döntőbe, 2:1-re diadalmaskodott az olaszok ellen, akik a bronzért harcolhatttak, míg a címvédő és az osztrákok számára véget ért a torna.
A B csoport még nagyobb izgalmakat tartogatott, főleg a hazaiak számára, akik ügyesen úgy alakították a programot, hogy minden mérkőzés más időpontban kezdődjön – a másik csoportban egy időpontban játszották a találkozókat. A brazilok 5 ponttal és 6:1-es gólkülönbséggel álltak, míg a hazaiaknak 2:0-s gólarányuk volt két forduló után, vagyis négygólos különbséggel kellett volna elverni a peruiakat. Nem adták könnyen magukat, a meccs elején kapufát lőttek, emellett még egy gólhelyzetük volt. Majd a hazaiak elkezdték vagdosni a gólokat, a félidőben kettővel vezettek, és meg sem álltak hatig. A meccs után felmerült a bundázás lehetősége, de tény, hogy a hazaiak az egész tornán jól játszottak, és a vb egyik esélyesének számítottak.
A bronzérmet végül a brazilok szerezték meg, miután 2:1-re legyőzték Olaszországot. A hollandokat az osztrák Ernst Happel irányította, de a totális futball most is alulmaradt. A hazaiakat César Luis Menotti vezette. Magas, vékony férfi, hosszú, őszülő hajjal és baloldali felfogással egy szélsőjobboldalinak nevezett állam válogatottja élén. A 74-es tornához hasonlóan az argentinok számozása az ábécé szerint történt. A kapus, Ubaldo Fillol ezért védhetett 5-össel.
A döntőn megváratták a hollandokat, majd René van de Kerkhof begipszelt kezét nehezményezték az argentinok. A bíró alájátszott, majd 17 perc késéssel, de elkezdődött a találkozó. Kempes góljával vezettek az égszínkék-fehérek, a csereként beállt Dick Nanninga fejesével egyenlítettek a hollandok. A hosszabbításban Kempes ismét lőtt, vagy inkább pöckölt, előtte pedig tangózott, megszerezve ezzel hatodik gólját és gólkirályi címét, a 3:1-es végeredményt pedig Daniel Bertoni állította be. Az argentinok cseleztek, passzoltak, dédelgették a labdát, és Daniel Passarella, a csapatkapitány emelhette magasba a kupát.
Döntő: Buenos Aires, június 25., Estadio Monumental, 71 483 néző
játékvezető: Sergio Gonella (Olaszország)
Argentína-Hollandia 3:1 (hosszabbítás után).
Gólok: Kempes (38. és 105.), Bertoni (115.), illetve Nanninga (82.).
Argentína: Fillol – Olguín, L. Galván, Passarella, Tarantini – Ardiles (66. Larrosa), Gallego, Kempes – Bertoni, Luque, Ortiz (75. Houseman).
Hollandia: Jongbloed – Krol – Jansen (75. Suurbier), Brandts, Poortvliet – Neeskens, Haan, W. van de Kerkhof – R. van de Kerkhof, Rep (58. Nanninga), Rensenbrink.
