Amikor a szlovák szurkolók is a magyar válogatottat dicsérik
Felvidéki magyarként sokszor találkozunk azzal, hogy a nemzetiségünk miatt sokszor kerülünk a többségi nemzet néhány csoportja által indított támadások középpontjába, akár csak egy DAC-mérkőzés vagy válogatott csata miatt. Most viszont olyan történt, amire ritkán van példa.
A tegnapi német-magyar EB-mérkőzés után a szlovák sportoldalak megmondó emberei, kommentelői a magyar válogatott odaadását és játékát dicsérik. Sőt, megjegyzik, amit mi is pontosan érzünk, hiába a három szlovák pont, a magyar kettőnek nem csupán azért van nagyobb súlya, mert erősebb ellenfelek ellen sikerült begyűjteni, hanem azért is, mert lélekkel teli játék után jött össze.
Írják ezt a sokszor durván beszóló szlovák szurkolók, amikor a müncheni mérkőzés előtt három órával láthatták, mire is képes a teljesen lelketlenül focizó szlovák válogatott Sevillában. Egy olyan meccsen, amelyen akár még egy szoros vereség is életben tartotta volna a szlovák továbbjutási esélyeket, de Hamšíkék mintha pályán sem lettek volna. Jött is a büntetés, pedig a spanyolok nem akartak feltétlenük ötöt rúgni.
Eközben az esővel áztatott bajor fővárosban a német szurkolók szivárványoztak, politikai propagandát nyomtak, pedig talán éppen a németek tudhatnák a legjobban, a nagy ideológiai harcok általában jóra nem vezetnek. Nyolcvan éve a jobboldali szélsőségek uralták az országukat, most a baloldalra tolódik el a közbeszéd és a gondolkodás, arra nem gondolva, hogy a szabadelvűség is a vélemények szabadságát hirdeti, nem pedig egysíkúságukat.
Szóval Münchenben mindent megtettek, hogy a magyarok ne érezzék jól magukat, a focipályán pedig a nemzeti csapatunk méltóképpen válaszolt, ahogy a labdarúgókhoz illik, a játékkal. Jó volt látni, hogy erre is képes a csapat, nem pedig csak magyarázkodik és kibeszél, ahogy az ezredforduló utáni évtizedben.
Ezt pedig látta az egész világ, igaz, a csoda nem sikerült, de a szívekbe beírta magát a csapat és ez sokkal fontosabb. Sőt, még a szlovákok elismerését is kivívták, amely számunkra, Felvidéken élő magyaroknak is külön öröm, mert jó, ha tudja mindenki, a magyar ember nem adja fel a harcot és egy emberként küzd a nemzetéért, ahogy azt tették a nemzeti tizenegyünk tagjai is.!
