Amikor a magyar himnusz szól…

Kezdjük rögtön az elején, mikor volt az első labdaérintésed? Hogy kerültél kapcsolatba a focival, milyen csapatoknál játszottál amatőr, illetve profi szinten?

Igazából szüleim is a labdajátékokban jártasak voltak. Édesapám kapus volt, édesanyám kézilabdázott. Az esküvőjükön, amikor egy éves voltam már labdával voltam az összes képen. Az első klubom a Vasas SC volt, három és fél négy éves voltam amikor elkezdtem focizni. A nagyobbakkal összevont edzések voltak. Ez volt az első lépés a foci felé, a Vasasnál volt egy edzőm, aki látta, hogy nagyon tehetséges vagyok. Amikor éppen öt éves lettem, akkor indult a Goldball '94 FC és ajánlotta, hogy menjek oda. Ezt a lépést meg is tettük. 10 éves koromig itt fociztam és az összes alapot is itt tanultam meg. Megnyertük az összes kispályás- és teremtornát. Már ott kezdtem el 10-est játszani, középpályás voltam mindig. Az akkori edzővel mindig jó a kapcsolatam a mai napig. Mikor kiraktak a szélről mindig mondta, hogy 10-es a posztom és ez most bebizonyosodik. Szerettem azokat az éveket, többek között Nagy Ádám is velünk játszott. I

nnét továbbléptem a Vasas-Pasarétbe, az egész csapat itt folytatta. Fél évet voltam kölcsönben a Videotonban, aztán visszakerültem az anyaegyesületbe. Mindenhol gólkirály voltam. A legnagyobb váltás a Honvédhoz kerülés volt, ami megalapozta azt, hogy ki tudjak menni külföldre. Az első szezonom fantasztikusan sikerült, 60 gólt rúgtam,  a másodikban is gólkirály lettem. Két idényben megnyertük a bajnokságot is. Majd jött a lehetőség a válogatotton keresztül, hogy meglátott a Twente megfigyelője. Elmentem próbajátékra ami nagyon jól sikerült és szerettek volna leigazolni. Még nem voltam 16 éves, és akkor nem lehetett csak 16 éves kortól igazolni, úgyhogy fél évig húzódtak a tárgyalások. Majd meglepetés volt, hogy sikerült, mert előtte nem igazán engedett el a Honvéd sem más magyar klubok fiatalokat.

Az elsők között vagyok, akiknek sikerült külföldre igazolni. A Twente csapatánál 3 évet töltöttem. Először a B1 csapatuknál, ami az U16/17, majd az A1, az a U18/19 majd pedig a második csapatban folytattam, ahol ismét egy jó szezont zártam. Majd lejárt a szerződésem és közben jött egy ajánlat a VBV De Graafschaptól. Stabil másodosztályú, az első- és másodosztály között ingázó csapat, ahol volt rá esély, hogy feljuthatunk. Úgy gondoltam ez egy jó váltás lehet, meg is léptük és két éves szerződést kötöttem velük. Ott volt az az igazi felejthetetlen momentum, amikor a 6. helyen zártuk a bajnokságot és a réjátszáson keresztül feljutottunk az első osztályba. Az első divizióban a szintkülönbség nagy volt, éreztük mi is az elején. Rengeteg gólt kaptunk, kikaptunk folyamatosan, de nagyon jó szurkolótábor volt ott is és mindig a csapat mellett álltak. Nekem is sikerült kb. 20 meccs körül pályára lépnem. A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor az Ajaxnak december vége felé én rúgtam az egyenlítő gólt. A szezon végén nem tudtunk bent maradni, közben lejárt a szerződésem is. Ekkor keresett meg a DAC. Úgy éreztem, hogy szeretnék már váltani, hiszen 5 évet kint voltam Hollandiában. Jan Van Daeleval beszélgettem sokat és felvázolta a dunaszerdahelyi terveket. Úgy döntöttem, hogy ide igazolok és aláírom a 3 éves szerződést.

Hogyan indultak a dunaszerdahelyi évek?

Felemásan kezdődött. Az első gólom a hónap gólja is lett, majd rengeteg vereség jött. László Csaba alatt újra játszottam, ismét egy jó széria következett, 17 meccsen nem kaptunk ki. Nyáron ismét edzőváltás, már a harmadik edző alatt játszottam. Jól kezdtem, dupláztam a Trencsén ellen, majd egy hullámvölgy következett. Éreztem, hogy nem megy a játék, abban a pillanatban jogosan kikerültem a kezdőcsapatból. De ez csak motivált abban, hogy jobb legyek és visszakerüljek. Nem vagyok az a fajta, aki feladja.

Dolgoztam külön amikor lehetett, az edzéseken is a maximumot próbáltam nyújtani. Márciusban átálltunk egy 3-5-2-es felállásra, ahol nem a szélén, hanem már középen szerepeltem, ami nekem jobban fekszik. Onnét kezdve jól ment a játék és most azon vagyok, hogy ne legyen az a hullámvölgy, hanem jó, jobb, még jobb szintet tudjam tartani. Úgy gondolom ez sikerül. Nyáron is remek mérkőzést játszottunk, ahol kiharcoltuk az Európa Ligát. Nekem ez volt az első EL szereplésem, régóta el akartam érni, hogy játszhassak nemzeti porondon. Lehetett volna benne több, de az ellenfelek jobbak voltak. Helytálltunk, a csapat kiadott magából mindent. Remélhetőleg jövőre ez jobb lesz. Majd ismét edzőváltás következett, immár a negyedik edzőm a DAC-nál. De Hyballa mester is olyan vonalat képvisel, ami jobban fekszik nekem. Ez a holland-német harcos, plussz azért játékos foci, amit én szeretek. Rengeteget van a földön a labda, ami csak előny a számomra és szerintem a csapatnak is. Rengeteget dolgozok külön is. A magyar srácokkal Mátéval és Zsoltival is rengeteget edzünk extrán, hogy jobbak és jobbak legyünk. Nem titok, hogy nem itt szeretnénk befejezni a pályafutásunkat, még szeretnénk feljebb és feljebb kerülni. Nyáron aláírtam egy új szerződést, jó feltételek mellett, jól érezem magam, szeretem a szurkolókat, a csapatot és a vezetőséget is. Nem volt kérdés, jó döntést hoztam. Azóta még több önbizalmat kaptam, vezérjátékos lettem a csapatban és ez még jobban motivál, hogy még előbbre jussak és még több gólt és gólpasszt szerezzek.

Hogy látod, mi a különbség a német-holland, a magyar és szlovákiai labdarúgás között?

A magyarhoz képest a szlovák az szerintem agresszívabb és nincs annyi idő a pályán. Sokkal gyorsabban kell gondolkodni, különben azonnal a nyakadon van az ellenfél és letámadnak. Külföldhöz képest, pedig egyrészt ugyanaz, hogy kevés az időd, viszont ott technikailag is megmerik vállalni azokat a rizikós passzokat, amelyekből előre lefele lehet indulni. Azok az apró részletek, mint egy felívelt labdánál a védő nemcsak vaktában belefejel egyet, hanem kint már azt a labdát is emberhez akarják fejelni, hogy azonnal tudj menni támadásba. Amikor például Hollandiában feljutottunk az első osztályba érezhető volt, hogy ha elvesztettünk középen egy labdát arra azonban lecsaptak és gólt szereztek.

A DAC kicsit specifikus helyzetben van itt a Felvidéken. Az egyedüli magyar klub az élvonalban. 

Amikor ideigazoltam, az volt az első, hogy tudtam, van a Nélküled. Az körbejárta az internetet, már abból tudni lehetett, hogy milyen itt a szurkolás és mennyire a szívüket-lelküket belerakják abba, hogy itt, mint magyar csapatként minél jobban szerepeljünk és megmutassuk, hogy mi egy vérből valók vagyunk. Nyilván ezenkívül is tudtam, hogy hová érkezem. Mikor itt vagyunk a városban, magyarul tudok kommunikálni mindenkivel. Másik szempontból nem egyszerű történet az itt élőknek, meg nekünk is a pályán. Érzékelhető, hogy minden mérkőzés egy magyar-szlovák, Magyarország-Románia mérkőzés. Válogatott mérkőzésre hasonlít az összes bajnoki. Főleg a Slovan, Nagyszombat, Nyitra elleni mérkőzések a rangadók.

2008. november 1. sötét nap, fekete betűs a DAC és a labdarúgás életében Tudjátok mi történt?

Igen, tudjuk mi történt. Bízunk benne, hogy most már jobban odafigyelnek, emberiebben viselkednek manapság és nem kerül ilyenre sor soha többet. Az ellentétek jól látszanak. Mi is megkapjuk, amikor például a Slovanon befele sétálunk, főleg a szlovák játékosok is, akik nálunk fociznak.  Annak örülök, ha ott vannak az ellenfél szurkolói, mert akkor pezseg a stadion. 

Hogy tetszik Dunaszerdahely, mennyire tetszik a város, a Csallóköz, az itt élő emberek?

Hollandiában is kisvárosban fociztam. Szezon közben szeretem, ha lehet pihenni, s nem zavar semmi. Nagyon sok helyen még nem jártam a Csallóközben. Úgy gondolom, jó a kapcsolatom a szurkolókkal, nyilván ez attól is függ, hogy megy a  játék. Ha jól megy, akkor mindenki szeret, ha nem, akkor senki sem. Ezt tudomásul is vettem. Mindig tisztelettel vagyok feléjük és én is ezt kapom vissza. A városban egyre többen megismernek bennünket, sokszor le is szoktak szólítani. Kedvesek az emberek, jó kis közösségként működünk.

A csapat meghatározó játékosa vagy. Hogyan gondolsz vissza a különböző edzőkre? Ki miben volt más?

Németh Krisztián alatt nagyon nehéz volt, sajnos folyamatosan kikaptunk, nem a saját stadionunkban játszottunk. Más volt a játékosállomány, az edzőnek is nehéz volt. László Csaba alatt már több volt a játéklehetőség, szerette a támadófutballt. Marco Rossi bevezette az igazi taktikás olasz focit. Nagyon megtanította, hogy mit csináljunk, jó is volt, hiszen hatékonyak voltunk.

Igazából mindenki tudta a  másiknak a pozícióját, nem volt benne kavarodás, ha valaki nem ér vissza, akkor a másik visszazár. Amikor idejött, akkor szinte csak a védekezéssel foglalkozott. Sikerült is, Satka és Huk remek párost alkotnak. Nagyon szerettem a másodedzőket is. 

Hyballa edzőnek is nagyon profi stábja van, ő még többet odafigyel az egyéni fejlesztésre, ami eddig nem volt meg egyik edzőnél sem. Külön csatárok, külön középpályások, külön a védők. Külön foglalkozik mindenkivel. Rengeteg a videózás is. Van, hogy csak saját pillanatokat nézünk meg, ez tipikus holland módszer, kint is tapasztaltam. Megmutatták azokat a pillanatokat, hogy hogyan kell helyezkedni, sokat lehet tanulni belőle. A játékstílusa is elég agresszív. Nincs eladott labdánk, ha van is, azonnal vissza is szerezzük. A 4-4-2-es felállás rombusz középpályával szerintem ideális felállása most a csapatnak. 

Marco Rossi Dunaszerdahelyről érkezett a magyar nemzeti tizenegyhez. Kalmár Zsolti már bekerült a keretbe. A folyamatos jó teljesítményed indokolttá teszi, hogy Téged is beválogassanak. Hogy látod a válogatott helyzetét, számítasz-e a behívóra?

Szinte semmilyen felkészülési idejük nem volt, Marco Rossi más játékfilozófiát képvisel, meg kell nekik szokniuk. Látszott is, hogy a finnek ellen nem igazán jött ki a lépés, de a görögök ellen már annál inkább. Hétről-hétre jobb lesz, de ezt nekik is gyakorolni kell. Nála pedig tényleg ez az alap, hogy a védelem összeálljon. Zsoltinak örülök, hogy bekerült, jó teljesítményt nyújtott a mérkőzéseken. Én is úgy éreztem, hogy nekem is ott lett volna a helyem. Folyamatosan jól játszottam, úgy éreztem, hogy most közel volta hozzá. Sajnos a tartalékba sem kerültem be, kicsit csalódott voltam, de a fő dolgom az itt van a DAC-nál. Az az első, hogy ha itt minden meccsen kettőt rúgok, akkor eljön majd az én időm is. Lehet most a középső posztokon megvoltak az emberei Rossinak, de jöhet egy másik felállás majd, ahol kell neki egy gyors csatár, aki ismeri az ő taktikáját. Először is szeretnék teljesíteni, aztán meglátjuk, hogy jön-e a behívó. Én dolgozom folyamatosan érte.

Mivel foglalkozol a szabadidődben? Mit csinálsz, amikor nem focizol és edzel?

Szeretek a kertben tenni-venni, sütögetni. Rengeteget vagyok a barátokkal, mozizunk, sétálunk, vacsorázunk. Ha otthon vagyok, akkor a legfőbb, hogy a barátnőmmel töltöm az időt. És a kutyusommal is szeretek játszani.

Párom minden hazai meccsre elkísér, idegenbe is eljöttek a szüleimmel. Amióta azonban a magyar rendszámú autót majdnem megtámadták Nagyszombatban, kértem őket, hogy otthonról tekintsék meg a meccset. A hazai meccsen a szüleim is mindig ott vannak, ha tudnak. Követik a meccseket, utána beszélgetünk a játékról.

Mit üzensz a szurkolóknak, a csapat 12. játékosának?

Folytassák azt, amit csinálnak, az utóbbi időben rengeteget buzdítanak és csak pozitívan teszik ezt. Nyilván ehhez hozzátartozik, hogy jobb a játék és mi irányítunk. Ez gondolom nekik is tetszik. Üzenem, hogy mi is folytatjuk azt, amit elkezdtünk. Szeretnénk ott lenni a dobogó legfelső fokán az év végén, viszont ehhez ők is kellenek. Köszönjük, amit eddig tettek értünk, a rengeteg koreográfiát, szurkolást. Folytassák ők is, ahogy mi is a legjobbat szeretnénk adni és akkor ez egy szép szezon lesz közösen.

Jó érzés, hogy magyarként itt Szlovákiában a DAC stadionjában mindig a magyar Himnusz és a Nélküled szól meccs előtt. Ezt én át tudom érezni, minden magyar játékos átérzi. A többiek elfogadják, tudnak mindent, hogy mi van itt. Nincs vele problémájuk. Néha kérdezgetnek, ha olyat énekelnek, amit még nem hallottak. Ez általában az Ébresztő szokott lenni. Erre szoktam neki mondani Wake up. Erre meglepődnek, hogy ők azt hitték buzdítanak, mert számukra ugyanúgy hangzik. Teljesen jól kezelik, meg ez azért is van, mert a szurkolók a játékosokat nemzetiségtől függetlenül teljesen pozitívan kezelik.

Az interjú rövidített változata megjelent a Magyar7 hetilapban.