Álma a világbajnokság - interjú Bénes Lászlóval
Bénes László mozgalmas hónapokon van túl: nyáron kölcsönben a török Kayserisporhoz igazolt, ahol kiváló formába lendült, több fontos gólt rúgott és kiemelkedően teljesített. Eközben a szlovák válogatottal sikeresen zárta a vb-selejtezősorozatot és tavasszal pótselejtezőt játszhatnak Koszovó ellen. A felvidéki magyar játékos karrierje új lendületet vett, így erről és sok minden másról is beszélgettünk vele.
Nyáron kerültél kölcsönbe Kayserisporba. Hogyan emlékszel vissza az első napokra?
Nagyon intenzíven teltek. Amint megérkeztem Törökországba, még aznap megkezdtem az edzést, igaz egyelőre csak egyéni programmal. A csapatnak ugyanis délelőtt volt tréningje, én pedig csak délután írtam alá a szerződést. Ezt követően már utaztam is velük idegenbe, a Başakşehir otthonába, Isztambulba. Lényegében úgy kerültem be a keretbe, hogy még nem is edzettem velük együtt, ennek ellenére a meccsen kaptam fél órát. Minden nagyon gyorsan történt, de pont emiatt éreztem azt, hogy a srácok azonnal befogadtak. Idegenben döntetlent játszottunk, ami teljesen rendben volt, hiszen értékes pontot hoztunk el.
Gyorsan megtaláltad a ritmust, több gólod és remek meccseid voltak. Mi áll a jó formád mögött?
Igen, ez volt a célom a kölcsönjátékkal. Az, hogy folyamatosan játsszam, minél több játékpercet kapjak, és ki tudjam hozni magamból a maximumot. Nap mint nap keményen dolgozom azért, hogy sikeres legyek.
Ugyanakkor a csapat szereplése még nem olyan, amilyet szeretnénk, de bízom benne, hogy ez hamarosan megváltozik, mert minden egyes pontra szükségünk van.
Milyennek írnád le a török bajnokságot?
Nyilván van különbség a Bundesliga és a török bajnokság között, de azt gondolom, hogy az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött a török bajnokság. Rengeteg topjátékos játszik a ligában, sok jó csapat van és szinte minden csapatban van 10-12 külföldi futballista, fiatal, jó játékosok, és olyanok, akiknek sikeres karrierjük volt más bajnokságban. Összeségében tehát azt mondanám, hogy erős színvonalú bajnokságról van szó.
Kijelenthető, hogy kulcsemberként számít rád a vezetőedző?
Igen, ez nem is volt kérdés. Markus Gisdol vezetése alatt is szinte mindig végigjátszottam a mérkőzéseket, majd az új edző, Radomir Đalović alatt is alapembernek számítok. Mindig a legjobb teljesítményre törekszem a pályán, hogy megháláljam az edzőim bizalmát.
A Rizespor elleni rangadó különleges volt, hiszen egy másik felvidéki játékos, Mocsi Attila csapata ellen játszottál. Milyen érzés volt így összefutni egy honfitársaddal a török bajnokságban?
Attilát még az ETO-ból ismerem, hiszen egykor az akadémián együtt voltunk, bár ő fiatalabb nálam. Akkor szinte nap mint nap találkoztunk a kollégiumban, beszélgettünk, így jól ismerem őt. Emellett követem valamennyi felvidéki futballista pályafutását, így Attila karrierjével is tisztában vagyok, és tényleg csak azt mondhatom, szuper, amit eddig elért. Még fiatal, rá még további szép élmények és sikerek várnak a fociban. Amikor ide igazoltam, már tudtam, hogy előbb-utóbb egymás ellen fogunk játszani. A meccs előtt sok sikert kívántunk egymásnak, majd a pályán mindketten a saját játékunkra koncentráltunk, de a mérkőzés után is váltottunk pár szót.
Felvidéki magyarként kettős kötődés jellemez. Hogyan éled meg, hogy egyszerre képviseled a szlovák válogatottat, miközben rengeteg magyar szurkoló is figyeli a pályafutásodat?
Ez így igaz. Sok magyar barátom, ismerősöm van közöttük, akikkel együtt fociztam. Győrben, az ETO akadémiáján rengeteget fejlődtem és a mai napig követem az ETO meccseit.
Oda kaptam meghívót, és egyetlen korosztályt sem hagytam ki. Amikor 18 éves lettem, rögtön behívtak az A-válogatottba is, szóval gyakorlatilag 18-19 éves korom óta ott vagyok a nemzeti csapatban.
A szlovák válogatott második helyen végzett a selejtezőcsoportban. Hogyan értékeled a csapat összteljesítményét?
A selejtezősorozat elején mindenki aláírta volna a második helyet. Hazai pályán legyőztük a németeket, és azt gondoltuk a szurkolókkal együtt, hogy harcban lehetünk a csoportelső helyéért. Idegenben azonban szinte esélyünk sem volt ellenük.
Két Európa-bajnokságon már játszottam, klubszinten szerepeltem a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában, de a világbajnokság még hiányzik. Ez nagy álmom és bízom benne, hogy sikerül ezt is elérni.
Az Észak-Írország elleni kulcsmérkőzésen gólpasszt adtál, ami nagymértékben hozzájárult a pótselejtezőhöz. Milyen érzések kavarogtak benned a kassai meccs után?
Akkor nyilván még nem gondoltam, hogy ez mennyire fontos gólpassz lehet, amiből végül a győztes találat született. Természetesen örültünk neki, mert tudtuk, hogy fontos, és a mérkőzés végkimenetelét látva mondhatjuk, hogy jelentős megmozdulás volt a részemről. Jókor jött a gólpassz, nagyon örültem neki, és ezzel sikerült biztosítanunk a pótselejtezőt érő második helyet.
Mióta Francesco Calzona a szlovák nemzeti csapat edzője, miben változott a csapat játéka?
Nagyon sok mindenben erősödött. Már az első edzéstől kezdve próbálta összerakni a csapatot. A taktika, ahogyan szeretnénk játszani, szinte végig ugyanaz maradt, de mindig van B-terv arra az esetre, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Abban különösen kiemelkedő, hogy taktikailag mindig van elképzelése a játékról, nagyon jól elemzi a mérkőzéseket.
Tényleg azt gondolom, hogy nagyon jól összerakta ezt a csapatot, és összességében komoly előrelépést értünk el Calzona vezetése alatt.
A törökországi formád alapján új lehetőségek nyílhatnak meg előtted. Hogyan látod a jövődet?
Először is, csak erre az egy évre szeretnék koncentrálni. Berlinben nagyon kevés játéklehetőséghez jutottam, nem igazán számítottak rám. Most végre fontos szerepem van a csapatban, keményen dolgozom, hogy hétről hétre jól teljesítsek, emellett meg nagyon élvezem a focit. Remélem, hogy ez így is fog folytatódni. Nyáron majd újra tárgyalunk az Union Berlinnel és meglatjuk, mit hoz a jövő.
Megjelent a Magyar7 2026/1-2. számában.
