A vereség utóhangjai

”Muhi 1241- a Sajó hídjánál, az akkori Mohi közelében Batu kán és Szubotáj vezette mongolok megsemmisítő vereséget mértek IV. Béla király seregére). Mohácsi vész 1526-ban, Marseille 1969 - jönnek a csehszlovákok, 4:1-es csehszlovák győzelem ellenünk a világbajnoki pótselejtezőn, Mexikó 1986 – 0:6 a szovjetek ellen az utolsó vb-szereplésünk alkalmával. Olyan régen volt, hogy még Szovjetunió volt és Mocsi 2025, aki többet tehetett volna a csapatért a kispadon vízes palackokat bedobálva csapattársainak, mint amit a pályán tett. Talán még kellett volna neki két lépés, és továbbjutunk (de nem jutottunk, dadus!)

Talán (vigasztalom magam) jobb, hogy most estünk ki, és nem a pótselejtezők döntő meccsén, mint a csehszlovákok ellen Marseille-ben.

Azóta egyfolytában frázispufogtatás, bűnbakkeresés a szociális hálón. Olvasom: az élet annyi szép dolgot rejt magában, sokkal szebbeket, mint a foci. Az egészség és a szerelem sokkal fontosabb! Mondjon le, menjen haza, elég volt belőle (Rossi)! Félrecserélt, rossz volt a taktikája, kiégett a mester, aki már nem is mester! Viktor hívja haza azonnal Dárdait!

De akkor is fáj! Még akkor is, ha tudom, hogy Izland és Skócia ellen fordítva volt Szoboszlai és Csoboth góljainál, és Liszabonban is a végén egyenlítettünk. De az régen volt, nem érdekel, csak az, hogy most mi van!

A magyar válogatott mérkőzéseit régebben a barátokkal együtt néztük vagy a stadionban, vagy a tévé előtt! Egymás nyakába ugorni a góljainknál, és egymás könnyeit törölgetni a vereség után egy-egy fontos mérkőzés alkalmával, jó volt! És poharat üríteni bánatunkban, örömünkben is. Különböző okok miatt sajnos az ilyen jellegű közös örvendezések és szomorkodások száma megcsappant... Most már általában külön-külön nézzük a tévében a közvetítéseket, de kezünkben a telefonnal, és a meccs minden fontos mozzanatát kommentáljuk egymásnak.

Valahogy így történt tegnap is, a magyar-ír mérkőzés alatt. Egy órával a meccs előtt:

- Kezdek ideges lenni.

- Én már jó ideje. Lementem, özönlöttek a drukkerek, sálak, mezek, a környező kocsmákból az utcára folyt a nép, a sör. Hajrá!

-  Kár, hogy nem vagyunk ott, együtt! Tévén, egyedül, emberhalál.

Az első magyar gól után a harmadik percben:

- Fújd már le, te szerencsétlen (bíró)!

- Sajnos nagyon vékonyak vagyunk, elképzelés nélküli játék. Jó lenne ha összeszedné nagát a csapat.

- Mekkora gól, atyaúristen!

- Végre egy igazi KÖZÉPCSATÁR!

- Csak vigyázzunk, ne hozzuk fel őket magunkra!

- A rohadt életbe!

- Korsótörés lesz megint ebből!

- Egy eséllyel kevesebb, hogy megérjem (csak a magam nevében beszélek), hogy kijussunk a vébére.

- Siralomház.

- A foci szégyene volna, ha ezek a saraboló, alattomos, ívelgető írek kijutnának a vébére (nem fognak).

- A foci igazságtalansága, hogy mi nem jutottunk tovább, legalább a csoportból.

- Most kellene a pálinka. 2 deci (legalább). De nem lehet...

- Az utóbbi időben meg szoktam nézni a hétvégeken minden magyar bajnoki focimeccset. Még akkor is, ha valamelyik sportcsatornán topligás mérkőzést közvetítenek ugyanabban az időben. Sőt hétfőn az NB II-es meccset is néztem. Most valahogy elment ettől a
kedvem...