A szlovák csalódás után folytatódik a liga
A szlovák foci papíron nagy sikerek után van, hiszen a válogatott az EB-n továbbjutott a csoportból, s csupán a szerencsén múlott, hogy az angolok ellen nem sikerült a csoda. A bajnok Slovan a BL-be is beverekedte magát, igaz ott nem szerepelt túl fényesen, de ennek ellenére elégedett lehetne a szlovák néző, valahogy mégsem az.
Ennek tökéletes bizonyítéka a Nemzetek Ligája is. A szlovák labdarúgó-válogatott ismét elbukott egy olyan párharcot, amit a szurkolók nagy reményekkel vártak. A tét nem volt kicsi: feljutás a Nemzetek Ligája B-divíziójába. Az ellenfél Szlovénia volt – papíron nem verhetetlen, de a gyakorlatban túl nagy falatnak bizonyult. A nagy várakozások ellenére a nézői érdeklődés sem töltötte meg a pozsonyi nemzeti stadiont.
Az első meccset Pozsonyban játszották, ahol 0:0-s döntetlen született. Bár a statisztika és a labdabirtoklás a szlovákok mellett szólt, az igazi különbséget a kapuban álló Jan Oblak jelentette, aki egyébként is a világ legjobbjai közé tartozik posztján. A szlovén kapus szinte mindent fogott, amit kellett. A szlovák sajtó már itt kezdett morogni – nem is alaptalanul. “Nagy helyzetek, nulla gól” – így foglalták össze több helyen a látottakat. A támadósor teljesítménye erőtlen volt, a befejezések pedig rendre elhaltak.
A visszavágóra Ljubljana adott otthont, és a forgatókönyv hasonló lett. Voltak lehetőségek, volt küzdelem, de az utolsó passzok, az utolsó mozdulatok egyszerűen nem ültek. A hosszabbításban aztán jött a hidegzuhany: Gnezda Čerin betalált, a hazaiak örülhettek, a szlovákok meg pakolhattak. A Sport.sk egyik szakértője egyenesen úgy fogalmazott: “Ez futball-öngyilkosság volt.” Erős szavak, de sokan egyetértenek vele.
A szlovák média nem finomkodott a kritikával. A fő bűnbak ezúttal a támadósor volt – és annak minden szereplője. Hiányzott az a bizonyos “gyilkos ösztön”, egy olyan csatár, aki ha kap egy fél helyzetet, akkor abból gól lesz. Emellett a taktikai döntéseket is sokan megkérdőjelezték: Calzona kapitány cseréi nem hoztak változást, a játékkép pedig inkább bizonytalanságot, mint tudatosságot sugallt. Mentálisan sem volt rendben a csapat – amikor igazán kellett volna, nem volt bennük elég erő, hogy átbillenjenek a holtponton.
A sajtó ugyanakkor nem csak ostorozott. Voltak dicsérő szavak is: Dúbravka kapus újra bizonyította, hogy klasszis, és a fiatal Mesík debütálása is ígéretes volt. De ez sovány vigasz, amikor a cél – a feljutás – elúszott.
A kudarc viszont nem csak egy kiesésről szól. A következő Nemzetek Ligája-szezonban marad a C-divízió, gyengébb ellenfelekkel, kevesebb kihívással és alacsonyabb nemzetközi presztízzsel. Ez pedig hosszú távon hátrány lehet, nem csak sportérték, de fejlődési lehetőség szempontjából is.
A szlovák csapat tehát nem lesz egy divízióban a magyarral, de a hétvégén már leginkább a bajnoki küzdelmek viszik a prímet Szlovákiában is. A bajnokság sorsa persze túl nagy meglepetést nem rejt magában, de mindig lehet hinni a mesékben, ahogy abban is, valami megmozdul a szlovák fociban. Egyelőre erre kevés esély van, mert hiába a tavalyi remek eredmény, ennek hatásai a legtöbb klubban alig látszanak, ahogy a nézőtéren sem. A következő nagy dobás a hazai labdarúgásban a júniusi U21-es labdarúgó-EB lesz, amely a legnagyobb olyan torna, amelyet Szlovákia meg tud szervezni az infrastruktúra keretei miatt, s az mindenképp örömteli, hogy Dunaszerdahelyen is láthatunk majd meccseket.
