2026. július 10., 20:05

A színek bűvöletében

Milyen színű szerelésben lépnek pályára a franciák? A spanyolok? A horvátok? Az angolok? És az argentinok? Vannak a hagyományos színösszeállítások, és vannak a „nagyon fontosak” által diktált divatos szerelések. Nem ma kezdődött a rombolás, de mintha az idei foci-vb-n új szelek fújnának. Esetleg a színfalak mögött lejátszottak volna egy másik nagy tornát is? 

 

focimezek
Fotó: archívum

A meccsek számát tekintve már nem sok minden maradt hátra az amerikai, mexikói és kanadai közös rendezésű 2026-os labdarúgó-világbajnokságból. Ha jól számolom, összesen nyolc mérkőzés, ami a négy leendő legjobb válogatott számára csapatonként három összecsapást jelent, történetesen a legfontosabbakat.

A lényeg, több mint kilencven világbajnoki párharc után kijelenthető, hogy vagy én emlékszem rosszul, vagy valami megváltozott a színfalak mögött, vagy a geopolitikai helyzetre kell fogni mindent, mindenesetre az egyes csapatok szerelései mintha visszatértek volna a megszokott, hagyományos, mondhatni klasszikus színekhez.

Már a 2022-es katari tornán is előfordult, hogy a franciák például kék mezben, fehér nadrágban és piros sportszárban léptek pályára, és nem teljesen kékben vagy éppenséggel narancsos neonlilazöldben. Mert hosszú éveken keresztül az volt a divat, hogy mindkét csapat egyszínű szerelésben játszik, például a kékek a fehérek ellen, vagyis olyan szerelésben, amely egyik csapat számára sem hazai színösszeállítás. Sőt, még második, vagy ha úgy tetszik, idegenbeli szerelésnek sem nevezhettük ezeket a változatokat.

És nem csak a válogatottak esetében volt ez jellemző! Csak a bolond nem vette észre, hogy még a fociban is igyekeznek lerombolni, szétverni minden hagyományt, szimbólumot, kezdve a kis klubok szintjén. Csak összehasonlításképpen… A spanyol válogatott a 2022-es vb mindhárom csoportmérkőzésén teljesen pirosban lépett pályára, miközben csak egy meccsen kellett volna változtatni a hagyományos kék-piros összeállításon, de valakik úgy gondolták, hogy ezt a viseletet is le kell cserélni, csak úgy heccből. Ó, hát hogyne! A marokkóiak elleni nyolcaddöntőben indokolt volt a második számú szerelés, ami „nagyon eredeti” volt, míg az idei vb három csoportmeccsén a spanyolok érdekes módon visszatértek a hagyományos színekhez, csak az uruguayiak elleni utolsó találkozón öltöztek furcsa szerelésbe. Az osztrákok elleni meccsen, a legjobb harminckettő között, láss csodát, ismét a hagyományos szerelésben játszottak, a portugálok elleni nyolcaddöntőben viszont ismét a második számú fehér szereléshez nyúltak, mivel a két válogatott színei nagyon hasonlóak.

Az persze az idei világbajnokságon is észrevehető, hogy a második vagy harmadik számú szerelések igyekeznek „eredetinek” látszani, de kizárólag egy tornára tervezték őket, és csak a legfanatikusabbak szerzik be őket, hogy teljes legyen a kollekció. Mert valójában ki a célközönség? A németek idei szerelése kísértetiesen emlékeztetett az 1990-es olaszországi vb-n használt mezekre, miközben a norvégok nem szégyellik magukra ölteni a skandináv keresztes mezeket, ami természetesen a zászlóra utal.

Ki tudja miért, például a francia–svéd meccsen mindkét válogatott a hagyományos szereléseiben lépett pályára, a franciák nem játszottak feleslegesen talpig kékben, a svédek pedig teljesen sárgában. Talán Trump, talán Amerika kétszázötvenedik születésnapja, a geopolitika, vagy csak a gyártócégek sajátos üzletpolitikája tehet az egészről, mindenesetre ezen a vb-n mintha a hagyományos szerelések kerültek volna előtérbe.

Az írás megjelent a Magyar7 2026/28. számában.

 

Megosztás
Címkék