A spanyolok történelmi világbajnoki sikere

A 2010-es volt az első olyan torna, amelyet a rotációs rendszerben ítéltek oda. A 2001-ben kitalált rendszer lényege az volt, hogy minden vb-t más-más földrészen rendeznek. Ez a rendszer két választást ért meg, utána változtattak rajta, ami azt jelenti, hogy egy földrészről csak minden harmadik világbajnokságra pályázhatnak. Hat évvel a vb előtt döntöttek, ki lesz a rendező.

Az elsőként kijelölt afrikaiak öt pályázója közül Nigéria visszalépett, Tunézia és Líbia közösen indultak, de ők is visszavonták a pályázatukat. A szavazáson Egyiptom egy szavazatot sem kapott, a negyedszer induló Marokkó tíz vokssal veszített, míg a favorizált Dél-Afrika tizennéggyel győzött. Azonban az is felmerült azóta, hogy a szavazás eredménye más volt, a dél-afrikaiak 13:11 arányban veszítettek, a számlálás alatt pedig szándékosan félreszámolták a szavazatokat. A tornáról lemaradt Horvátország, illetve a 2008-as Eb-elődöntős Oroszország és Törökország is. A vb egyetlen újonca Szlovákia volt, mint különálló állam, Csehszlovákia részeként azonban többször is kvalifikálta magát.

A világbajnokságot június 11. és július 11. között rendezték kilenc város tíz stadionjában, Johannesburg – Soccer City és Ellis Park Stadion –, Fokváros, Durban, Pretoria, Port Elizabeth, Polokwane, Nelspruit, Bloemfontein és Rustenburg.

Az A csoportot az uruguayiak nyerték kapott gól nélkül. A mexikóiak jutottak tovább velük, míg a hazaiak már a csoportkörben búcsúztak, ahogy a leszereplő franciák is, akiknek egy döntetlen jött össze. A B csoportot az argentinok húzták be pontveszteség nélkül, a dél-koreaiak jutottak még tovább, a görögök és a nigériaiak utazhattak haza.

A C csoportban az angolok nehezen, de továbbléptek az amerikaiak mögött, az utolsó fordulóban a szlovénok ki-ki meccsen 1:0-ra kikaptak tőlük, ezért ők lettek a haramadikok, az algériaiaknak pedig a negyedikek. A D-t a németek zárták az első helyen, a ghánaiak végeztek mögöttük, valamint az ausztrálok és a szerbek.

Az E csoport pontveszteség nélkül lett a hollandoké, megelőzve a japánokat, dánokat és kameruniakat. A F csoportban játszottak a Vladimír Weiss vezette szlovákok. Az első meccsen Új-Zéland volt az ellenfél, Róbert Vittek góljával vezettek a szlovákok, de a hosszabbítás perceiben egyenlítettek a lesajnált óceániaiak. A második fordulóban 2:0-ra kikaptak a paraguayiaktól.

A harmadikban a címvédő olaszok ellen harcoltak, Vittek duplájára még válaszolt a címvédő, Kamil Kopúnek a 89. percben berúgta a harmadik szlovák találatot, amire még jött egy gól, de a 3:2 Szlovákia továbbjutását eredményezte Paraguay mögött, míg az olaszok két döntetlennel az utolsó helyen végeztek. A négy évvel korábbi torna döntősei kudarcot vallottak.

A G csoportban a brazilok a portugálokat, az elefántcsontpartiakat és az észak-koreaiakat megelőzve végeztek az élen, és a portugálok 7:0-ra kiütötték az ázsiaiakat. A H jelű négyesben a svájciak az első fordulóban 1:0-ra legyőzték a spanyolokat, akik utána két győzelmet arattak, és az első helyen végeztek. A chileiek jutottak még tovább, míg a svájciak és a hondurasiak mehettek haza.

A nyolcaddöntőben az uruguayiak a dél-koreaiakat verték 2:1-re, a ghánaiak hasonló eredménnyel, de hosszabbítás után az amerikaiakat, míg a leginkább várt találkozón a németek 4:1-re legyőzték az angolokat. Argentína 3:1-gyel búcsúztatta a mexikóiakat, majd a hollandok 2:1-re diadalmaskodtak a szlovákok felett, akiknek Vittek szerezte a gólt a hosszabbítás perceiben tizenegyesből. Vittek négy góljával holtversenyben az ötödik lett a góllövőlistán.

A szlovákok nem vallottak szégyent, és jókorát lökött a szlovákiai focin a sikeres szereplés. A brazilok 3:0-ra nyertek Chile ellen, a Paraguay-Japán unalmas gól nélküli döntetlent eredményezett, a tizenegyeseket pedig a paraguayiak nyerték, míg a spanyolok a másik várt összecsapáson az első 1:0-jukkal küldték haza a portugálokat.

A negyeddöntőben Hollandia hátrányból fordított, és győzött 2:1-re a brazilok ellen, míg az uruguayiak 1:1-et játszottak hosszabbítás után is a ghánaiakkal, és úgy tűnt, meglesz az első afrikai elődöntős a vb-k történetében, de a büntetőket az uruguayiak nyerték. Az argentinokat Diego Maradona vezette, és 4:0-s pofonnal zárták a tornájukat, amelyet a németektől kaptak. A paraguayiakat a második spanyol 1:0 ejtette ki, ismét David Villa volt a gólszerző.

Az elődöntőben az uruguayiak a hollandokkal mérkőztek, és 3:2-re kikaptak. Van Bronckhorst találatára még Forlán válaszolt, utána Sneijder és Robben eldöntötte a meccs kimenetelét, Maxi Pereira hosszabbításban szerzett gólja már csak a szépítésre volt jó. A németek a spanyoloktól szenvedtek vereséget. A harmadik 1:0 volt, amelyet a 2008-as Európa-bajnokok elértek, Carles Puyol gólja döntött. A bronzmeccsen 3:2-es német győzelem született, Joachim Löw együttese 2006 után ismét a harmadik helyen végzett, Thomas Müller pedig az egyik gólkirály lett 5 góllal, David Villa, Wesley Sneijder és Diego Forlán mellett.

A döntőben két olyan válogatott találkozott, amelyek még sosem nyertek világbajnokságot. Biztos volt, hogy a nyolcadik világbajnokot avatják majd. A 2006-os vb után ismét európai felek harcoltak a győzelemért, és az is eldőlt, hogy először fog Európán kívül európai alakulat nyerni. Bert van Marwijk és Vicente del Bosque taktikai ütközetét végül a spanyol nyerte. A gól nélküli döntetlen unalmas meccset jelentett, a negyedik 1:0 sorozatban elárulja, mi a tiki-taka.

A középpályások adogatnak, és előny esetén a labda eldugása a cél. A játékvezető kilenc sárga lapot osztott ki a hollandoknak, ötöt pedig a spanyoloknak. A 109. percben John Heitinga megkapta a második sárgáját, ezzel a piros lapot is. Az emberelőnyben játszó spanyolok Andrés Iniesta góljával győztek, első döntőjüket azonnal megnyerték, míg a hollandok a harmadik döntőjüket is elveszítették.