A sokszínűség árnyalatai

A kiesés ellen küzdő, elsőosztályú csapat közleményében azzal indokolta a Herthában 2015 óta kapusedzőként dolgozó Petry Zsolt kirúgását, hogy az említett interjúban elhangzottak nincsenek összhangban a klub által képviselt értékrenddel. Ezzel a Hertha BSC vezetősége elismerte, a váratlan szerződésbontásnak nem szakmai okai voltak, hanem az, hogy Petry a csapat alkalmazottjaként a klubnak nem tetsző véleményt fogalmazott meg. Mindezt a klub egy közleményben is megerősítette.

A klub indoklását olvasva két fontos kérdésre kell választ adnunk: mi olyat mondhatott a korábban a magyar nemzeti tizenegy címeres mezét 38-szor magára öltő Petry Zsolt, amely a kirúgásához vezetett, és miféle értékrendre hivatkozva vált meg a Hertha a magyar kapusedzőtől. Kezdjük az előbbivel.

Dárdai magyar segítője nem ért mindenben egyet Gulácsi véleményével –az ezzel a címmel megjelent interjú jelentős része a labdarúgás körül forgott. A cikkben szó esett az idei szezonban bukdácsoló Hertháról, a csapat élére január végén ismét kinevezett Dárdai Pál vezetőedzőről, valamint a magyar válogatott szerepléséről. Az interjú végén azonban újságírói kérdésre Petry politikai természetű témákban is kifejtette röviden a véleményét.

Az egyik ilyen téma a magyar válogatott kapusának, Gulácsi Péternek a Család az család elnevezésű kampányban tett nyilvános szerepvállalását érintette. Mint ismert, a Lipcse válogatott játékosa közösségi oldalain nyilatkozatban állt ki a szivárványcsaládok mellett. „Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogy minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember” – írta a 36-szoros válogatott Gulácsi.

Petry erre reagálva mindössze annyit állított, annak ellenére, hogy Gulácsi „liberális véleményével a magyar társadalom többsége nem ért egyet, (…) a véleménynyilvánítás morálisan nem támadható”. Szerinte ugyanis a válogatott kapus „nem tett mást, mint kiállt az elvei mellett”. „Elvi alapon nem lehet és nem is szabad őt elítélni csak azért, mert elmondta a véleményét” – jelentette ki Petry, hozzátéve: ő Gulácsi helyében a futballra koncentrálna, és nem fogalmazna meg semmilyen álláspontot közéleti, társadalompolitikai kérdésekben. A nyilatkozatnak ebbe a részébe (noha a kontextusból utalásszerűen kiderül, hogy Petry Gulácsitól eltérő álláspontot képvisel a kérdésben) nehéz lenne rosszindulatot, intoleranciát belemagyarázni. Ezért is feltételezhető, hogy a magyar kapusedző kenyéradója nem ezt, hanem Petry másik gondolatát kifogásolhatta.

Petry ugyanis egy következő kérdésre válaszolva a nyugat-európai országok bevándorláspolitikájával összefüggésben a következőket állította: „Nem is értem, hogy Európa hogyan képes morálisan ilyen mélyre süllyedni, mint ahol most van. A bevándorláspolitika nálam az erkölcsi leépülés megnyilvánulása. Olyan nemzeti értékek mentén folytassuk az életünket Európában, amelyeket hosszú évek alatt megtanultunk. Európa keresztény földrész, én nem szívesen nézem végig azt az erkölcsi leépülést, ami végigsöpör a kontinensen. A liberálisok felnagyítják az ellenvéleményeket: ha te nem tartod jónak a migrációt, mert rettentő sok bűnöző lepte el Európát, akkor máris rád sütik, hogy rasszista vagy. Ez nem engedhető meg, a másik ember véleményét ritkábban tolerálják, főleg akkor, ha az illető konzervatív álláspontot képvisel.”

Petry később hiába igyekezett tovább árnyalni a véleményét, a verdikt megszületett: mivel a Hertha „aktívan elkötelezett az olyan értékek mellett, mint a tolerancia vagy a sokszínűség, és ezek nem voltak megtalálhatóak Petry nyilatkozatában”, a magyar kapusedzőnek azonnal mennie kellett. De vajon a sokszínűség és a tolerancia hogyan férhet össze azzal, hogy valakit a véleménye miatt bocsátanak el a munkahelyéről?

A kérdés már csak azért is bír különös jelentőséggel, mert a berlini klub évek óta közismert arról, hogy legfontosabb alapértékként zászlajára tűzte a sokszínűséget. Nem véletlenül hivatkozott Petry azonnali menesztésekor a Hertha arra az ún. sokszínűségi chartára, amelyet a klub aláírt, elkötelezve magát bizonyos társadalmi-politikai értékek mellett.

Petry kirúgása után azonban okosabbak lettünk. Ebbe a sokszínűségbe valóban sok minden belefér (melegjogok, szivárványcsaládok és más szexuális kisebbségek jogai), de két dolog biztosan nem: a hagyományos családmodell és a migrációval szembeni kulturális önvédelem. Nem nehéz tehát belátni, hogy ez a sokszínűségnek egy sajátos értelmezése. Sajátos, hiszen valójában itt egy olyan konkrét ideológia kulturális diktátumáról van szó, amely hatalmi kizárólagosságra törekszik.

Ez még akkor is igaz, ha a Hertha BSC olyan üzleti vállalkozás, amely szabadon eldöntheti, kiket, milyen feltételekkel, milyen kötelezettségek mellett alkalmaz, és azok mit mondhatnak a nagy nyilvánosság előtt. Ahogyan az is rendben van, ha egy sportolónak, szakvezetőnek és edzőnek az alapvető fairplay szabályokat és értékrendet (gondoljunk csak a „mondj nemet a rasszizmusra” nevet viselő kampányra) a pályán kívül is illik tiszteletben tartania. Petry azonban nehezen vádolható azzal, hogy ezt a határt átlépte volna, gondolatai nem nevezhetők kirívóknak és szélsőségeseknek. Nem szólva arról, hogy a sokszínűségi charta nyilvánvalóan politikai deklaráció. Ezt számonkérni és be nem tartása esetén kicsapni egy munkavállalót minimum jogszerűtlen és diszkriminatív. Valóban a sokszínűséget és a toleranciát szolgálná az, ha csupán bizonyos politikai nézeteket megvallva vagy éppen elhallgatva érezhetnénk magunkat biztonságban munkahelyünkön a jövő Európájában?

A Petry Zsolt körül kialakult ügyről egyébként meglehetősen hűvösen nyilatkozott Dárdai Pál. A Hertha magyar vezetőedzőjén látszott ugyan, hogy megviselte Petry menesztése, de igyekezett profi módon megszólalni.

„Mondtam neki, gyere, mondd el a csapatnak, ami történt. Ő odaállt a csapat elé, elmondott mindent, és elbúcsúzott. A sport is üzlet, az egyik ember elmegy, s másik jön helyette. Az edzőknél is így megy. Furcsa érzés, nincs idő róla beszélni, reagálni sem rá. Nagyon keményen hangzik, de ez így van. (…) Kemény, ami történt. (…) Az ember elmegy valahonnan, aztán másik helyre kerül, mindig az új feladat számít” – vélekedett Dárdai, aki szívesen vette volna, ha Petry utódjaként maga mellé veheti Király Gábort. A korábbi magyar válogatott kapus azonban visszautasította a Hertha ajánlatát, amit sokan Petry melletti kiállásként értékeltek, noha erről Király konkrétan nem beszélt (igaz, nem is cáfolta). 

Dárdai reakciójánál azonban sokkal hangsúlyosabb az, ahogyan a sajtó tálalta a történteket. Nehéz volt ugyanis olyan sajtóterméket találni, amely árnyaltan számolt volna be az ügyről. A német lapok egyike-másika például odáig ment, hogy Petry szavait idegengyűlölőnek, homofóbnak minősítette. A Berliner Zeitung egyenesen azt írta, hogy a kapusedző gyalázta a menekülteket.

Csak látszólag vizsgázott jobban a magyar sajtó, amelynek egy része igyekezett azzal elkenni az ügyet, hogy nincs itt semmi látnivaló: ez egy sima munkaügyi kérdés, amelyben a munkavállaló hibázott, kirúgása tehát jogos. Másik része ugyan joggal háborodott fel Petry kirúgásán, ám ez sokkal hitelesebben hangzott volna, ha a szólás- és véleményszabadság jegyében a véleményéért a Spíler TV-től szintén távozni kényszerült Hrutka János mellett is kiállnak. Mint ismert, a volt válogatott hátvédnek vélhetően azért kellett mennie, mert védelmébe vette Gulácsi „szivárványos” nyilatkozatát (a csatorna, ahol Hrutka szakkommentátorként dolgozott, erre homályos magyarázatot adott).

Petry-ügyben bizonyos értelemben nagy a csend és ez beszédes. Aki ugyanis komolyan gondolja a liberális elveket (különös tekintettel a szólás- és véleményszabadságra), annak most hangosan tiltakoznia kéne. Ennek azonban nyoma sincs. Vajon ezek után azok, akik a politikai korrektséggel revolvereznek, liberálisoknak tekinthetők-e egyáltalán?

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/15. számában)