A Sarkcsillag búcsúja
Ennek így kellett történnie, hogy a válogatottól búcsúzó Szalai Ádám góljával győzzük le a németeket! Ha már egyszer le kellett győzni őket is az angolok után…
Hogy ne érezzék úgy a ködös Albionban, hogy kutyaütőktől kaptak otthon egy négyest júniusban.
Így, hogy idegenben megvertük a németeket is, talán már kevésbé fáj az angoloknak a magyaroktól elszenvedett hazai csúfos vereség.
Előbb az Európa Bajnokságon idegenben és másodszor a Nemzetek Ligája hazai mérkőzésén már majdnem sikerült a németek elleni bravúr, de azokon még „csak” döntetlenre futotta. Mindkét meccsen egy hajszálon múlott a győzelem, Münchenben a továbbjutás is. Most is csak a legmerészebbek gondoltak arra, hogy Lipcsében harmadszorra sikerülni fog. Ott, ahol Napóleon is csúfos vereséget szenvedett a nemzetek csatájában.
A Nemzetek Ligája halálcsoportjában a toronyesélyes angolok ellen hat pont ide, a németek ellen pedig a hatból négy a kertitörpének lenézett magyaroknak. A verhetetlenek is verhetők!
De nem csak a győzelem aranyozta be a tegnapestét, Szalai Ádám is! Búcsúzni csak sarkazva, szépen, ahogy a Sarkcsillag megy az égen, úgy érdemes.
Megfogadta! Győztes gól, csodagól, és pont Németországban, ahol labdarúgó pályafutásának nagy részét töltötte el ez a rokonszenves fiatalember. Micsoda elégtétel a búcsúhoz!
Bedereng egy régi emlék! 1979-ben a magyar asztaliteniszsport eddigi legnagyobb diadalát aratta: Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor a phenjani világbajnokság férfi csapatversenyében aranyérmet szerzett, két alkalommal is legyőzve a kínai csapatot. Az eredményhirdetésnél a dobogó legmagasabb fokára állhattak a három nagyszerű játékossal együtt a tartalékok, Kreisz Tibor és Takács János is, akik egy mérkőzést sem játszottak a csapatban a VB-n. A dobogón állva Klampár még ott is kicsit szívatta játszótársát, azt súgta Takács fülébe, hogy a csúcson kell abbahagyni, öreg!
És megtörtént a megérdemelt csoda! Az utolsó előtti meccsén a válogatottban győztes gólt lőtt! Nem is akármilyent, egy sarkazós csodagólt, amit még unokáink is nézni fognak! Ádámot lehetett olykor nem szeretni, cseréjét követelni, nagy botladozónak tartani, de akarását, küzdőszellemét, elszántságát senki sem vonhatja kétségbe. Amikor nem ment neki annyira a játék válogatott mezben, akkor is odatette magát, magára vonta 2-3 védő figyelmét, hogy a többiek érvényesülhessenek.
De még ne temessük Szalai Ádámot, hiszen ott van még a hétfői mérkőzése az olaszok ellen, amelyen a csoportgyőzelem a tét! Le kell „indigózni” a németek ellen meccset, és akkor nagyon jó lesz, írta budapesti barátom ma reggel!
Gulácsi Péter úgy fogalmazott, már kimondani is óriási dolog, hogy nemcsak bennmaradt a magyar válogatott az A-ligában az utolsó kör előtt, de esélye van a csoport megnyerésére is.
