A Salzburgnál minden adott a fejlődéshez – interjú Redzic Damirral
Nem vesztegette az idejét a magyar válogatott fiatal támadója, Redzic Damir, alighogy aláírta szerződését az osztrák Red Bull Salzburggal, a LASK elleni rangadón máris góllal tette le a névjegyét. De hogyan vezetett az út a dunaszerdahelyi sárga-kékektől a salzburgi „tehetséggyár” szívébe? Interjúnkban a DAC korábbi alapemberével beszélgettünk, aki őszintén vallott a Szoboszlai Dominik által inspirált „Salzburg-útról”, az osztrák bajnokság kíméletlen intenzitásáról, és arról a fejlődési vágyról, amely a válogatott keretében is állandósíthatja a helyét. Szóltunk az érzelmes csallóközi búcsúról, illetve a céljáról, hogy Salzburgból hódítsa meg a nemzetközi elit mezőnyét.
Gratulálok az átigazoláshoz és a gyors bemutatkozáshoz! A LASK elleni rangadón rögtön megszerezted az első gólodat is. Hogyan élted meg ezt a kezdést új csapatodban, a Salzburg színeiben?
Nagyon örülök, hogy minden ilyen gyorsan történt. A csapattársak az első pillanattól kezdve befogadtak, remekül érzem magam, és biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem.
Miben látod a legnagyobb különbséget az osztrák Bundesliga és a szlovák bajnokság között?
Az osztrák bajnokság egyértelműen erősebb, de a legszembetűnőbb az intenzitásbeli különbség. A Salzburg még az osztrák mezőnyből is kiemelkedik, nagyon erős a keretünk, ami minden edzésen és meccsen maximális „pörgést” követel meg.
Februárban felgyorsultak az események körülötted. Ekkor igazoltál át Salzburgba. Említetted korábban, hogy Szoboszlai Dominik útja példaértékű számodra.
A Salzburg híres arról, hogy a világ egyik legjobb „ugródeszkája” a fiatal tehetségek számára. Te hogyan tekintesz erre a lehetőségre?
Magabiztosan érkeztem ide, szeretném megmutatni a pályán, mire vagyok képes. Nagyon várom a következő hónapokat. A csapat játéka a folyamatos letámadásra, a pressingre és a nagy intenzitásra épül, ez a stílus fekszik nekem. Itt nincs megállás, az edzések kemények, a fókusz pedig csak a labdarúgáson van. Edzés, munka, pihenés – ez a napi rutin, de pont ez kell ahhoz, hogy a hétvégi meccseken a legjobb formámat nyújthassam.
Nem lehet megkerülni a kérdést: a Slovan elleni rangadó előtt távoztál, pont a szezon legfontosabb meccse előtt kellett búcsút venned a sárga-kékektől. Ezt hogyan élted meg?
Hét gól az idei szezonban – ez volt az eddigi legsikeresebb időszakod Dunaszerdahelyen. Mi volt az a pont, ahol érezted, hogy most válhatnál stabil alapemberré Dunaszerdahelyen?
Már a felkészülés alatt éreztem a ritmust, jöttek a gólok és a gólpasszok. Ez az önbizalom kitartott a bajnokságban is. Persze ehhez kellettek a csapattársak is, akiknek sokat köszönhetek. Úgy gondolom, Dunaszerdahelyen nemcsak futballistaként, hanem emberileg is sokat fejlődtem. Fizikailag és taktikailag is érettebb játékos lettem, amiben a szlovák liga keménysége is segített.
A dunaszerdahelyi szurkolók egyik kedvence voltál. Mit üzennél nekik így utólag?
Tavaly a magyar válogatottban is bemutatkozhattál. A Salzburg játékosaként ez a cél még hangsúlyosabb lett?
A bemutatkozásom sajnos nem úgy sikerült, ahogy vártam, de a tapasztalat, amit ott szereztem, felbecsülhetetlen. Most az a célom, hogy a Salzburgban nyújtott teljesítményemmel állandósítsam a helyem a nemzeti csapatban. Nap mint nap azért dolgozom, hogy Marco Rossi meghívóját kiérdemeljem, és minél több játékpercet kaphassak címeres mezben is.
Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/11. számában.
