A meglepetések idénye volt a 2025-2026-os kiadás?

Az Arsenal a tizennegyedik angol bajnoki címét zsebelte be, a Barcelona a huszonkilencedik spanyol bajnoki trófeáját emelte a magasba. A Bayern München harmincötödik német bajnoki aranya kifejezetten álmosító, az Internazionale huszonegyedik olasz bajnoki címén sem lepődtünk meg, ahogy a PSG tizennegyedik francia  élvonalban aratott sikerén sem kaptuk fel a fejünket. Európa öt legerősebb bajnokságában semmi rendkívüli nem történt, talán a londoni klub Premier League-ben összehozott bajnoki címét emelhetnénk ki, és úgy fogalmazhatnánk, hogy az egyhangú szürkeségbe csempészett némi színes ecsetvonásokat. A kép tehát nem egészen unalmas, és igen, lehetséges, hogy ez marad meg az egészből, az Arsenal sikere, mert mi van, ha a 2025-2026-os idényt még unalmasabb, még szürkébb és egyhangúbb szezonok követik.

Azt hihetnénk, hogy csak mi vesszük égre, hogy a foci - legyen szó a válogatottakról, a nemzetközi kupákról vagy a hazai bajnokságokról – már nem vált ki semmiféle mélyebb érzést, nem hagy mély nyomot maga után, steril, kiüresedett, hiányzik belőle valami, talán pont a lényeg.

Mi a foci lényege? Könnyedén megválaszolható a kérdés: minél nagyobb bevétel, minél nagyobb profit. Talán nincs igazam? Maximalizáljunk mindent, a futball legyen szexi, eladható, a közvetítéseket minél többen nézzék a lehetséges összes platformon, ha teszem azt Európában csökken a nézettség, mert egyre kevesebb a fiatal, a fiúk meg nem vevők többé a focira, akkor adjuk el Ázsiának, Amerikának és Afrikának, mert arrafelé még születnek gyerekek, sőt, egyik-másik helyen elég sokan születnek, tehát vigyük el nekik a Premier League-et, a La Ligát, a Bundesligát, és persze az összes többi „finomságot” is. De ne keseregjünk annyit, nézzük inkább, vajon az európai top ötön kívül mi történt! Hollandiában a PSV Eindhoven a huszonhetedik bajnoki címét hozta össze, a Porto meg a harmincegyedik alkalommal lett portugál bajnok.

Belgiumban a Club Brugge kereken a huszadik bajnoki aranyát vágta zsebre, Csehországban a Slavia Praha összességében a huszonharmadik cseh, illetve csehszlovák bajnoki címét könyvelte el. Törökországban sem állt feje tetejére a világ, a legsikeresebb klub, a Galatasaray a huszonhatodik alkalommal nyerte meg az első ligát.

Ezzel máris végigvettük az európai top tízet, és ugyanazt tapasztaltuk, mint a legjobb öt esetében, hogy fordulatokról, váratlan meglepetésekről nem számolhatunk be. Persze mégis mit szeretnénk? Az angol élvonalban az egyik évben nyerjen az Everton, a következőben a Brentford, utána a Sunderland, majd a Bournemouth és az Ipswich Town? Micsoda sorozat lenne?! Még földrajzi értelemben is szépen elosztanák az öt bajnoki címet! És Spanyolországban? Legyen bajnok az Athletic Bilbao, a Valencia, a Celta Vigo, majd a Sevilla, aztán az Atlético Madrid is, csak az egyensúly kedvéért? Németországban meg nyerjen egymás után a Hamburg, a Frankfurt, a Mönchengladbach, a Stuttgart és a Schalke, ha már huzamosabb ideig ott lesz a legjobbak közt? És ha már német futball, azt szeretném, ha a keletiek is feljutnának az élvonalba. Mondjuk a Dynamo Dresden vagy a Magdeburg, ha már a sárga-kék Lokomotive Leipzigre kevés esély mutatkozik, annak ellenére, hogy ez a klub a német labdarúgás történetének első bajnoka.

Azért emeljük ki azokat a bajnokságokat is, ahol mégiscsak történt valami izgalmas, illetve azokat a ligákat, ahol sok volt az izgalom, a végén azonban győzött az unalom és a szürkeség. Ausztriában az a LASK nyert, amely mindössze a második bajnoki címét aratta, az elsőt még 1965-ben hozta össze a linzi klub.

Skóciában az utolsó fordulóig vezette a bajnokságot a Hearts, de az utolsó körben a mindent eldöntő mérkőzésen a Celtic 3-1-re legyőzte az edinburgh-i csapatot. Ezzel a glasgow-i gigász ötvenhatodik alkalommal lett skót bajnok, és tovább fullasztotta a szigetvilág futballját. Dániában az aarhusi AGF (Aarhus Gymnastikforening) negyven év után lett ismét bajnok, Svájcban pedig a Thun története első bajnoki aranyát zsebelte be.