A másodosztályból a nemzetközi kupaindulásig
Elképesztő szezonon megy keresztül a Győri ETO, ezt nem túlzás ebben a formában kijelenteni. Az augusztusi vereségsorozat után mindenki temetni kezdte a csapatot, jelenleg viszont ott tartunk, hogy a Rába-partiak európai kupaindulása szinte borítékolható.
Ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen csodálatos sport is a labdarúgás, pár hónap leforgása alatt mekkorát tud fordulni a világ. Így történt ez Győrben is, ahol szinte rémálom volt, ahogy a csapat kezdte a bajnokságot. Ki ne emlékezne a szezon eleji négy mérkőzéses vereségi sorozatra, mikor is az ETO augusztus végén pont nélkül állt a tabella utolsó helyén, a szurkolók Borbély Balázs távozását követelték, a magyar futballközösség pedig biztos kiesőnek kiáltotta ki a csapatot.
A Diósgyőr ellen végül megtört a jég, és az ETO sok év után megszerezte első pontját az OTP Bank Ligában. Ez volt az első fordulópont, ezt követően ugyanis sorozatban nyolc mérkőzésen veretlenek maradtak a győriek, és elmozdultak a kieső helyről. A vezetőség célja azonban továbbra is a bennmaradás volt, titokban persze mertek nagyobbat álmodni.
A téli szünet során Borbély Balázs csapata elképesztő fejlődésen ment keresztül. Nagyjából tizenöt éve követem aktívan a labdarúgást, de olyat még nem tapasztaltam, hogy egy csapat ilyen rövid idő leforgása alatt ekkora fejlődésen menjen keresztül. Ugyan a felvidéki edző is többször elmondta, hogy sikeres felkészülési időszak van mögöttük, itt azonban többről volt szó, mint csupán egy sikeres felkészülésről. Szemmel láthatóan Borbély önbizalmat tudott önteni játékosaiba, akik csapatként kezdtek el működni, egymásért küzdöttek, melynek meg is lett az eredménye.
Már a Paks elleni idegenbeli első mérkőzésen is lehetett látni a fejlődés jeleit, ekkor azonban még kevesen számítottak arra, hogy a csapat a bajnokság hajrájáig képes lesz megtartani veretlenségét.
Az események azonban pontosan így történtek, és még arról sem lehet beszélni, hogy rengeteg döntetlen tarkította volna ezt a remek sorozatot, az ETO látványos játékkal több nagy csapatot is „megtréfált”.
Pár mérkőzést mindenképp kiemelnék a tavaszi menetelésből, így például a Paks és a Puskás Akadémia legyőzését, valamint a Groupama Arénában elért döntetlent. Az ETO kis híján csodát hajtott végre a Ferencváros otthonában, egészen a mérkőzés hajrájáig 2:0-ra vezettek, a Fradinak viszont sikerült az egyenlítés, Borbély Balázs ennek ellenére aligha lehetett csalódott, a magyar együttesek többségének a pontszerzés is csak ritkán jön össze a Groupamában. A Paks és a Puskás vonatkozásában pedig két olyan csapatot sikerült legyőzniük, amelyek a bajnoki címért folyó versenyfutásban voltak érdekeltek. Szó sincs arról, hogy az ETO-nak csupán szerencséje lett volna ezeken a mérkőzéseken, a tavaszi találkozóik többségén a mutatott játékban is felülmúlták az ellenfeleiket, így teljesen megérdemelten vannak ott a 4. helyen.
Érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi lett volna abban az esetben, ha az ősz folyamán is így tudnak teljesíteni, egy frissen feljutott csapattól azonban nem lehet elvárni, hogy az első fordulótól kezdve végigverje a mezőnyt.
Idő kellett, hogy a tavaly nyáron szerződtetett játékosok összeérjenek, és csapatként kezdjenek el működni, ennek eléréséhez nagyjából fél évre, és egy sikeres téli felkészülési időszakra volt szükség.
Ahogyan azt már fentebb is írtuk, a győriek csapatként kezdtek el működni, pár játékost azonban mindenképp meg kell említeni, akik kiemelkedtek a mezőnyből. Claudiu Bumba tavaszra megkapta a csapatkapitányi karszalagot, és teljesítményével erre rá is szolgált. A román játékos már ősszel is a csapat vezéregyénisége volt, tavasszal ez hatványozottan elmondható róla.
A 31 éves támadó már korábban letette a névjegyét a magyar első osztályban, a Kisvárda színeiben több sikeres szezon van mögötte, a Fehérvárnál azonban megrekedt a karrierje, így a lehető legjobbkor jött a Győr ajánlata. Oroszlánrészt vállalt a csapat NB II.-ből való feljutásában, és az új szezonban is a győri támadószekció fő motorja. A statisztikái magukért beszélnek, ez eddigi találkozókon 9 gólt szerzett, emellett 7 asszisztot is kiosztott.
A középpálya motorja az Oura–Vitális duó, akik remekül kiegészítik egymást. Vitálisra külön érdemes kitérni, hiszen felemás dunaszerdahelyi szereplése után Győrben megtalálta a helyét, és a tavaszi félszezon alatt a csapat egyik kulcsfigurája lett. És természetesen a védelemről sem feledkezhetünk meg, amely talán a leglátványosabb fejlődésen ment keresztül az őszhöz képest.
A védekező szekcióban személyi változások is történtek az ősztől, Bitri helyett Krpic, míg Albion helyett Bíró Barnabás került be a kezdőbe. A mindössze 19 éves Bíró ugyan kényszerből találta ott magát a kezdőcsapatban, teljesítményére azonban nem lehetett panasz, így Borbély bizalmat szavazott a saját nevelésű védőnek.
Ha már saját nevelésű játékosok, jó látni, hogy a külföldiek mellett ők is egyre nagyobb szerephez jutnak, Bíró mellett ugyanis Bánáti Kevin is a kezdőcsapat tagja, illetve Tóth Rajmund is meghatározó játékos. Az ETO tehát nagyot fejlődött védekezésben, a középpályát az Ouro–Vitális duó dominálja, a támadószekcióban pedig a Bumba–Benbouali–Bánáti hármas rohamozza az ellenfelek kapuját. Tavaszra egy rendkívül kiegyensúlyozott csapatot sikerült összerakni, ahol mindenki tisztában van a feladatával, az eredmények pedig azt bizonyítják, hogy ezeket kiválóan el is végzik.
Valószínűleg én is megmosolyogtam volna, ha valaki tavaly szeptemberben azt mondja, hogy az ETO májusban a nemzetközi kupaindulás kapujában lesz. Jelen állás szerint viszont ott tartunk, hogy elképesztő balszerencséknek kellene történnie, hogy Borbélyék ne legyenek ott a Konferencia Liga selejtezőjében. Ehhez persze az is kellett, hogy az első háromban szereplő Ferencváros és a Paks játssza a kupadöntőt, így a negyedik helyezett is kijut Európába. Az viszont így is hihetetlen tett, hogy az utolsó helyről az ETO egészen a 4. pozícióig küzdötte fel magát, és pár fordulóval a bajnokság vége előtt kényelmes előnyt dolgozott ki az üldözőkkel szemben. A Győr tehát visszatérhet a nemzetközi kupaporondra, ahol legutóbb a 2013/2014-es szezonban járt. Akkor magyar bajnokként a Bajnokok Ligája-selejtezőjében indultak, végül a második körben a Maccabi Tel-Avivval szemben maradtak alul.
Az ezt követő történet pedig már mindenki számára ismert, csődeljárás, hét év a másodosztályban, majd közel egy évtized várakozás után feljutás az első ligába. És milyen szép történet is ez, a feljutás utáni első idényben kvalifikálhatják magukat a nemzetközi porondra. Ilyen forgatókönyvről talán még a legvérmesebb Rába-parti szurkolók sem mertek álmodozni.
És ha már szurkolók… A klubnak a drukkereket még nem sikerült teljesen visszacsábítania a stadionba, azonban ezen a téren is jó úton haladnak, a Paks elleni mérkőzésre például már több mint négyezren váltottak jegyet. Persze az alacsony nézőszámban közrejátszik az egyik lelátó rossz állapota, így azt nem nyithatják meg a drukkerek előtt; a következő idényre tehát erre is megoldást kellene találnia a vezetőségnek. Többévnyi szenvedés után jó látni, hogy ezt a patinás, nagy múltú klubot ismét a legjobb magyar csapatok között emlegethetjük, és a kitartás, valamint a rengeteg befektetett munka meghozta a gyümölcsét.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/19. számában.
