A legendás évekre emlékeznek Rimaszombatban
Amíg az idén csak álom maradt, harminc évvel ezelőtt sikerült. Az 1994/95-ös idényben a rimaszombati FC Slovan (később Tauris) futballcsapata a III. ligából felkerült a II. ligába, sőt a következő évadban újoncként a II. ligát is megnyerték, s történelme során először feljutott a legmagasabb osztályba. Az ottlétük sem telt el eseménytelenül, bizonyára sokan emlékeznek még arra az utolsó fordulóbeli, a bajnokság sorsát is eldöntő mérkőzésre, ahogy a Sampdoria elleni kupameccsre. Ezekre a legendás, 30 évvel ezelőtti eseményekre emlékeznek június 15-én, szombaton, ahol egy ünnepi fogadás mellett az egykori csapat játékosai is pályára lépnek majd.
1994-ben az akkori klubvezetésnek (Szántó István elnökkel az élen) nagyratörő tervei voltak, s azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a III. ligás csapatot feljuttatják a második osztályba. A célok eléréséhez vezetőedzőnek a jó nevű kassai Karol Kiselt szerződtették. A keret adott volt hozzá, hisz a játékosok között olyanok voltak (a tragikusan meggyilkolt Nôta Gyula, Rák Róbert, Boros Gábor, Ádám Iván, Piszár József), akik évekkel később más első ligás csapatokban, sőt külföldön is bizonyították a rátermettségüket, sőt rájuk is vonatkozott az, hogy az alma nem esett messze a fájától.
Többük csemetéje lett szintén remek labdarúgó, Boros Gábor fia a napokban szerezte meg az NB III gólkirályi címét, míg Nôta fia, aki apját helyettesíti majd a kapuban, jelenleg a besztercebányaiak kapuvédője.
S a tehetséges játékosok mellé jó pénzű szponzor is társult, a Ladislav Sedmák vezette húsüzem, a Tauris fantáziát látott a csapatban, így talán nem is sokan csodálkoztak azon, hogy a rimaszombati csapat két év alatt két szinttel lépett feljebb, s a III. ligából a legfelsőbb osztályban találta magát.
Igaz, a csoda gyorsan véget ért, s a csapat három év után előbb ismét a II., majd a III. ligában találta magát, sőt tavaly innen is majdnem kiesett, de a csodák azért vannak, hogy időnként felidézzék őket. Az 1997/98-as évadban a fehér Pelé, Szikora György vezetésével a csapat a hatodik helyen végzett, s az Intertotó ligában is indulhatott, ahol az olasz Sampdoriával csapott össze, amelytől idegenben 2:0 arányban kikapott, míg itthon „csak” 1:0 arányban győzött, így kiesett, de ez a szint azóta is csak álom marad a rimaszombatiak számára.
Szántó István ma a Városi Hivatal elöljárója, s kérdésünkre elmondta, bár a tavaszi eredmények kissé megkeserítették az ünnepi hangulatot, hisz ősszel még a feljutásról álmodtak a rimaszombati szurkolók, most meg már annak is örülniük kell, hogy a csapatnak nincsenek kiesési gondjai, de ha így megy tovább, jövőre ismét komoly gondban lehetnek. Talán ezért még fontosabb, s példamutató értékkel is bír, hogy a legendás éveket felidézzék.
Az ünnepi megemlékezés ötlete egykori játékosoktól származik, s a város lelkesen felkarolta azt, így június 15-én 15.30 órától az egykori játékosok (Ladislav Novák, Tomáš Lovasík, ifj. Július Nôta, Peter Duchyňa, Roman Kaličiak, Radek Sasák, Ján Tršo, Anton Spišák, Boros Gábor, Ivan Lohyňa, Piszár József, Vladimír Sýkora, Marián Borgoň, Dalibor Strmeň, Marcel Loj, Marcel Turňa, Rák Róbert, Jozef Sipos, Dušan Pišoja, Igor Havrila, Michal Doležel, Roman Kret, ifj., Karol Kisel, Ádám Iván, Marek Hollý, Lubomír Orabinec, Richard Koščo, Marek Liso, Zdeno Zboran, Igor Szkukálek, Miklós Imre) csapnak össze egy szlovák legendákból összeállított csapattal (Martin Lipčák, Ladislav Pecko, Tomáš Stúpala, Vladimír Kinder, František Hanc, Vladimír Jasnočko, Július Simon, Martin Obšitník, Vladimír Zvara, Martin Jakubko, Jaroslav Timko, Tomáš Medveď, Robert Semeník, Peter Galis, Ladislav Petráš, Ladislav Jurkemik).
A mérkőzés előtt 15.00 órától bemutatják a csapat egykori játékosait a közönségnek, az ünnepélyes kezdőrúgást Simko József polgármester, Ladislav Sedmák egykori főszponzor és Szántó István, a klub akkori elnöke végzik el. A mérkőzést követően az Aranybika Szállóban ünnepi fogadásra és emlékidézésre kerül sor az egykori történelemcsinálók részvételével.
