A kapitányok jönnek, a kapitányok mennek

„Ó kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért. A hajó minden bajt kiállt, s mi elnyertük a célt.” Ismerős sorok? Nem? Az amerikai Walt Whitman verse kezdődik ezzel a két sorral, és nem vidám pillanatok ihlették a megírásakor. A költemény címe, „Ó kapitány, kapitányom!” (O Captain! my Captain!), de van egy alcíme is, „Lincoln halálára”. Azt hiszem, kitalálják, ki lehetett ez a bizonyos Lincoln, akinek a halála versírásra késztette a költőt. A közelmúltban, ami legyen nagyjából negyven év, a Holt költők társasága című filmben (1989) is elhangzott a vers. Emlékezetes amerikai alkotás, a ma már legendá(s)nak nevezhető Robin Williamssszel a főszerepben. Bizony, a kapitányok. Lincoln elnök az volt az amerikaiak számára, de bőven akadtak olyanok is a maga korában, akik ezt máshogy gondolták. És nemcsak gondolatban tettek dolgokat, hanem cselekedtek is, a valóságban. Ki emlékszik a gyilkos nevére? A kapitányéra viszont mindenki. Hogy van ez a fociban? Ki emlékszik a szövetségi kapitányok nevére?

Az amerikai, mexikói és kanadai közös rendezésű labdarúgó-világbajnokságon negyvennyolc kapitány nevét jegyezhettük meg, aztán kiderült, hogy negyvenkilenc lesz a negyvennyolcból, mert a torna alatt is ki lehet rúgni egy szövetségi kapitányt. Tunézia erre a példa. Jó példának aligha tekinthető, de a világbajnokságon kívül is zajlott, illetve zajlik az élet. A francia-tunéziai Sabri Lamouchi 2026 januárjától öt mérkőzésen irányította az észak-afrikai válogatottat.

A Monterreyben elszenvedett 5-1-es vereség Svédországtól az utolsó meccse volt a csapat élén, jöhetett a francia világutazó, Hervé Renard, aki Zambiával és Elefántcsontparttal is megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját. Renard-ral két újabb vereség következett, a francia távozott, az új kapitány a hazai születésű Mouin Chaâbani lett. De nézzünk egy másik arab országot, Jordániát, ahol Jamal Sellamit Ezzaki Badou váltja a válogatott élén. Mindketten marokkóiak, de Sellami elődje, Hussein Ammouta szintén marokkói volt, és mellesleg vele jutott be a 2023-as Ázsia-kupa döntőjébe Jordánia. Talán ezért ragaszkodnak ennyire Marokkóhoz.

Dél-Koreában Hong Mjongbo kegyvesztett lett, és sokak szerint tényleg jobban teszi, ha egy ideig nem mutatkozik az országban. Ghánában ellenben hálásak voltak a másik nagy világjárónak, a portugál-mozambiki Carlos Queiroznak, hogy a kieséses szakaszig vezette a nemzeti alakulatot. Uruguayban valószínűleg szeretnék gyorsan elfelejteni az argentin Marcelo Bielsát, bár 2024-ben bronzéremig vezette a csapatot a Copa Américán. Egy másik rosarioi születésű argentin – nem Lionel Messi –, Seabastián Beccacece két év után köszönt el Ecuadortól, viszont egészen más viszonyban, mint legendás honfitársa az uruguayiaktól. Vajon hiányozni fog Portugáliának Roberto Martínez? Tény, hogy tavaly megnyerték vele a Nemzetek Ligáját, de ilyen kapitányra volt szüksége a világ egyik legjobb keretével rendelkező fociországnak?! A hetvenkét éves Jorge Jesus váltja a spanyolt, vagyis ismét hazai kapitányra bízzák a portugál hajó irányítását.

Julian Nagelsmann még a negyvenet sem töltötte be, de már megjárta a csúcsok csúcsát, a Zugspitzét... persze, lehet, hogy bajorként feljutott oda is, de ilyen magasságból hova lehet zuhanni? Mert a német válogatott finoman fogalmazva nem váltotta meg a világot ezen a vb-n – az utolsó három tornán nem alkottak maradandót a négyszeres világbajnokok –, és ki másban bíznának Európa „csodaországában”, mint a „nagy varázslóban”, Jürgen Kloppban.

Hollandiában sem búsulnak Ronald Koeman miatt, az utódját azonban még Sherlock Holmesszal kerestetik. A szomszédos Belgiumban közben megtalálták Rudi Garcia utódját, történetesen éppen Hollandiában, Mark van Bommel személyében. A cseheknél általában „ügyesen és sikeresen” elüldözik a kapitányt, ezúttal Miroslav Koubek köszönt el nem túl vidáman, feltehetően ismét odahaza találnak egy újabb áldozatot. És persze itt vannak a franciák, akik már régóta tudták, hogy Didier Deschamps tizennégy sikeres év után búcsúzik, és mindenki tudja, hogy egy még nagyobb legenda, Zinédine Zidane lép a nyomába. A végén pedig egy olasz szappanopera: Gattuso szomorúan integet, annyira azért nem szomorú, na, majd belépnek a történetbe Baldini, Guardiola, Maldini, Pirlo, Mancini és Chiellini, illetve sokan mások mellék- és epizódszerepben. Tessék megmondani, ki milyen szerepet játszik a történetben.