A harmadik világbajnoki cím
Azt hiszem, a vasárnapi döntő elég jó reklám volt a focinak. Szinte biztos győzelem, nincs itt semmi látnivaló, mindjárt vége, lehet készülődni a díjátadóra, majd jön a felfutóban lévő nagy sztár, rúg két gólt, és máris egyenlő az állás. Jöhet a hosszabbítás. Ám hiába lőtt mesterhármast Mbappé, ez a vb Messi miatt vonul be a történelembe.
Minek ennyi izgalom, ha tudjuk, úgyis Argentína nyeri meg a vb-t?! Egy igazi Argentína-, Messi- vagy Maradona-hívő nem kételkedik feleslegesen, egyszerűen hisz a csapatában. Aki meg látott már focivébéket, no meg döntőket, az is valahogy sejti, érzi, tudja, hogy ki fog győzni. Nagyképűnek hat az utóbbi mondat? Hasson annak! Nem volt kérdéses, kinek szurkolok ezen a döntőn: Argentínának. Sosem voltam Messi nagy rajongója, Maradonát sem istenítettem, de jó pár évvel ezelőtt megfogadtam, hogy Messit akkor fogom maradonai magaslatokba emelni, ha világbajnoki címig vezeti Argentínát. Megtette. Ott a helye Maradona mellett. Amikor kikaptak az első fordulóban Szaúd-Arábiától, az jutott eszembe, hogy úgy fogják megnyerni ezt a világbajnokságot, mint 2010-ben a spanyolok. Először kaptak egy pofont a svájciaktól, majd mindenkit legyőztek. Az argentinoknak is összejött, persze másképp, nem 1-0-s eredményekkel, végeláthatatlan, unalmas passzolgatásokkal, hanem jóval több izgalommal, drámával és szebb focival.
A harmadik világbajnoki cím 1978 és 1986 után. Az argentinok hatodszor, a franciák negyedszer jutottak be a döntőbe. Argentin részről vereség 1930-ban, 1990-ben és 2014-ben, a franciák 1998-ban és 2018-ban diadalmaskodtak, 2006-ban pedig kikaptak. Rémlik, hogy a sokadik hatgólos finálé a vb-k történetében, gondoltam rögtön a meccs után, és íme: 1930-ban Uruguay-Argentína 4-2; 1938-ban Olaszország-Magyarország szintén 4-2; 1966-ban Anglia-NSZK 4-2 hosszabbítás után; 2018-ban Franciaország-Horvátország is 4-2-vel ért véget. És most: Argentína-Franciaország a rendes játékidőben 2-2, hosszabbítás után 3-3, tizenegyesekkel 4-2. A huszonkét döntő közül ötön született hat gól, de még a büntetőpárbajt is a hatos szám uralta.
Ez a leggyakoribb végeredmény a gólok számát illetően.
Jó meccs volt, ezt is el kell ismerni. Azon meglepődtem, hogy a franciák pályán sem voltak hatvan, hetven percen keresztül. Szó szerint lövésük sem volt addig, Lionel Messi és Ángel Di María góljaival 2-0-ra vezettek a dél-amerikaiak, utóbbi játékának különösen örültem, kiharcolt egy büntetőt, majd rúgott egy gólt, pazarul focizott. Deschamps már a negyvenegyedik percben lekapta Giroud-t és Dembélét, de ez sem segített. A második félidőben folytatódott a film, argentin fölény, francia tanácstalanság. Griezmann labdához sem ért, majd a semmiből összehoztak egy tizenegyest, Mbappé belőtte, egy perc múlva meg kiegyenlítettek, naná, ismét Mbappé. Mindhárom gólszerző a PSG-hez köthető, a PSG meg Katarhoz. A hosszabbításban mintha az első félidőt játszották volna újra gyengébb változatban, Messi megint betalált, de Mbappé rúghatott még egy büntetőt, hogy 3-3-mal érjen véget a találkozó. A tizenegyesekben bíztak a franciák? Pedig Deschamps kerete jobb nevekből állt, Scaloniék viszont hittek Istenben, Maradonában és Messiben. Éljen Argentína!
