A Ferencváros–Újpest-rangadók emlékére
Hol vannak már azok az idők, amikor a két fővárosi együttes több tízezer néző előtt játszott végletekig kiélezett presztízscsatákat. Amikor az egyik oldalon Nyilasi Tibor, a másikon Törőcsik András nézett farkasszemet egymással. Az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül a két klub, míg a Ferencvárosnak a 2010-es évek botladozásait követően sikerült talpra állnia, a lilák talán most élik történelmük legsötétebb időszakát.
Amikor ezeket a sorokat írom, még élénken él bennem a két héttel ezelőtti fővárosi rangadó, amely az utóbbi években már megszokott forgatókönyv szerint zajlott. A Ferencváros esélyt sem adott az Újpestnek, 5:0-val földbe döngölte a lila-fehéreket. A találkozó előtt gyorsan átfutottam a két csapat egymás ellen vívott mérkőzéseit, az eredményeken pedig teljesen elborzadtam. Az Újpestnek legutóbb 2015-ben sikerült megvernie a Fradit, az azóta lejátszott mérkőzéseken 5 döntetlen mellett 20 FTC siker született!
A 2010-es évek második felében a lila-fehérek még valamelyest tudták tartani a lépést ősi riválisukkal, a döntetlenek mellett legfeljebb egygólos Ferencváros-sikerek születtek. De arra, ami a koronavírus-járvány után történt, nincs magyarázat.
A legutóbbi öt összecsapásuk eredményei a Fradi szempontjából a következők: 5:0, 3:0, 3:2, 3:1, 6:0. A statisztikák magukért beszélnek. A két együttes között óriási szakadék keletkezett, míg a zöld-fehérek stabil európai kupaindulóvá váltak, addig az Újpest inkább az OTP Bank Liga középmezőnyét célozza meg, sőt néha a kiesés szele is megérinti a csapatot. Egy ekkora múltú klubnál ezt óriási tragédiaként élik meg. Gondoljunk csak bele, milyen érzések kavaroghatnak egy Újpest-szurkolóban, nem elég, hogy 4–5 gólos vereséget szenved szeretett csapata, de azt látni, hogy a legnagyobb rivális évről évre elhódítja a bajnoki trófeát és az európai porondon is sikeresen szerepel, valószínűleg számos szurkoló elmorzsol egy-egy könnycseppet.
Jómagam is Újpest-szurkoló vagyok, de én már valahogy feladtam. Egyszerűen nem látom a jövőt. A probléma egyik fő forrása, Roderick Duchatelet ugyan távozott, az általa okozott károk helyreállítása azonban több évet is igénybe vehet. A Ferencváros az átgondolt klubpolitikával és az átigazolásokba fektetett kellő mennyiségű pénzzel képes volt felállni a 2010-es évek kudarcai után.
Álljunk meg egy pillanatra az átigazolásoknál. Az Újpestben és a mostani DAC-ban van egy közös pont. Mindkét együttes keretének jelentős része kicserélődik egy-egy átigazolási időszakban. Ez egyenes út a bukáshoz, mivel a játékosok nem tudnak összeszokni, ami a pályán is megmutatkozik.
Visszatérve a Fradihoz, a zöld-fehérek sikerében két személynek elévülhetetlen érdeme van. Hajnal Tamás személyében egy rendkívül képzett sportmenedzsert tudhatnak a vezetőségben, valamint az edző személye sem elhanyagolható tényező. Most őszintén, milyen potenciált látna egy olyan kaliberű edző, mint Dejan Sztankovics az Újpestben?
Titokban az összes lila-fehér szurkoló irigykedve nézi ősi riválisuk sikertörténetét, a remény azonban még él. Sok munkával, átgondolt klubpolitikával és kellő anyagi ráfordítással egy napon talán a Fradi útjára léphetnek. Az odáig vezető út rendkívül hosszú, és tele van akadályokkal, de talán megérjük, hogy újra lelkesedve várjuk majd a két csapat fővárosi rangadóját.
