A brazilok ötödik aranya

A huszonegyedik század első világbajnokságának megrendezésére hárman pályáztak, Dél-Korea, Japán és Mexikó. A rendezési jog odaítélése előtt azonban a két ázsiai ország között megállapodás született, és hat évvel a torna előtt közfelkiáltással adták oda Japánnak és Dél-Koreának a vb-t.

Lemaradtak a tornáról a hollandok, viszont a hét világbajnok közül mind kijutott Ázsiába, ami először fordult elő. Ecuador, Kína, Szenegál és Szlovénia először kvalifikálták magukat a vb-re.

A vb-t május 31. és június 30. között rendezték húsz városban, tíz japánban és tíz dél-koreaiban, Jokohama, Szaitama, Sizuoka, Oszaka, Mijagi, Ōita, Niigata, Kasima, Kóbe és Szapporo, illetve Tegu, Szöul, Puszan, Incshon, Ulszan, Szuvon, Kvangdzsu, Csondzsu, Szogüpho és Tedzson. Soha azelőtt nem rendeztek ilyen sok stadionban világbajnokságot, az 1982-es spanyolországi tornán tizenhét stadion volt a rekord. Az aranygól szabálya pedig még érvényben maradt.

Az A csoportban meglepetésre a címvédő és Európa-bajnok franciák egy pontot szereztek az Uruguay elleni döntetlennel, és rúgott gól nélkül, három kapottal az utolsó helyen végeztek. Zinédine Zidane sérülten érkezett a tornára, csak a harmadik fordulóban lépett pályára.

Dánia és Szenegál jutottak tovább. A B csoportot pontveszteség nélkül húzták be a spanyolok, a paraguayiak léptek tovább velük, Dél-Afrika és a szlovénok utazhattak haza. A C-t Brazília nyerte Törökország, Costa Rica és a rúgott gól nélkül záró kínaiak előtt.

A D csoportot a Guus Hiddink vezette dél-koreaiak nyerték az amerikaiak előtt, a két európai, a portugálok és a lengyelek mehettek haza. Az E csoportban a németek 8:0-ra kiütötték Szaúd-Arábiát, és az írekkel együtt jutottak tovább. Kamerun a harmadik lett, míg az arabok a torna legrosszabbjaként rúgott gól nélkül és tizenkét kapott góllal végeztek.

Az F csoportot tartották a legnehezebbnek. Az angol-argentin a négy évvel korábbi vb nyolcaddöntőjének volt a visszavágója, Beckhamék pedig visszavágtak. Épp az ő tizenegyesével győztek 1:0-ra, de csak a második helyen léptek tovább a svédek mögött. Argentína csak a nigériaiakat tudta megelőzni. A G-ből Mexikó és Olaszország jutottak tovább, Horvátország és Ecuador kárára. A H élén pedig Japán végzett, Belgium, Oroszország és Tunézia előtt.

A nyolcaddöntőben a 88. percben lőtt góllal jutott tovább Németország a paraguayiak ellen. Anglia 3:0-val küldte haza a dánokat, a szenegáliak aranygóllal ejtették ki a svédeket, míg Spanyolország csak tizenegyesekkel tudta legyőzni az íreket. Az amerikaiak a mexikóiakon léptek túl, a brazilok pedig a belgákon.

A törökök a hazaiak egyikét, a japánokat búcsúztatták 1:0-val, a dél-koreaiak azonban a vb első botrányos meccsén az olaszokat győzték le 1:1 után aranygóllal. Francesco Totti két sárga lap után pirosat kapott, a játékvezető kedvére alakította a mérkőzés kimenetelét. Az olaszoktól a torna alatt öt szabályos gólt vettek el a játékvezetők.

A negyeddöntőben az angolok úgy kaptak ki a braziloktól, hogy Michael Owen góljával még vezettek. Rivlado egyenlített a félidő végén, majd Ronaldinho szabadrúgása átejtette David Seaman kapust. A németek 1:0-val mentek tovább az amerikaiakon, míg a spanyolok az olaszok sorsára jutottak újabb téves játékvezetői ítéleteknek köszönhetően, miután 0:0-t játszottak Dél-Koreával, és tizenegyesekkel a hazaiak léptek tovább. A törökök a szenegáliakat ejtették ki aranygóllal, 0:1 lett az eredmény.

Az elődöntőben már levették a kezüket a dél-koreaiak válláról, és a németek Michael Ballack góljával a döntőbe jutottak. Ballacknak azonban a második sárgája miatt ki kellett hagynia a döntőt. A Brazília-Törökország szintén 1:0-s eredményt hozott, Ronaldo gólja döntött. A dél-koreaiaknak végül meg kellett elégedniük a negyedik hellyel. A bronzmeccsen Hakan Şükür tizenegy másodperc után betalált, ezzel a világbajnokságok történetének leggyorsabb gólja az ő nevéhez fűződik. A törökök az egész torna alatt jól játszottak, 3:2-re verték a hazaiakat.

A döüntőben Luiz Felipe Scolari a három R-re, Rivaldóra, Ronaldinhóra és Ronaldóra támaszkodott, ahogy az addigi mérkőzések alatt is, bár az örömfocitól távol álltak. Rudi Völler alakulata számított az esélytelennek, a németektől keveset vártak, de annál többet nyújtottak. Mindketten veretlenül jutottak a döntőbe, a brazilok pontot sem veszítettek.

A németek Oliver Kahnban bíztak, a csapatkapitány azonban  épp a döntő pillanatban bakizott. Rivaldo lövését maga elé ejtette, amelyből Ronaldo szerzett vezetést a dél-amerikaiaknak. A második gól Kléberson jobb oldali beadása után született, amelyet Rivaldo átlépett, Ronaldo pedig tizenötről a kapuba vágta. Ronaldo nyolc gólja gólkirályi címet ért, Brazília pedig három egymást követő döntőben kétszer is diadalmaskodott, ötödik világbajnoki címét szerezve ezzel.