A bajnok ötöst kapott, beindult a sárga-kék gépezet

Fent döntenek, mi meg alkalmazkodunk. Illetve a pozsonyiak Európa-ligás szereplése is közrejátszott a mérkőzés időpontjának megváltoztatásában. Igaz kikaptak az égszínkékek a görög PAOK otthonában, de így is továbbjutottak és kivívták az EL főtáblára való feljutást. A kalendárium szeptember 1-jét mutatott, amely Szlovákiában az Alkotmány ünnepe. Aznap Dunaszerdahelyen viszont a DAC győzelmének ünnepét ülte a stadionban a több mint 11 000 ezer szurkoló, illetve a képernyők előtt szurkoló nézősereg.

Sajnos Kalmár és Ronan nem állhatott még Hyballa mester rendelkezésére és a legutóbbi hazai meccsen bizony elég gyatra teljesítményt mutatott a dunaszerdahelyi gárda. Egyes nézők ki is fütyülték a csapatot a teljesítményük miatt. Akkor a nagymihályi csapattal csak 1:1-es döntetlen értek el, majd idegenben a Nyitra csapatát már 2:1-re megverték a sárga-kékek. Most sokan tartottak attól, hogy a drága játékosokkal teletűzdelt pozsonyi csapat könnyen lefocizza a csallóközi gárdát. Érdekes jelenség volt érezhető egész héten az interneten is a jegyeladások kapcsán. Azelőtt szinte nem lehetett már hetekkel a derbi előtt jegyet vásárolni, most még maradtak belépőjegyek, illetve nagyon sokan árulták az előre megvásárolt jegyeiket az internetes fórumokon. Új jelenség, na meg az is, hogy már hamisították is a belépőjegyeket.

Térjünk vissza a mérkőzéshez. Elindulunk mi is a stadion felé. A szabadidőparkban aztán egymás után jönnek az ismerősök. Kelecs, Lajos, Papi, Huli, Karcsi, Ritáék és még sorolhatnám. Még indulás előtt egy budapesti fradista ismerősöm jelezte, hogy mindenképp szeretne velem találkozni egy kézfogás erejéig, na meg a Kárpátia zenekart is hozza magával. Szóval hamarabb érkeztünk a meccsre.

A B-középbe felérve már a harcostársak elfoglalták helyeiket, majd Rövid Gatya Imi is megjelenik Petrás Jánossal az élen. A dobosok már alig várják, hogy üthessék a dobokat, a kápó is a helyén. Kezdődik a ráhangolódás a mérkőzésre. Ezúttal az ellenfél szurkolói is eljöttek, persze azonnal magyarszidásba kezdtek. Mi, a Nélküleddel válaszoltunk nekik. Két kisgyermek énekelte ezúttal az Ismerős Arcok közkedvelt dalát, a DAC Himnuszát. Apropó, az énekkar tagjai videóüzenetben jelentkeztek be és a kivetítőn biztattak bennünket a szurkolásra. Sárga-kék füst borította be a B-lelátót a bevonuláskor, a képekről és a videófelvételekről visszanézve szép volt. Ott a füstben csak a felszálló füstfelhőt láttam már, ami jó előjelnek bizonyult. És az is lett.

Teli torokból szólt a Himnusz, talpon a stadion. Mint utólag a fényképeken látható a Slovan két magyar légiósa Holman és Guzmics is felállt a kispadon előtt. Hogy milyen érzés lehet nekik, amikor a csapatuk szurkolóik vérvörös szemmel szidják a magyarokat nem tudhatjuk.

A mérkőzés óvatos ismerkedéssel kezdődött mindkét csapat részéről. Majd az első negyedóra letelte után kezdődött az izgalom és felpörögtek az események. Moha nemes egyszerűséggel elesett a tizenhatosunknál. Persze Sedlák játékvezető azt látta, hogy Vida Máté szabálytalankodott és egyből a tizenegyespontra mutatott. A füttykoncert közepette Šporar értékesítette a büntetőt, majd hergelte a hazai szurkolókat és a szívén levő klubcímert mutogatta. Nem zárta a szívébe őt a sárga-kék szurkológárda az egy biztos. Majd az egész mérkőzésen igen nagy kedvvel játszó Vida Kristopher előtt, illetve az eddig remek igazolásnak bizonyuló Fábry előtt adódott helyzet. De Greif kapus a helyén volt mindkét esetben. A 35. percben Vida Kristopher tört a kapura, azonban De Kamps lerántotta őt. Sedlák játékvezető először tétovázott, majd fülest kaphatott és a DAC-nak megítélte a büntetőt. Plussz még piros lappal is díjazta a slovanista játékost. Davis nem hibázott és kiegyenlített. Nagy volt az öröm, hiszen visszajöttünk a játékba és élt a remény a jó befejezésre. Hogy aztán a fiúk túlteljesítették a tervet, annak csak örülhetünk. Ramirez is remekül játszott és közel volt a gólszerzéshez az első félidő végén, de az mégis Kristophernek sikerült. Blackman jobb oldali beadását a hosszabbításban vágta rögtön a pozsonyiak kapujába. Szebb befejezésről nem is álmodhattunk volna. Míg az égszínkék a fejüket fogták, mi egymás nyakába borultunk. Jaj, de szép vége lett az első félidőnek.

A szünetben mi is szusszantunk egy jót, mert minden erőnkre szükség volt, hogy segítsük a csapatot.

A második játékrészben, habár emberhátrányban focizott a fővárosi gárda, alaposan megizzasztották a védelmünket Jedlička kapussal az élen. Moha és Nono helyzeteit kell feljegyeznünk. Mégis mi adtuk a 3. gólt a két Eric összjátékának köszönhetően. A képlet nagyon egyszerű volt. Eric Davis baloldalról beadja, Eric Ramirez pedig bólint egy nagyot. De olyat, hogy a labda a pozsonyiak hálójába került. Gondolhattuk három a magyar igazság és titokban hozzátettük, plussz egy a ráadás. De az Alkotmány ünnepét illik megünnepelni. Mi, a DAC nemzet – szólhatna valahogy így a sárga-kékek saját alkotmánya. Szinte hihetetlennek tűnt a három gól, annyi balszerencse közepette, amely az előző mérkőzéseket jellemezte. Akkor alig, vagy abszolút nem akart a hálóba kerülni a labda. Most viszont jók vagyunk, nagyon is jók. Igaz Ramirez gólja után két percre rá Abena megszerzi a slovan második gólját egy szögletből, de itt be is fejeződik az ifj. Kozák edző által irányított fővárosi csapat eredményessége. Nem fogta meg sem a Hyballa-legénységet, sem a szurkolótábort a 2. Slovan gól. Sőt, a szurkolás csak erősödött. Izzadtak a dobosok, mint a gályarabok. A 68. percben érkezett a DAC 4. gólja. Igen, a 4. gól. Ezúttal Ramirez adott egy jó labdát a Nyitráról érkező Fábrynak, aki nem sokat teketóriázott és ballal bevágta a lasztit Greif kapujába. azt az örömmámort leírni nem lehet, ahogy felrobbant a stadion. Kicsi és nagy, ifjú és öreg, férfi és nő egymás nyakában és tombolt a boldogságtól.

Aztán előkerült a B-középből egy molinó, amelyen egy üzenet állt: A magyar nemzetért! 09.09. Ezzel üzentek a Magyarország-Szlovákia mérkőzés előtt a dunaszerdahelyi szurkolók a nemzeti tizenegynek. Ugye nem kell részleteznem, melyik nemzetről van szó?!

A mérkőzésnek viszont korántsincs még vége. Talán zavarodottságában hagyta ki a 100%-os helyzetet a Slovanista a csereként beállt Daniel vagy elszámította magát, de a lényegen már nem változtatott. Az eredmény viszont még mindig nem a végleges. Ugye tudták számolni a gólokat? Négyet rúgott a DAC és kettőt a Slovan. Habár amikor Bíró Tomi a hangosbemondónak bemondja az eredményt az ellenfélnek mindig nulla gólja van, akármennyit is rúgott, a valóságban most kettő jutott a Slovannak.

De érkezzen akkor az ötödik DAC gól. Nem mástól, mint a venezuelai Eric Ramireztől. Vida Krisztopher fejjel továbbította a labdát a csatárnak, aki a bal oldalon meglódult és éles szögből mattolta a fővárosiak hálóőrét. Bizony, az 5. DAC gól született meg a találkozón.  A 4. gól örömmámorát tessék megszorozni és leírhatatlan élmény születik. Történelmi győzelem, habár a krónikák szerint 1989-ben ugyancsak 5:2-re győzte le a DAC a Slovan csapatát. Erre mondják, hogy a történelem ismétli magát. A lefújás után igazi örömünnep vette kezdetét Dunaszerdahelyen. Az államünnep új értelmet nyert, a DAC győzelmének és a DAC szívnek volt ez az ünnepe. És még lesz reméljük nagyon sokáig. Együtt örült a játékos a szurkolóval látni és érezni lehetett a fiúkon. megérdemelt győzelmet aratott a Hyballa-legénység a Slovan csapatán.

Legközelebb idegenben kell begyűjtenie a három pontot a sárga-kékeknek, mégpedig Szenyicén. De addig is lesz még egy szintén nagyon fontos nemzetközi mérkőzés, Magyarország-Szlovákia. Mi is ott leszünk és szurkolunk majd a nemzeti tizenegynek.