40 éve történt az egyik legsúlyosabb angol futballkatasztrófa
1985. május 11-én történt az angol futball egyik legsúlyosabb katasztrófája: az észak-angliai Bradford stadionjában 56 ember égett halálra és több mint kétszázan megsérültek, amikor tűz ütött ki egy harmadosztályú találkozón.
Az 1903-ban alapított, az angol harmadosztályban szereplő Bradford City az 1984-85-ös szezonban remekelt, már az utolsó előtti fordulóban bebiztosította a feljutást a másodosztályba, ahol fél évszázaddal korábban szerepelt utoljára.
A bajnoki címmel járó kupa átadására az 1985. május 11-i utolsó játéknapon, a Lincoln City elleni otthoni mérkőzés előtt került sor. Az ünnepi alkalomra a megszokottnál jóval több, 11 076 szurkoló váltott jegyet, a nézőtéren ott volt Bradford három testvérvárosa, a belgiumi Verviers, a német Hamm és Mönchengladbach küldöttsége is.
A 18 ezer néző befogadására alkalmas Valley Parade stadion fő lelátóján utoljára 1911-ben végeztek munkálatokat. A fából készült szerkezet már korhadozott, a tribün alján összegyűlt a széksorok között lehullott szemét, az egyesület vezetőinek figyelmét többen, többször felhívták a tűzveszélyre.
A sors iróniája, hogy az elöregedett lelátót a tragédiával végződő meccset követő héten kezdték volna lebontani és újjáépíteni fémelemekből, hogy a csapatnak méltó otthona legyen a másodosztályban. A mérkőzés 40. percében, gól nélküli döntetlen állásnál az egyik alapvonal melletti, fából készült lelátó hátsó részének alján lángnyelvek csaptak fel, több néző úgy emlékezett, hogy először csak egyre melegebbet éreztek lábukon. A lángok a szeles időben gyorsan terjedtek, négy perccel később a fából készült építmény és a bitumenes lemezekkel borított tetőzet is teljes egészében lángolt. A fojtó füstbe burkolózott nézőtéren nem volt tűzoltó készülék, így az oltást meg sem kísérelhették.
A tömeg egy részének sikerült a pályára berohannia, a hátul lévők viszont a kijáratok felé menekültek. Azokat azonban a meccs kezdetén bezárták, és senki nem volt a közelben, aki kinyithatta volna őket. Mire néhányat feltörtek, a pánikba esett emberek sokakat halálra tapostak, s olyanok is akadtak, akik a nézőtéren, a lángok között lelték halálukat.
A biztonsági személyzet és a tűz észlelése után hét perccel megérkező tűzoltók megkezdték a stadion evakuálását, de ezt a a hatalmas lángok és a nézőtérre betódult tömeg nehezítette. A mérkőzést a Yorkshire Televízió másnapi sportműsora számára rögzítette, de amikor a lángok felcsaptak, az adást élőben kezdték közvetíteni a nagy televíziós csatornák.
Az egyik túlélő így emlékezett vissza a végzetes eseményekre: "Sohasem láttam még ilyet, a füst fojtogató volt, alig kaptam levegőt". A tragédiát követően II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnök és II. János Pál pápa is nyilvánosan fejezte ki részvétét a gyászoló Bradfordnak.
A tűz okát ma sem ismerik pontosan, a legvalószínűbb, hogy egy rosszul eltaposott, majd eldobott cigarettacsikk lobbantotta lángra a lelátó alatt összegyűlt szemetet. A vizsgálat közvetlen büntetőjogi felelősséget nem állapított meg, a tragédia okát a körülmények szerencsétlen összejátszásában jelölte meg; a Bradford City ellen indult polgári perek során összesen húszmillió font kártérítést ítéltek meg a bíróságok. A vizsgálóbizottság jelentése új biztonsági intézkedéseket is javasolt a brit stadionokban, így többek között betiltották fából készült lelátók építését.
A teljes reformra csak az 1989-es hillsboroughi katasztrófa után került sor, amikor 96 szurkoló lelte halálát egy leomló fal miatt. A Bradford stadionjában két szobor emlékeztet a tragédiára: az egyik azon a lelátón, ahol az első lángok felcsaptak, a másik a stadion bejáratánál, s a csapat otthoni mezén azóta mindig található egy kis fekete szalag mementóként. A tragédiáról már a következő évben dokumentumfilm készült, és több könyvet is írtak róla.
