18 év után újra milánói derbit rendeznek a Bajnokok Ligájában

A Milan és az Inter 2003-ban, épp 20 éve találkozott először a Bajnokok Ligájában, ugyanúgy az elődöntőben. Az első mérkőzésen nem bírtak egymással a csapatok, ám a visszavágó 1-1-es döntetlenjén papíron a fekete-kékek voltak hazai pályán, így végül a Carlo Ancelotti vezette piros-feketék idegenben lőtt góljuknak köszönhetően jutottak be a döntőbe, amelyet aztán meg is nyertek. Persze, a valóságban mindketten „otthon voltak”.

Ha valaki a szezon elején azt mondja nekem, hogy a BL elődöntőjében milánói derbit rendeznek majd, valószínűleg elvigyorodtam volna, mondván, milyen szép is lenne. Mert bár 2021-ben az Interé, 2022-ben pedig a Milané lett az olasz bajnoki cím, a két klub még igencsak messze van attól, hogy (újra) Európa elit csapatai között emlegessük őket. Sem anyagiakban, sem a keret minőségében, de még infrastruktúrában sem érhetnek fel a Premier League sztárklubjaihoz, vagy az olyan csapatokhoz, mint a PSG, a Bayern München és a Real Madrid. Nem beszélve arról, hogy hosszú éveken keresztül egyikük sem tudta kiharcolni a BL-indulást, aminek köszönhetően tetemes hátrányt halmoztak fel az előbb említett tényezőket illetően.

A papírforma és az aktuális helyzet egy dolog, a kedvező sorsolás és az európai kupaporondon mutatott forma megint más. Az Intertől például ősszel mindenki kiesést várt, hiszen egy csoportba került a Bayernnel és a Barcelonával – utóbbit végül legyőzte hazai pályán, a Camp Nou-ban pedig 3-3-as döntetlent játszott. Eközben az AC Milannak a nyolcad- és negyeddöntőkben a Tottenham és a pazar formában játszó olasz bajnok Napoli ellen kellett bizonyítania.

Stefano Pioliék azonban meglepően simán vették az akadályokat, s városi riválishoz hasonlóan őket is ugyanaz a kétarcúság jellemezte: a bajnokságban döcögő formát mutattak, a BL-re viszont valósággal felszívták magukat.

Ennek fényében pedig abszolút megérdemelten van ott a két milánói a legjobb négy között, s éppen emiatt nehéz jóslatokba bocsátkozni a párharc kimenetelét illetően.

Maradnak a statisztikák, amelyek a Milan számára kedveznek. Carlo Ancelotti vezetésével a „Rossoneri” 2001 és 2009 között 3 BL-döntőbe is bejutott, amelyből kettőt sikerült is megnyerniük. A 2005-ös isztambuli fináléban pedig már 3-0-ra is vezettek az első félidőben, ám a Steven Gerrard-fémjelezte Liverpool 6 perc alatt kiegyenlített, majd büntetőpárbajban énekelte ki a sajtot Andrea Pirlóék szájából.

Ugyanezen évben újra találkozott egymással a két milánói klub, ezúttal a nyolcaddöntőben, ahol 5-0-ás összesítéssel jutottak tovább – noha a pályán csak 3 gól esett.

Történt ugyanis, hogy az első, 2-0-ás Milan-győzelmet hozó mérkőzés után a visszavágón is a piros-feketék szerezték meg a vezetést, nehéz helyzetbe hozva ezzel a városi riválist. Az Inter a 70. perc környékén végül egyenlíteni tudott, ám a játékvezető érvénytelenítette Esteban Cambiasso fejesét, mire a San Siróban valósággal elszabadult a pokol.

A fekete-kékek dühödt szurkolói jelzőfényeket és műanyag palackokat dobáltak a pályára, amivel egyrészt eltalálták a Milan brazil kapusát, Didát, másrészt elérték, hogy megszakítsák a mérkőzést – amelyet végül nem sikerült folytatni, így az hivatalosan 3-0-ás Milan győzelemmel ért véget.

A randalírozó szurkolóknak viszont egy dologért hálásak lehetünk, hiszen megszülethetett a futball történelmének egyik legikonikusabb fényképe, melyen az Inter olasz védője, Marco Materazzi és a Milan portugál középpályása, Rui Costa tehetetlenül állva figyelik, ahogy a fáklyák okozta „vörös füst” mindent beborít előttük.

A tények makacs dolgok, márpedig amikor a Milan és az Inter utoljára bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe (2007, 2010), akkor meg is nyerték azt. Persze, az erőviszonyok fényében is túlzás lenne azt állítani, hogy a Rossoneri a nyolcadik, a Nerazzuri pedig a negyedik BL-győzelmére készülne éppen – ugyanakkor egy mérkőzésen bármi megtörténhet.

Akkortájt a Milan Cricket and Footbal Club csak olasz játékosokat alkalmazott, míg a vezetőség szakadárjai egy olyan csapatot szerettek volna, amelyben más nemzetiségűek is játszhatnak. Így született meg az FC Internazionale Milano, s kezdődött el a futballvilág egyik legnagyobb rivalizálása, mely a milánói dóm tetején lévő Szűz Mária-szobor tiszteletéül kapta a Derby della Madonnina megnevezést.

Ahogy fentebb már említettük, ha kizárólag a statisztikákat vesszük alapul, akkor a Milannak áll a pálya, a jelenlegi formát tekintve viszont nagyjából azonos szinten van a két csapat.

Az idei szezonban már 3 milánói derbit is rendeztek: az elsőt a Milan, a másodikat és a harmadikat pedig az Inter húzta be. Utóbbi mellett szól, hogy Simone Inzaghi, a fekete-kékek vezetőedzője igazi kupaspecialista, továbbá úgy néz ki, Romelu Lukaku újra magára talált, hiszen az elmúlt fordulókban jó pár gólból kivette a részét.

Ez legalább ugyanolyan kulcsfontosságú, mint a városi rivális hálóőrének jelenléte.  A Lille-től 2021 nyarán érkezett Mike Maignan ugyanis sérülés miatt sem a januári 3-0-ás szuperkupa-vereségen, sem pedig a februári, 1-0-ás Inter győzelemmel záruló bajnokin nem játszhatott. A Napoli elleni BL-negyeddöntőben viszont már újra ő állt a kapuban, s a „Magic Mike” névre hallgató francia oroszlánrészt vállalt abban, hogy az újdonsült olasz bajnokot végül 2-1-es összesítéssel sikerült búcsúztatni.

Inzaghi eközben Robin Gosens és a szlovák Milan Škriniart lesz kénytelen mellőzni, ám a fekete-kékek játékában elsősorban a középpályán van a hangsúly. A Nicolo Barella, Hakan Calhanoglu és Marcelo Brozovic alkotta trió pedig minden bizonnyal kemény harcot vív majd a Saelemaekers-Bennacer-Díaz-Giroud támadó négyessel.