Világcsúcsra gyorsuló uszonyok

Az eredményeihez képest viszonylag későn, csak tizenhárom évesen kezdett el úszással foglalkozni. Miért csak ekkor?

Valóban, tizenhárom éves voltam, amikor az uszonyos úszásra adtam a fejem. Mivel nem volt a közelemben olyan klub, ahol hagyományos úszással foglalkoznak, így választottam ezt a szakágat. Tegyük hozzá, hogy korábban már megismerkedtem az úszás alapjaival, tehát nem a nulláról kezdtem a sportot, de komolyabban nem próbálkoztam semmilyen területen. Akkor és most is Hosszú Katinka volt a példaképem, és a klasszikus úszás volt a célom, de mivel Vágsellyén volt egy uszonyos úszással foglalkozó klub, amit az akkori edzőm ajánlott kipróbálásra, elmentem, s hamar kiderült, tehetséges vagyok ebben az úszásnemben. Ma már nem bánom, hogy így döntöttem, hiszen, ha belegondolok, nyilvánvaló, tizenhárom éves koromban kezdve, a hagyományos úszásban nem tudtam volna a legmagasabb szintre eljutni.

Mennyire gyakori az átjárás a két terület között?

Nem túl gyakori, de az utóbbi időben látunk „sima” úszókat az uszonyosok között, ők leginkább a felszíni és a gyors úszásnemek közül az utóbbit választják, ahol kisebb uszonnyal úsznak, így közelebb vannak a hagyományos, gyors úszásnemhez. A nagyobb uszonnyal való versenyzést már nem lehet nagyon hasonlítani semmi máshoz, esetleg a pillangóúszáshoz, de mivel a kezünket nem használjuk, hanem a delfinmozgást követjük, így ahhoz sem túlzottan.

Mennyire elterjedt egyébként az uszonyos úszás világszerte?

A világbajnokság is bizonyította, hogy egyre népesebb a mezőny, s amikor a japánok, a koreaiak, az oroszok és az ukránok ott vannak a medencében, akkor egyértelműen hatalmas verseny zajlik. Kína és Korea a sprintszámokban nagyon erős, a középtávon az oroszok és az ukránok, de a magyar csapat is stabilan az élmezőnyben küzd.

Visszatérve a karrierjéhez, Vágsellyéről hogyan került Galántára, amely a másik felvidéki uszonyos kiválóságunk, Bukor Ádám fontos állomása is volt?

Nagyon szerettem Vágsellyén edzeni, és ott is akartam maradni, de idővel gondok adódtak az uszodával, így új helyszínt kellett keresnünk a felkészülésre. Így kerültem 2019 elején Galántára, ahol egy évig készültem közösen Ádámmal és edzőjével, Jakoda Tiborral. A napom akkor úgy nézett ki, hogy reggel Galántán edzettem, iskola után délután pedig Győrben.

Ádám már akkor is a világ egyik legjobb uszonyos úszója volt. Mennyire volt hasznos a közös felkészülés vele?

Azt gondolom, ez volt karrierem legfontosabb időszaka. Megtanultam, hogy soha nem szabad feladni, miközben számos technikai elemet is elsajátítottam. Ma is úgy gondolom, ha nincs ez az egy év, akkor nem tudtam volna később Debrecenben és a világversenyeken bizonyítani. Nem titkolom, tizennégy évesen nem mindig volt egyszerű az edzéseket teljesíteni.

Annyira kemény volt?

Igen, sokszor az első méterek után sírva jöttem ki a medencéből, mert úgy éreztem, nem tudom teljesíteni az elvárt szintet, de idővel rájöttem, mennyit adtak ezek a megtett kilométerek.

Csak ketten készültek Ádámmal Galántán?

Először négyen voltunk, de az egyik fiú lemorzsolódott, így hárman készültünk együtt, Ádám, egy velem egykorú lány és én.

Fotó:  Szabó Anita felvételei

Debrecenben tehát kiváló feltételek várták, de több száz kilométerre került az otthonától. Mennyire volt nehéz ilyen szempontból a váltás?

Akármennyire is mondták a szüleim, hogy talán más megoldásokon is el kellene gondolkodni, de engem semmi más nem érdekelt, csak úszni akartam és fejlődni. Nem is tudatosítottam, hogy mekkora kihívást jelent elszakadni a családtól. Az első debreceni hónapok után tisztult le bennem, hogy az otthonomtól távoli városban élek, ahonnan nem tudok egy-két óra alatt hazajutni, s a saját képességeimre kell hagyatkoznom.

Mennyire sikerült eközben összehangolni a tanulást és a sportot?

Mindig is arra törekedtem, hogy ne csak a medencében, hanem az iskolában is kiváló eredményeket érjek el. Úgy érzem, hogy a csapatba is sikerült beilleszkednem, miközben az iskolában is jól teljesítek. Technikailag is fejlődtem, többször jártam külföldi edzőtáborokban is, amire korábban nem volt lehetőségem. Olyan körülmények között edzhetek, ahol az uszoda és az edzőterem egy helyen található, és minden azt szolgálja, hogy a lehető legjobb körülmények között tudjak felkészülni.

Közben pedig már magyar színekben versenyez. Mennyire volt egyszerű az országváltás?

Az esetemben problémamentes volt, 2021-ben úsztam először magyar színekben, amikor a junior Európa-bajnokin ezüstérmeket és bronzérmet szereztem. A szlovák csapattal mindig jó viszonyt ápoltam, s az országváltásra sem érkeztek negatív visszajelzések. A mai napig jó kapcsolatban vagyok velük és a versenyeken is barátságos hangulat uralkodik közöttünk.

És a magyar csapatban hogyan fogadták?

Nagyon jó érzés volt olyan színekben úszni, amely nemzet tagjának érzem magam. Kedves fogadtatás várt, amit máig köszönök.

A nyár kiemelkedő versenyéről is beszéljünk, amely a belgrádi 23. CMAS Felnőtt Uszonyosúszó Világbajnokság volt, ahol nemcsak aranyakat szerzett különböző távokon, hanem világcsúcsot úszott korábbi sporttársával, Bukor Ádámmal közösen.

Több távon indultam, egyéniben 50,100, 200 felszínen, 50 búváron indultam, ezenkívül a 4x50, 4x100, 4x200 felszíni és 4x100 gyors mix, továbbá 4x100 felszíni-gyors mix váltóban erősítettem a csapatot. A körülmények nem voltak ideálisak, az uszodában nagyon meleg volt és nem is tudtuk magunkat lehűteni a melegben. Egyéniben szerettem volna jobban teljesíteni, viszont a váltókban ki tudtam adni magamból mindent. Bízom benne, hogy az év hátralévő részében sikerül még egyéniben is jobbat úszni. Nagyon sok számban indultunk, ráadásul öt nap leforgása alatt úgy, hogy napi két versenyünk is volt. Az egyéni számokban sajnos a 10-11. helyeken végeztem, sokszor éppen csak lecsúszva a döntőről. Ez eléggé elszomorított, de szerencsére a váltókban való szereplésem sokkal jobban sikerült mindkét alkalommal, a 4x100 gyors mix, illetve a 4x100 felszíni-gyors mix számokban.

Mi lehet az oka, hogy a váltókban sikeresebb volt, mint az egyéni számokban?

A váltókban befejező emberként úsztam, ami nagyon nagy adrenalint adott, hogy megtartsam a helyezést, vagy behozzam a lemaradást, és győzelemhez segítsem a csapatot. Örülök, hogy én lehettem az, aki befejezi a váltót, és becsap a célba, megszerezve ezzel a világbajnoki címet és a 4x100 felszíni gyors mix váltóban a világcsúcsot is a csapatnak.

Mit jelentett ez a világcsúcs egyéni szempontból?

Életemben először lettem világbajnok, ami hatalmas érzelmeket váltott ki belőlem. Kellett néhány pillanat, hogy felfogjam, ráadásul a világcsúcsot is megdöntöttük. Úgy álltunk a rajthoz, hogy a dobogó meglehet, de inkább egy bronz volt reális, ám amikor már láttam, hogy a többiek az első két hely egyikén jönnek, akkor éreztem, meglehet a győzelem. Ez a 100 méter volt életem legjobb úszása, nem fájt a teljesítmény, csodás pillanatokat éltem át közben. Amikor beértem a célba, akkor nem is láttam, a többiektől tudtam meg, hogy világcsúccsal lettem világbajnok.

Mennyire tartják egyébként a kapcsolatot Ádámmal, akivel együtt úsztak?

Ádámmal ezúttal nem együtt készültünk, én főként Debrecenben, ő Győrben edzett. A szezon első felében nem is nagyon találkoztunk, de amikor a világbajnokságra utaztunk, mellém ült a buszban, és mondta, hogy együtt váltózunk! Addig én ezt nem is tudtam, de mit mondjak, nagyon megörültem. Nem gondoltam volna, hogy lesz lehetőségem vele úszni váltóban, hiszen míg ő a férfi csapatot erősítette, addig én a nőit, és ez a mix váltó az új versenyszámok egyike a sportunkban. Hálás vagyok, amiért Ádámmal, Cséplő Kelennel és Pernyész Dorottyával lehettem világbajnok, és szólhatott a magyar Himnusz.

És mi várható a Világkupa után?

Az elkövetkező egy évet látom magam előtt. Az októberi verseny döntő lesz a kvalifikáció szempontjából, a Világjátékokon szeretnék váltóban és egyéniben is remek eredményeket hozni, valamint Európa-bajnokság is lesz jövőre Isztambulban. A török nagyváros azért is kedves számomra, mert életem első kontinensviadala is itt volt, Isztambulban, és ezúttal érmekkel akarok majd visszatérni. Emellett pedig jövőre vár rám az érettségi, tehát a felkészülés nemcsak a medencében zajlik majd, hanem az íróasztal mellett, a könyvek fölött is. A folytatás? A sport területén szeretném folytatni a tanulmányaimat, pontosan még nem döntöttem el, hogy mit szeretnék tanulni, de a fizikoterápia nagyon közel áll hozzám. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos területe a sportnak is, amely komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Jómagam is megtapasztaltam, milyen lényeges a sportolói teljesítmény szempontjából a fizikoterápia, így a jövőben ilyen módon szeretném segíteni a sportolókat.