2026. február 20., 13:18

Sportnagyhatalom és meglepetések a téli olimpián

Mit jelent a téli sport egyik nagyhatalmának lenni? Mit jelent ez a finnek esetében? Mindig csak az esélyesek nyernek, a favoritok sosem botlanak el? Minden az előre legyártott tervek szerint alakul? Néhány nappal a 2026-os milánói-cortinai téli olimpiai játékok vége előtt kiemelhetünk már néhány érdekességet, vagy akár különösnek is nevezhető meglepetést.

Olimpia
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Döntőt játszik a finn jégkorong-válogatott a milánói olimpia utolsó napján? Ha igen, van esély arra, hogy megvédi a pekingi címét, és még valami, a hokisok szerezhetik Finnország számára az egyetlen aranyérmet az idei ötkarikás játékokról, mert jelen állás szerint összesen egy ezüsttel és négy bronzéremmel rendelkezik a finn olimpiai csapat az olaszországi eseményről. Az öt éremből hármat északi összetettben, egyet biatlonban, egyet pedig sífutásban szereztek (kettőt a nők, hármat a férfiak), ami önmagában szép teljesítmény, de... Mindenki úgy gondol Finnországra, mint a téli sport egyik nagyhatalmára, ehhez képest az öt érem édeskevésnek tűnik.

A valóság, az igazság az, hogy Finnország legkevesebb húsz éve nem számít a téli sportok egyik nagyhatalmának, és nehezen állítható oda a másik két, ténylegesen a téli sport nagyhatalmainak tekinthető ország, Norvégia és Svédország mellé.

Pekingben két arany, két ezüst, négy bronz volt a mérleg, Szocsiból és Phjongcshangból csak egy-egy aranyat vittek haza, összesen öt, illetve hat érmet, Torinóból és Vancouverből pedig arany nélkül tértek haza. Salt Lake Cityben és Naganóban négy, valamint két aranyat zsebeltek be, de a sporttörténelem egyik, ha nem a legjobb és legszebb téli olimpiáján, az 1994-es lillehammerin szintén arany nélkül maradtak.

Korábban csak egyszer, az 1972-es szapporói játékokon fordult elő, hogy Finnország aranyérem nélkül zárt a téli olimpián. Érdemes hozzáfűzni azt is, hogy a nyári játékokon, amelyeken a hazai rendezésű 1952-es helsinki viadalig öt és tizenöt arany között mozgott a termés, majd 1956 és 1984 között egy és négy, 1988-tól viszont csak egy, Sydney-ben kettő, Athénban nulla, Pekingben egy aranyat szerzett, London óta azonban négy egymást követő olimpiáról arany nélkül távozott a finn küldöttség.

Londonban még összejött két ezüst és egy bronz, Rio de Janeiróban már csak egy, Tokióban két bronz, Párizsban viszont már érem nélkül maradt Finnország, amire korábban soha nem volt példa. A téli játékok esetében még nem tart itt a téli sportok egyik nagyhatalmaként emlegetett gazdag észak-európai ország. Amit könnyedén kijelenthetünk, hogy a finnek számára kevésbé fontos a sport(politika), nem akarnak versenyezni sem a svédekkel, sem a norvégokkal, az olimpiai bajnokok kevésbé fontos szereplői a finn közéletnek, és a világnak sem kívánnak üzenni a sporton keresztül. Finnország tehát nem a téli sportok egyik nagyhatalma? A fejünkben élő tévhitet ideje lenni kisöpörni a gondolataink közül?

Esélyesek az olimpián? Favoritok, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket? Az NHL-es sztárokkal teletűzdelt svéd jégkorong-válogatott csak a hetedik helyet szerezte meg, hiába számított a kanadai és az amerikai csapat mellett az egyik legesélyesebbnek a végső győzelemre.

A csoportkörben csak a harmadik helyen zárt a csapatkapitány Gabriel Landeskog köré felépített gárda, a rájátszásban kiejtették a letteket, a negyeddöntőben viszont már őket búcsúztatták az amerikaiak. A csoportkör elég pontos képet adott a tizenkét válogatott erejéről. A négy kiemelt ott van az elődöntőben, az ötödik-nyolcadik helyen továbbjutó négyes kiesett a negyeddöntőben, a kilencedik-tizenkettedikek pedig a rájátszásban.

Kiről esett kevés szó az olimpia alatt? Kiről feledkezett el a világ? Marco Odermattról, a háromszoros világbajnok alpesisízőről, akit előzetesen mindenki az olimpia egyik lehetséges nagy sztárjaként emlegetett. Ehhez képest a világkupa-sorozat négyszeres összetett győztese két ezüstöt és egy bronzot is bezsebelt Bormióban, de beárnyékolta őt a honfitársa, Franjo von Allmen, aki háromszoros olimpiai bajnok lett, és éppen azokban a számokban, amelyekben Odermatt a legnagyobb favoritként állt rajthoz. Pekingben óriás-műlesiklásban diadalmaskodott, Olaszországban a brazil (félig norvég) Lucas Pinheiro Braathen legyőzte őt, a második számú svájci, von Allmen pedig lesiklásban, szuperóriásban és csapatkombinációban is olimpiai bajnok lett. Negyedik, harmadik, második és még egy második hely, összességében szép eredmény egy olimpián, de mit kezdjen vele a világ legjobbja?! Svájc remekelt alpesisíben, négy arany, három ezüst, két bronz, a legeredményesebb ország a milánói-cortinai játékokon a sportágban.

Megosztás
Címkék