Somorja remekül vizsgázott

A lassan a végéhez közeledő labdarúgó- Európa-bajnokság pedig – legalábbis amíg játékban volt a magyar csapat – minden egyéb sporteseményt elhomályosított, hiába szerepelt a nemzeti csapat más sportágakban összehasonlíthatatlanul jobban, mint az „aranylábú gyerekek”. Biztosan a szlovákiai Spartan Race szervezői sem voltak feltétlenül boldogok, amikor a versenynaptárakat egyeztetve kiderült, hogy a somorjai x-bionic sphere-ben megrendezésre kerülő versenyhétvége a morzine-i Spartan világbajnokság hétvégéjére esik. A világbajnokság azonban csak pár embert érint, a legjobbakat; a hobbifutó fiatalok, szülők és nagyszülők azonban nem mentek a választási hétvégében izzó Franciaországba, így Somorján is volt ki versenyezzen.

A Spartan Race egy amerikai eredetű akadályfutó verseny, ahol 5, 10 vagy 21 kilométeres távon 20, 25 vagy 30 épített akadályt kell leküzdeni a versenyzőknek.

A 2010-től létező verseny a kezdetektől fogva nagyon sokat puhult, kommercializálódott, hogy szélesebb tömegeknek lehessen „eladni”. Kezdetben a távolság csak orientációs jellegű volt, és általában a táv alsó határát jelentette. Ma már szinte lézerrel mérik, sőt, évek óta a pályarajzot is tételesen kiadják, miközben a verseny kezdetben azzal csábította a résztvevőket, hogy gyere az ismeretlenbe, és majd meglátod, hogy mi lesz. A koncepció láthatóan működik. A felső-csallóközi magyar „végvárban” mindkét napon az volt az ember érzése, hogy itt bizony sokan vannak, pedig az egyik versenynap a Felvidéki Vágtára esett, ahol szintén nem voltak kevesen. Ennek több oka is van. A somorjai sportközpontnak az az előnye, ami a város arculatának hamarosan hátránya lesz: a főváros közelsége. A Szlovákiában rendkívül népszerű akadályfutás számos művelője él a fővárosban, akik szívesen jöttek le Somorjára. A Csallóközben is egyre népszerűbb ez a sportág, illetve sok aktív helyi futó- és sportklub van, amelynek tagjai olykor kirándulást tesznek az akadályfutás világába is. Ők is itt voltak. A harmadik ok: a pálya fekvése.

Somorja sima, mint az asztal, a pálya legmagasabb pontja a töltés, nincsenek energiavámpír dombok-hegyek, ilyen lapos helyen az egész közép-európai régióban nem lesz még egy verseny, az érem meg ugyanolyan, mint ha a vehéci dombokon köpi ki a tüdejét az ember. S bár az amatőr sportban mindenkinek önmaga legyőzése a célja, azért ne legyünk álszentek, biztos sokaknál ez is nyomott a latban, mikor a regisztrációra kattintottak.

A szervezők valóban mindent igyekeztek beletenni a hétvégébe, tulajdonképpen a 21 kilométeres Beasten kívül volt itt minden. Gyermekversenyek mindkét napon, 5 kilométeres Sprint, 10 kilométeres Super, éjszakai, fejlámpás Sprint. Volt jótékonysági futam is, melyet a Sprint pályán futottak, azzal, hogy az akadályok nem teljesítését ebben az esetben nem követte büntetőfeladat, a bevételt pedig a Markíza Alapítvány kapta meg. Szombat délután még egy négyórás Hurricane Heat is belefért. Ez utóbbi versenyfajta a kitartást teszi próbára.

És hogy kik állhattak a dobogóra? Az 5 kilométeres távon a hölgyek között Eszter Hortobágyiová (32:38), Klára Lokajíčková (34:47), Adéla Macečková (35:20) volt a leggyorsabb. A férfiaknál Pavel Hrdina (27:18), Jakub Kolář (27:49), Petr Dorňák (28:33). Jakub Kolářnak a 10 kilométeres távon 45 perc 45 másodperces idővel sikerült győzni, nyomában Jiří Spurný (46:09) és Nikolas Rakoci (48:14). A hölgyek mezőnyében Simona Kuchařová (59:39) volt a leggyorsabb, majd Lucie Černá (59:54) és Denisa Razáková (01:01:49) következett.

Megjelent a Magyar7 2024/28. számában.