Sagan nem tudott győzni, meglepő siker a Flandriai körversenyen

Az idei Ronde van Vlaanderenre a tizennyolc UCI World Tour-csapat mellett hét profi kontinentális alakulatot hívtak meg a szervezők. A százharmadik Flandriai körverseny távja 270,1 kilométer volt, amelyet 17 kisebb-nagyobb fal tarkított. Az Oude Kwaremontra háromszor, míg a Paterbergre kétszer is felkaptatott a mezőny, de nem hiányzott a Muur-Kapelmuur és a Koppenberg sem az emelkedők sorából. A legnagyobb presztízsű egynapos klasszikusok, vagyis az öt monumentum (Milánó-Sanremo, Flandria, Párizs-Roubaix, Liége-Bastogne-Liége, Il Lombardia) sorában második De Ronde elsősorban a rövid, de meredek emelkedőiről, „falairól” ismert, emellett a macskaköves és szűk utakról, és persze a több tízezernyi vagy inkább százezernyi szurkolóról az utak mentén.

A 2019-es körversenyt április 7-én rendezték, és Antwerpenből Oudenaardéba vezetett. A favoritok között legalább húsz név szerepelt, köztük a tavalyi holland győztes, Niki Terpstra, a 2016-os győztes Peter Sagan, a 2015-ös Alexander Kristoff, a 2018-as világbajnok, Alejandro Valverde, a cseh Zdeněk Štybar, a luxemburgi Bob Jungels, és természetesen a hazai belgák egész sora, élen a riói olimpiai bajnokkal, Greg Van Avermaettal, továbbá Oliver Naesen, Yves Lampaert, Philippe Gilbert vagy Jasper Stuyven. A többség minden bizonnyal a belga Deceuninck-Quick-Step csapat egyik tagjára fogadott volna, az egynapos klasszikusok számukra az év legfontosabb versenyei, a csapatot pedig ennek megfelelően rakták össze.

A szökevényeket négyen alkották, Kenneth Van Rooy (Sport Vlaanderen-Baloise), Hugo Houle (Astana), Damien Touzé (Cofidis) és Jesper Asselman (Roompot-Charles), akik 8 perces előnyt dolgoztak ki idővel. Nagyjából 80 kilométerrel a cél előtt fogta be őket a peloton, és ekkor vette kezdetét az igazi verseny. Az egyik legnagyobb esélyes időközben bukott, Niki Terpstra a kórházban végezte, és az április 14-i Párizs-Roubaix-ról biztosan hiányozni fog. Ezután a másik favorit, a szintén holland színekben versenyző kétszeres ciklokrosssz-világbajnok, Mathieu van der Poel bukott hatalmasat. Az április 3-i Dwars door Vlaanderen győztese azonban folytatta, és vissza tudta magát verekedni az élmezőnybe. A cél közeledett, 45 kilométerrel előtte a macskaköves, 600 méter hosszú és a legkeményebb szakaszon 22%-os meredéllyel bíró Koppenberget már a Sep Vanmarcke (EF First Education), Kasper Asgreen (Deceuninck-Quick-Step) és Stijn Vandenbergh (AG2R La Mondiale) alkotta hármas uralta. A trióból néhány kilométeren belül négyes lett, Dylan van Baarle (Sky) csatlakozott hozzájuk, majd ismét hármassá változott, miután a belga Vanmarcke leszakadt.

Az EF Education First jól taktikázott, hárman is az élmezőnyt alkotó húszas csoportban tekertek. A Deceuninck-Quick-Stepből Štybar lemaradt, de még mindig ott volt Jungels, Lampaert és elöl Asgreen. Az Oude Kwaremont utolsó megmászásakor már szakadozott a mezőny, van Baarleékat utolérték, Alberto Bettiol pedig ellógott, és senki nem tartott vele. Alig 15 kilométer volt hátra, a Paterberg 20%-os emelkedőjén azonban már nem volt mire várni. Azonban mindenki a másikat figyelte, és úgy tűnt, a favoritok elkészültek az erejükkel. Bettiol tovább növelte az előnyét, 20-25 másodperc között mozgott, és a 14 kilométer vészesen fogyott. Az üldözésről lemondtak Van Avermaeték, senkinek nem maradtak tartalékai az utolsó kilométerekre.

Az amerikai EF Education First jókora meglepetést okozott a Flandriai körversenyen, és az olasz Bettiol élete első egyéni profi győzelmét zsebelte be, rögtön az egyik legnagyobb versenyen. A dán Asgreen kicsit ugyan ellépett a többiektől, ezzel a második helyet szerzete meg, a sprintet pedig a norvég Kristoff nyerte, Peter Sagan tizenegyedikként ért célba. Az első monumentum, a Milánó-Sanremo után, amelyen a francia Julian Alaphilippe (Deceuninck-Quick-Step) diadalmaskodott, olasz siker született, méghozzá 2007 után, akkor Alessandro Ballan nyert. A 69 belga mellett 11 olasz és 10 holland győzelem áll az eredménylistán.