Sagan, Alaphilippe és a többiek a Csallóközben - VIDEÓ
Nem Tour, nem Giro, nem Vuelta, ez csak az Okolo Slovenska. Dunaszerdahelyen. Két nagy név adja el a 2024-es versenyt, Peter Sagan és Julian Alaphilippe. Ketten összesen öt világbajnoki címmel rendelkeznek, és Szlovákia legismertebb sportolóját valószínűleg most láthatjuk utoljára hazai utakon tekerni. Visszavonul.
Pontos a megfogalmazás, ha azt állítom, Sagant akarta látni mindenki? Vagy csak majdnem mindenki? Sztár? Szlovák sztár? A jelen és az elmúlt másfél évtized legismertebb szlovákja az egész világon. Ki népszerűbb nála? Fico? Matovič? Talán Marek Hamšík vehette fel vele a versenyt, a hokisok biztosan nem. Sagan az országúti kerékpársport egyik legnagyobb alakja, aki nem hiszi, járjon utána. Szóval ez a harmincnégy évesen visszavonuló zsolnai „gyerek” itt gurult el mellettem a dunaszerdahelyi utcákon, nem az Alpokban, nem a Pireneusokban, nem a francia, belga, olasz, spanyol országutakon, hanem ott, ahol én járok naponta. A MOL Aréna környékén tekertek, aztán ki a városból, el a Slovakiaringre, aztán vissza, befutó ugyanott, ahonnan elindultak, a stadionnál. Sagan tehát nemcsak a tévében, felvételeken meg képeken létezik, hanem valódi, élő ember. Ez elég bizarrul hangzik, de amikor először elgurult mellettem, arra gondoltam, a versenyeken is őt láttam, a kamera az ő esetében cseppet sem torzít.
Sagannak mellesleg lehetett szurkolni, és a teljes pályafutását láthattam, nem csak régi felvételeken, könyvekben lapozgatva, mint Puskást, Grosicsot, Orthot vagy Sárosit.
Sagant lehet kedvelni, hogy ne fogalmazzak ismét múlt időben, és továbbra is állítom, hogy Petra Vlhovával együtt azért válhattak az elmúlt évek két legsikeresebb szlovák sportolójává nemzetközi szinten, mert atipikus szlovákok. Nem kishitűek, nem a „malilinký národ” szerencsétlen képviselői, hogy a sportból vegyek példát, nem Veronika Velez-Zuzulovák, az örök másodikok, aki mindig sír, pityereg, mert valami csúnya dolog történt vele.
Sagan és Vlhová mosolyognak, mert tudnak nevetni, ami a szlovákokra egyáltalán nem jellemző. Lazák, ha úgy tetszik. Gondoljanak Hamšíkra, mikor nevetett ez az ember a nyilvánosság előtt? Látták őt mosolyogni? Orrhangon motyogott valamit, ahogy az egy tipikus szlovákhoz illik, és a frizurájára meg a sok tetoválására kellett figyelni, mert azokkal annyira egyéni lett, kész egyéniség. De hagyjuk szegény focistát, már másodedző Calzona mellett.
Tehát az utcák egy részét lezárták, a sok autós ettől megbolondult, elképesztő helyeken hajtottak szembe egymással, én meg a versenyre tartottam. A rajt előtt körbejártam a környéket, pontosan hol és merre tekernek majd el.
Órákkal a rajt előtt láttam a csapatbuszokat szűk utcákba betérni, aztán ott álltam június 26-án, a startnál, hat után tíz perccel, Saganék csapata, a Pierre Baguette Cycling hét bringása legurult a dobogóról, bevették az első bal kanyart, felgyorsítottak, következett egy éles jobbos, aztán a körforgalom, és 28,8 kilométer tekerés, csapatidőfutam. Időutazás 1992-be, Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Július 26., az országúti kerékpárosok csapatidőfutama, ha jól emlékszem, Knézy Jenő közvetített. Négy bringás egy csapatban, 102,8 kilométer, Guam a legerősebb emlék, és azok a leírhatatlan kerékpárok. Guam a huszonötödik helyen ért célba, olimpiai bajnok Németország. (Az internet sok mindenben segít.) Ott és akkor kedveltem meg, szerettem bele a kerékpársportba.
2024, Dunaszerdahely, az Okolo Slovenska első szakasza, rengeteg szlovák, lehet, hogy többen voltak, mint a magyarok. Átállok az egyenesbe, hogy halljam a gyorsuló biciklik jellegzetes hangját. Jön a Soudal Quick-Step csapata a francia Julian Alaphilippe-pel az élen. Ismerős, összetéveszthetetlen arc, ahogy a belga Thomas De Gendt is kitűnik a mezőnyből, de az olasz Giacomo Nizzolo is elteker előttem, a két magyar, Peák Barnabás, az idei magyar egyéni időfutambajnok, valamint Fetter Erik, akit a célegyenesben állva hosszú perceken át láthatok levezetni. A cél a stadion másik oldalán van, ott állok, nézem a beérkező csapatokat, a lemaradókat, még a város polgármesterével is beszélgetek – nem ismerjük egymást –, és a versenyzők ott gurulnak el mellettünk, mögöttünk, be a parkolóba, a csapataikhoz. Az ausztrálok megelőzik Alaphilippe-éket, a Team Jayco AlUla a három WorldTeam egyike (a harmadik a Cofidis), és a német Max Walscheid áll ezzel az élre az első etap után, akinek a nevét a bemondók következetesen valsídnek ejtik. A díjátadás után hazagyalogolok, láttam Sagant, Alaphilippe-t, De Gendtet, a magyarokat, Walscheidot, Nizzolót és a többieket, Dunaszerdahelyen. Giro után Okolo Slovenska, a jövő: egynaposok, Tour, esetleg Tour de Hongrie? Addig Tour de France a tévében, holnap kezdődik, Firenzében.
