Csak méltó módon lehet befejezni – nagyinterjú az utolsó óceánátevezésére készülő Rakonczay Gáborral
Az ismert magyar extrémsportoló egy utolsó óceánátevezéssel zárná le egy életszakaszát, hogy aztán új kihívásokra koncentrálhasson.
Rakonczay Gábor pár nap múlva – jó időjárás esetén december 16-án – a Kanári-szigetekről indul útnak, a Fa Nándortól kapott, átépített csónakjával, hogy újfent átevezze az Atlanti-óceánt, és tervei szerint 65 nap múlva – vagy ahogy a szeleket és a vizeket mozgató erők akarják – köt ki a karibi térségben.
A 43 éves sportember már mindent elért, amit ebben a műfajban el lehet. Az extrém kihívásokat kedvelők figyelmét akkor szerezte meg, amikor 2006-7-ben, akkori párjával első magyar párosként evezték át az Európát és Amerikát elválasztó nagy vizet.
Szóval ezt a 18 évnyi extrémsport pályafutást egy utolsó, nagyszabású záró expedícióval szeretném önmagamban és előttetek is lezárni" – írja Facebook-oldalán Rakonczay Gábor.
Az életszakasz-lezáró expedícióra készülő Rakonczayt még indulás előtt, a Kanári-szigeteken levő Santa Cruz de la Palma kikötőjében értük utol. A térerőt olykor elvitték az atlanti szelek, de többszöri nekifutásra azért sikerült megtudni, mi hajtja őt át hetedszer is az óceánon.
Biztosan sok olvasónk szeretne átkelni valahogy az Atlanti-óceánon, de te meg is csináltad. Az Atlanti-óceánt már átevezted párosban, szólóban, átvitorláztad. Mi hajt még, hogy újra nekivágj?
Mindegyik út nagyon más. Még ha valaki ugyanazzal a hajóval is vág neki minden alkalommal, akkor is más az időjárás. Változik az ember szakmai tudása is, nyilván ezt a tapasztalatot csak az utakon lehet megszerezni. És legfőképpen: változik a hajós személyiséges is, a hozzáállása. Az elején nyilván senki nem számol azzal, hogy baja eshet, később már igen. Mindezek együttállása miatt változik az út megélése is.
Esetemben, mivel ez az utolsó ilyen út, teljesen más a hangulatom. Nem az van, hogy ez most egy út, és amit nem jó, azt majd legközelebb másképp csinálom.
Eddigi expedícióimat úgy tettem meg, hogy fejben már mindig megvolt a következő kihívás. Az aktuális utamat egy lépcsőfoknak tekintettem. Ez most olyan, mintha felértem volna egy emeletre, ahol nincs több lépcsőfok, vagy nem akarok tovább menni. Így nem a sebesség lesz a fő szempont, sokkal inkább az út megélése.
Említetted a folyamatosan változó környezetet is. Változik a hajó is, amivel nekiindulsz. Nem akármilyen csónak ez, Fa Nándortól kaptad. Mit kell tudnunk az általad 42-re átkeresztelt Vitézről?
A hajót, annak idején még Fa Nándor építette és tervezte egy másik embernek. Utána azonban az illető nem kelt át vele az óceánon. Nagyon sokáig csak állt a hajó, utána kölcsön kaptam Nánditól. Akkor pár dolgot átalakítottam rajta. Utóbb kiderült: ezek nagy része inkább hátránynak számított. Utána 77 nap alatt átkeltem vele az óceánon. Ez az út talán túl kalandosra is sikerült.
A kabint leszedtem, és egy nagyobbat építettem. Változtattam a tőkesúlyon, új kormányt kapott, új elektromos rendszert. A fedélzetet úgy alakítottam át, hogy jobban védve legyen a hullámoktól. Ezek olyan változtatások, amelyekre csak úgy lehet rájönni, ha az ember ezer, kétezer, ötezer kilométer után látja, hogy működik a hajó. Az átépítések után sokkal jobb lett a járgány. 2023 év végén, illetve januárban Európából eleveztem vele a Kanári-szigetekre, ez volt a főpróba. Igazából még akkor szerettem volna tovább indulni, de már a szezon végére értem ide, így meg kellett várnom a következő szezont, hogy átkelhessek a túloldalra.
Mikor indulsz újra útnak?
Már itt vagyok a szigeten. A vízretétel a napokban lesz, ez a kikötőkapitányságtól függ. Utána érkezik az egyik testvérem, aki eddig az összes hajóm elektronikai rendszerét szerelte, és újratelepítjük az elektronikai eszközöket, melyeket januárban kiszereltünk, hogy jó állapotban maradjanak. Az élelmiszert már beszereztem. Így a hajó startra kész. Az indulás tervezett napja december 16., de ez időjárásfüggő.
Az óceánt átvezetni elképesztő fizikai megterhelés. Hogyan készülsz fel erre?
Arra is kell figyelni, hogy amikor az ember leadja a napi teljesítményt, akkor se égesse ez az összes energiát, mert aztán ott a következő nap, az azután következő nap, és így tovább. És a következő hónapban is működtetni kell a szervezetet. Fizikailag tehát leginkább az ultratávú futásokkal lehet lehet erre felkészülni. Ezek a mentális felkészülésben is segítenek, az óceánon ránk szakadó végtelen időt ugyanis meg kell szokni. Az első ilyen utam során talán az idő lassú múlásával volt a legtöbb bajom. Ebbe bele kell rázódni, meg kell érni hozzá, hogy az ember kicsit lehiggadjon, és megtanulja elfogadni azt, hogy az a helyzet, amelyben van, csak átmeneti. Holnap egészen más helyzetben lehet, két hét múlva megint másban.
Eddigi expedícióidból nyilvánvaló, hogy nagyon jól bírod az egyedüllétet. Ugyanakkor könyvtárnyi szakirodalma van annak, hogy a hosszú távú izolációnak milyen káros hatásai vannak. A fizikai felkészülés mellett milyen mentális technikákat használsz arra, hogy ezzel megküzdj?
Mondjuk, ilyenkor nem szoktam telefonálgatni, nehogy itthon kitörjön a pánik. De már a lehetőség tudata is nagy segítség. Illetve nem azt mondom, hogy ezt meg lehet szokni, de fel lehet építeni egyfajta rutint. Az ember tudja, hogy jönnek a nehézségek, de azt is tudja, hogy ezeket egyre jobban tudja kezelni. Ahogy a fizikai állapot szempontjából, vagy technikailag, a hajó irányítása szempontjából vannak ismétlődő dolgok, úgy bizonyos lelki tényezők is óramű pontossággal szoktak jelentkezni. Ha tudunk erre a helyzetre kicsit kívülről tekinteni, akkor be tudjuk látni, hogy nincs világvége, csak most éppen huzamosabb ideig egyedül vagyunk.
De más erről a parton beszélni, és más megtapasztalni úgy, hogy elöl-hátul óceán van, te meg a semmi közepén. Hogyan készülsz erre?
Bármilyen tevékenység, amelyet az ember huzamos ideig egyedül végez, az segít. Tehát először elmész egyedül sétálni sok órát, aztán elmész futni bizonyos órát, napot. Ahogy mondtam, leginkább az ultrafutáshoz hasonlítanám, az ott szerzett tapasztalatokat át lehet vinni az óceáni hajózásba. Például, ha van egy hatnapos verseny, amelyet egy kilométeres pályán körözve kell megtenni, az mentálisan nem mindig egyszerű, de nyilván egy két hónapos expedícióhoz képest meg egy vicc. Az egyik projekt segíti a másikra való felkészülést.
Szóló hajózók gyakran számolnak be róla, hogy egyedül, a semmi közepén látomásaik voltak. Veled már előfordult ilyesmi?
Vízen nem. A sarkvidéken igen. Ott napokig mész ingerszegény környezetben, semmit nem látsz, még a horizontot sem lehet érzékelni. Így elég sok minden megjelenhet, amire az ember a civil életben azt mondaná, hogy biztosan nincs ott. A víz nálam sokkal koncentráltabb közeg. Azért itt rengeteg minden történik. Van élővilág, változik az időjárás, változnak a színek. Ez sokkal élménydúsabb projekt, mint másfél hónapig egy irányba gyalogolni az Antarktiszon.
Decemberben-januárban mi itt nagykabátban járunk. Milyen az idő a világnak azon a táján, ahol evezni fogsz?
Kelet-nyugati irányú átkelés esetében a szezon novemberben kezdődik, és márciusig tart. Áprilisig mindenképp el kell érni a karibi térséget, mert aztán jön az előhurrikán szezon. Ha menetben vagyunk, jobb kéz felől, hátulról érzékelhetjük az északkeleti, később keleti szelet, ami elég erősen fúj. Ennek megfelelő a hullámzás is. Az elején kb. 16 fokban indulok, ami a végére felmegy 28 fokig. A karibi térségben pedig 35-40 fok is van. Ami problémás lehet, hogy nagyon kicsi a hajó, könnyen át tud nedvesedni. Ha véletlenül nyitva marad a kabinajtó, és egy hullámmal bemegy fél köbméter víz, azt már nehéz kiszárítani. Nagy a páratartalom is, mivel közel a vízfelszín. Esti, 15 fokos hőmérsékletben, átázva, 30-40 km/h-s szélben ez azért nem annyira komfortos.
Az átkelés során hány kilométert teszel meg?
Mivel nagyon kicsik vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, egy pár csomóval erősebb vagy gyengébb szél sok mindent megváltoztathat. Az út eleje sokkal lassabb, mert itt még nem annyira stabil maga a szélrendszer, sok a visszafelé áramlás. Nagyjából olyan ezer kilométer megtétele után már egészen jó a helyzet. A kikötés előtti két hétben, a karibi térségben pedig sokkal erősebb az áramlás, sokkal felépültebben a hullámok, sokkal kifújtabbak a szelek, így tehát az már egy gyorsabb, kifejezetten stabil menetet fog eredményezni. Meg ilyenkor a hajón az élelmiszerkészlet már a végét járja, így a hajó is könnyebb lesz.
Hogyan biztosítod a biztonságod, egyedül az óceánon?
Ilyen helyzetekben egy heveder van rajtam, ami egy lifeline-nak nevezett karabineres kötéllel van rögzítve a hajóhoz. Ha kiesek, ennél fogva vissza tudom húzni magam. Van egy mentőtutaj, amit lehet aktiválni, olyankor ez felfújódik. A modern mentőeszközök már műholdas elven működnek. Be vannak táplálva az én adataim, riasztás esetén azonnal elküldi a koordinátákat, tehát a mentőegységek azonnal tudják, hogy ki van bajban, és hol. Élelmiszerem 70 napra van becsomagolva, van még tíz napra való kiegészítő élelmiszer. De ha valami baj történne, a mentőtutajban is van 30 napnyi, speciális, csomagolt élelmiszer.
Miket eszel az út során? Főzőcskézni sem időd, sem tered nincs.
Az út végén már kifejezetten meleg lesz. Egy nap folyamán hatszor étkezem, legalábbis ennyi van tervezve. A reggeli müzli alapú, és van még egy erősebb, vacsora jellegű étkezés, ami főételként fogható fel. Ez hideg, csomagolt kész étel. A többi étkezés táplálékkiegészítő, izotóniás italok, aszalványok, magvak, energiaszeletek. Olyan jellegű ételek, amelyeket az ember könnyen magához tud venni, aztán pedig könnyen meg tud emészteni.
Ugyanilyen fontos a víz kérdése. Ekkora hajótestben nem tudsz 65 napra elegendő vizet vinni magaddal...
Igen, ez eléggé abszurd helyzet, hogy korlátlan mennyiségű víz áll rendelkezésedre, viszont ihatatlan. Ezért van egy víztisztító készülékem, amely megszűri az óceán vizét, így az ihatóvá válik. Ez viszont egy rendkívül lassú, kézzel működtethető eszköz. Így viszek magammal palackozott ásványvizet is, amely a hajó aljában levő rekeszekbe lesz berakva, arra az esetre, ha nem lenne idő vagy mód arra, hogy a víztisztítóval előállítsam az ivóvizet.
Milyen elektronikus és technikai eszközök segítik a navigációd, és úgy általában az életed a hajón?
Persze, van a hajón két GPS is, ezekkel viszont inkább csak aktuális helyzetpontokat fogok ellenőrizni, napi haladási kilométereket, meg ilyesmit. De nem bekapcsolt GPS alapján haladok. Az órámban is van GPS, van kézi GPS-em, a műholdas telefonban is van GPS. Ami a kommunikációt illeti, van egy Inmarsat műholdas telefon, egy Iridium átjátszó, és egy Starlink egység, amely az internetet biztosítja, így internet alapú hívásokat is tudok kezdeményezni. A kabin tetején napelem van, ez tölti a zselés akkumulátorokat, onnan megy tovább a fogyasztókhoz. Ha borongós idő van, a napelemek akkor is dolgoznak valamennyire. Azért van szükség az akkumulátorokra, hogy lehessen sakkozni az energiával.
Mekkora egy ilyen expedíció költségvetése?
Ez több összetevőtől is függ. Ha az ember outsiderként csöppen bele ebbe a világba, akkor van egy cég, amely óceánátvezetéseket szervez, kísérőhajóval, teljes asszisztenciával. Ők pár nap múlva indulnak, csoportosan indítják az egységeket. Egy ilyen túra ára kb. 30 millió forint.
Ugyan kevés eszközt használok, de mindenből a legjobb minőségűre van szükség. Ez egy technikai sport, kell hozzá anyagi háttér, nem lehet pénz nélkül csinálni. Az sem mindegy, hogy az illető milyen tudással, milyen tapasztalattal vág neki az útnak, veszi-e a hajót, vagy maga építi. Ilyen esetekben mindjárt duplázódnak vagy feleződnek a költségek. Van, aki nyaralásra gyűjt, van, aki új autóra, van, aki házbővítésre. És van, aki mindent az expedíciókba csatornáz be.
A te életed és karriered hogyan befolyásolták az óceánátkelések?
Biztosan van olyan oldala is, amit sokan nem vállalnának. De vannak olyan nagyon szép részei, amelyek miatt az ember azt mondja, hogy ez mindent megér. Ha pár évvel ezelőtt beszélgettünk volna, és elhangzik a kérdés, hogy meddig lehet ezt csinálni, akkor azt válaszolom, hogy fogalmam sincs, vagy örökké. De most úgy látom, nagyon szép és produktív 18 évem volt. Különböző helyzetekben, különböző sportágakban, nemzetközileg is mérhető eredményekkel álltam helyt. Viszont ennyi idő alatt az ember azért megtapasztalja, hogy az élet nem az óceán közepén van, és ebből tovább is tud lépni.
Miért tartottad fontosnak, hogy 18 éven át feszegesd a határaidat?
Ennek több stációja volt. Az elején csak felismertem, hogy felnőttem. Akkor irány azt csinálni, amiről gyermekként álmodoztam. Aztán az első útnak elég erőteljes hatása volt. Utána az hajtott, hogy még egyszer, még nagyobbat, még hosszabbat, még gyorsabban, még veszélyesebben... Egyre inkább ki szerettem volna tolni a határaimat. Utána ez is változott, olyasmit szerettem volna, amit más még nem csinált. Ezt követően a szakmai dolgok érdekeltek, az, hogy hogyan elehet ezt az egészet még profibban csinálni. Tehát az egésznek van egy íve. Két-három évente változtak a motivációim, így a projektjeim megélése is.
Mi a célod a hamarosan induló expedícióval?
Egyrészt magamban le szeretném zárni ezt az életszakaszt. Lelki szempontból helyretenni és rendezni. Másrészt 18 év alatt kialakult egy tábor, akik követik a munkásságomat. Nekik is tartozom azzal, hogy egy szép és nyomon követhető expedícióval zárjam ezt az életszakaszt. Annak is van egy üzenete, amikor az ember tudatosan lezár egy életszakaszt. Tehát nemcsak abbahagyja, hanem lezárja. Amikor felmerült a befejezés gondolata, már akkor nyilvánvaló volt számomra, hogy ezt csak méltó módon lehet megtenni.
Tudom, hogy a tengerészbabona ezt nem engedi, ne válaszolj, ha nem akarsz, de mik a terveid a kikötés után?
Szerintem én elég babonás vagyok, de annyit elmondhatok, hogy az ultrafutásra szeretnék még jobban rákapcsolni. Tavaly megnyertem a 144 órás világbajnokságot Olaszországban. A futó karrieremet egy-két-három évente mindig megszakította valamilyen más projekt, a nulláról kellett újra építkeznem. Ebben a koromnál fogva még vagy tíz évnyi lehetőséget látok, ezt a munkát szeretném szisztematikusan beletenni. Több napos versenyből van jó néhány, ezekbe szeretném azt az extra tapasztalatot beletenni, amit az expedíciókon szereztem. Tehát már inkább ilyen civilizáltabb sportokat szeretnék űzni.
Hozzászólások
Mindig is csodáltam ezt a fajta bátorságot és elszántságot. Szívből gratulálok Gábor! Nagyon sokan büszkék vagyunk rád. Az egész Nemzet elismertségét emelik az olyanok, mint te! Köszönöm.