2025. május 16., 12:21

Plavec Péter meghódította a Gibraltári-szorost

A húsvéti ünnepek alatt sokan szurkoltunk a komáromi születésű Plavec Péternek, a dunaszerdahelyi Sportfanatic úszóklub jegesúszójának azért, hogy a spanyolországi Tarifából indulva, hozzávetőleg 16 kilométer megtétele után sikerüljön átúsznia a szemközti Marokkóba. A kedvező időjárási viszonyokra való nyolcnapos várakozás után, április 22-én valóra vált az álma: egy négyfős nemzetközi csapat tagjaként, 4 óra 15 perces teljesítménnyel meghódította a Gibraltári-szorost.

Évek óta figyelemmel kísérem jegesúszó-bajnokunk felettébb eredményes sportolói pályafutását, amely során nemcsak az éremgyűjteményét gyarapítja, hanem a különféle extrém kihívásoktól sem riad vissza. Korábban például klubtársaival együtt az Északi-csatornát úszta át, s a világrekordjuk a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, valamint a hírhedt Alcatrazból is „ki tudott szabadulni”. Ezért kétségem sem volt afelől, hogy a Gibraltári-szorosnál is bátran és sikeresen küzd majd meg az akadályokkal, egyebek mellett a változó időjárási viszonyokkal, az áramlatokkal, az útjába kerülő méretes élőlényekkel. Nos, szurkolói népes táborának ez alkalommal sem okozott csalódást! Emberfeletti teljesítményéhez az olvasóink nevében is gratulálunk!

Harcban a természeti elemekkel

Péter közel négy évig szövögette a tervét, hogy átússza a Gibraltári-szorost, ami több úszó nagy álma, de van, akinek hat évig is várnia kell a megvalósulására.

Van egy Hét óceán elnevezésű kihívás, amely a világ hét legnehezebben átúszható tengeri szorosának meghódítására vonatkozik. Azok egyike a Gibraltári-szoros, mert ebben a térségében általában nagyon szeles az időjárás az Atlanti-óceánon, ritkán van alkalom a szoros átúszására. Aki tehát benevez, felkerül egy hosszú várólistára, és türelemmel kell várnia, hogy sorra kerüljön. Még akkor sem biztos, hogy teljesítheti a hozzávetőleg 16 kilométer hosszú távot, mert ahhoz végig kedvező áramlatokra, megfelelő időjárási viszonyokra van szükség. Nos, a mi négyfős csapatunk nyolc napig Tarifában várakozott, majd húsvéthétfőn este jött a jó hír, hogy másnap reggel indulhatunk. Nekem az volt a szerencsém, hogy egy korábban bejelentkezett romániai jóbarátom, Bogdan Zurbagiu éppen sorra került, és megkért, hogy csatlakozzam hozzá, majd kiderült, hogy a négyfős csapatunk tagja lesz még egy szlovákiai ismerősöm, Viktor Dluhoš, és az általam csak a helyszínen megismert, francia-országi Harald Eltvedt"

– szólt a kezdetekről bajnokunk.

Az itthoni intenzív felkészülés után április 22-én reggel 7 óra 45 perckor kezdődött a délig tartó nagy kaland.

– A négy úszó előtt haladt egy iránymutató, nagyobb hajó, mellettünk pedig egy kisebb, amelyről időnként frissítőket kaptunk, és baj esetén segítettek volna. Sajnos, a feleségem nem kísérhetett úszás közben, mert bár kiutazott velem Spanyolországba, de hatnapnyi várakozás után, a munkahelyi kötelességei miatt haza kellett jönnie – tette hozzá az elmondottakhoz Péter.

Kérdésemre, hogy ez az úszás mennyiben volt más, nehezebb, mint korábban az alcatrazi vagy az Északi-szoros átúszása, Plavec Péter elmondta, hogy bár sokat edzett előtte, de a természeti viszonyok mindenütt mások, kiszámíthatatlanok, és itt is könnyebb úszásra számított.

– A nagy szél és a hatalmas hullámok nagyon megnehezítették a dolgunkat.

A szél hatására a 16,7 Celsius fokos víz hidegebbnek is tűnt, ám szokásomhoz híven most sem védtem magam neoprénnel, amiben még sosem úsztam. A táv teljesítése közben a közelünkben úszott egy 40-50 méter hosszú, vizet felköpködő óriásbálna és egy delfincsapat, de utóbbit csak a hajókról látták, mi a nagy sötétség és a hullámok miatt nem vettük észre. A bálna láttán pedig a félelem helyett inkább az a jó érzés töltött el, hogy természetes közegükben találkozhatunk ilyen méretes vízi élőlényekkel, melyek nem bántottak minket. Mindezzel együtt fantasztikus volt, minden percét maradandó emlékként őrzöm meg.

Nagy tervekből sosincs hiány

A négytagú csapat tagjai nem versenyeztek, inkább vigyáztak egymásra. A játékszabályok szerint folyamatosan egymás közelében kellett maradniuk, s végig összetartottak. Ennek következtében mindenki időteljesítménye 4 óra 15 perc körüli lett.

Az indulásuk helyszínéről, Tarifából napos időben halványan látták a marokkói célpontjukat, ami sziklás-dombos, lakatlan terület volt. A marokkóiak nem tudtak az érkezésünkről, de miután hajóval visszatértünk a spanyolországi kikötőbe, többen is vártak minket, mint ahányan az indulásunkkor kijöttek a vízpartra. Miután felfogtuk, hogy célba értünk, a teljesítményünket egy finom ebéddel, sült polippal ünnepeltük meg"

– árulta el.

A Gibraltári-szoros átúszásáról a vonatkozó adatokat és részletes térképet is tartalmazó oklevelet kaptak, és teljesítményüket hivatalosan is bejegyezték.

– Mivel a korábbi, alcatrazi és Északi-csatornabeli úszásom nem része az említett hét kihívásnak, esetemben a Hét óceán kihívás első lépcsőfoka a Gibraltári-szoros. Jelenleg még erre a sikerünkre és a közeljövő terveire koncentrálok, miközben folyamatosan edzek, hogy jó formában maradjak. Egy hónap múlva versenybe szállok egy ausztriai szezonnyitó viadalon, októberben pedig egy hatalmas tavat szeretnék szólóban átúszni, amely részleteit majd később árulom el. Közben meghívtak az év sportolóinak dunaszerdahelyi díjátadó gálájára, ahol én is a jelöltek között szerepelek. A gálán a Sportfanatic úszóklub több tagja is jelen lesz, így valószínűleg a gibraltári eredményemet is ott fogjuk megünnepelni, mivel Viktorral együtt felkerültünk a szlovákiai TOP 10-es listára. Ez a siker arra sarkall, hogy a hétből később további kihívásokat is bevállaljak.

Megjelent a Magyar7 2025/18. számában.