Mikor jönnek vissza az oroszok?
Az orosz-ukrán háború kitörése után a nemzetközi sportszövetségek többsége felfüggesztette az orosz és belarusz sportolók részvételét a világversenyeken. De meddig tartható fenn ez az állapot? És valóban a sport védelme, vagy inkább a politikai célokról van szó, amikor csupán egyetlen háború érintettjeit zárják ki.
Amíg orosz sportolók eltiltását a legtöbb szervezet természetes reakciónak tekintette, addig más háborús konfliktusok vagy emberi jogi visszaélések esetében meglepő csend honolt. Hol volt a tiltás, amikor amerikai bombázások zajlottak a Közel-Keleten, vagy amikor Kína elnyomó rendszere árnyékában rendezték meg az olimpiai játékokat? Kétségtelenül kényelmetlen kérdés, de éppen a képmutatás miatt érdemes feltenni.
Az elmúlt héten Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke ismét napirendenre hozta a témát a sajtótájékoztatóján, amikor kérdésre válaszolva elmondta, a világ- és az európai futball vezető szervei, a FIFA és az UEFA közös döntést fognak hozni az oroszok nemzetközi porondra való visszaengedésének ügyében.
Az európai szövetség vezetője szerint az orosz labdarúgást érintő szankciókat addig nem fogják feloldani, amíg a fegyveres konfliktus nem zárul le.
Eközben az orosz értesülések szerint áprilisban döntenek majd arról, hogy az orosz jégkorongozók résztvehetnek-e a jövő évi milánói téli olimpián. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője korábban elmondta, hogy folyamatos kapcsolatban állnak a NOB-bal. Az ukrajnai háború első évében az orosz sportolók semmilyen nemzetközi versenyeken nem vehettek részt, ugyanakkor több sportágban ezt a tiltást feloldották, de csak egyéni versenyzők esetében, akik semlegesként indulhattak, például a tavalyi párizsi olimpián is. Az oroszok a NOB új elnökétől is kedvezőbb megítélést várnak.
Azért túlzottan nem érdemes bizakodni, főleg úgy, hogy a gazdasági kártyákat Donald Trump múlt héten jócskán megkeverte és így az orosz-ukrán tűzszüneti megállapodás is háttérbe került, s alapvetően a béke felé vezető megállapodások nagyban szerepet játsznak abban, mi is lesz az orosz sportolókkal.
A sport politikamentessége, mint régi hivatkozási alap, mára puszta illúzióvá vált. Aki azt hiszi, hogy a pályán csak a teljesítmény számít, az vagy nagyon naiv, vagy éppen olyan politikai pozícióban ül, ahol már csak PR-szlogeneket ismétel.
Aki pedig egyértelműen úgy gondolja, nincs helye az oroszoknak vagy a belaruszoknak az olimpián, annak két szempontot is meg kell vizsgálnia, a technikait, vagyis mikor térhetnek vissza és a morálist szintén: mi alapján döntjük el, hogy ki a „tiszta” sportoló? Mi történik, ha a háború még évekig elhúzódik – Oroszország sportolóinak egy egész generációja esik ki?
Rajongók milliói nőttek fel az orosz tornászok, műkorcsolyázók, atléták vagy épp hokisok példáján. A nemzetközi sportszövetségek homályos irányelvek mögé bújva döntéseket hoznak róluk, miközben mindenki tudja: a háttérben geopolitikai érdekek mozgatják a szálakat.
Sokan várják már a „bűnbak-korszak” végét. Mert a sport nem attól válik tisztává, hogy kizárunk egy nemzetet. Hanem attól, ha az elveinket következetesen alkalmazzuk – minden országra, minden helyzetre. Addig viszont marad a kérdés: valóban a háborút büntetjük, vagy csak azokat, akik rossz útlevelet kaptak születéskor?
Megjelent a Magyar7 2025/14.számában.
