Melyik világ uralja a sportot?
Ki uralja a sport világát? Van értelme feltenni ezt a kérdést? A huszonegyedik század húszas éveiben bizonyos körökben lényegében tilos kérdéseket feltenni, de ez az írás nem velük foglalkozik. Ha őszintén válaszolunk az első kérdésre, akkor kijelentjük, hogy a sport világát a Nyugat uralja. Aztán merenghetünk tovább, és megkérdőjelezhetjük az egészet.
Aki szereti a sportot, időnként eltöpreng azon, hogy miért nem hallunk bolíviai úszókról, nigériai teniszezőkről, indiai kosarasokról vagy kínai focistákról. A mondatot tetszőlegesen folytathatnánk, és azt hiszem, aki egy kicsit gondolkodik, tud magyarázatot adni: a sport alapvetően a nyugati világ kivagyiságáról – is – szól. Arról, hogy olyan kulturáltak és civilizáltak vagyunk, hogy úri huncutságunkban – mert mi is ebbe a nyugati körbe tartozunk, ott állunk a szélén, vagy talán kicsit beljebb, ha a sport oldaláról vesszük, eléggé a közepén – azt a luxust is megengedhetjük magunknak, hogy eltartunk és fenntartunk valami egészen feleslegeset, amitől aligha leszünk szebbek, jobbak vagy csodálatosabbak – bár sokak szerint igen –, egy olyan világot, ami a játékra, versenyre épül, és ami egy ideje már elsősorban az üzletről és az érdekekről szól. Sport létezett az ókorban is, nem csak az ókori Görögországban, része az emberi világnak, mert sportolni, játszani, küzdeni, versenyezni, győzni, de még szurkolni is jó.
Induljunk ki az olimpiai játékokból. 1896-tól 2034-ig az Amerikai Egyesült Államok tíz, Franciaország hét, Japán és Olaszország négy, Ausztrália, Kanada, Nagy-Britannia és Németország három, Ausztria, Dél-Korea, Görögország, Kína, Norvégia, Oroszország és Svájc kettő, Belgium, Brazília, Finnország, Hollandia, Jugoszlávia (vagy ha úgy tetszik Bosznia-Hercegovina), Mexikó, Spanyolország és Svédország egy olimpiának adott otthont, vagy majd otthont ad. Talán nem eléggé egyértelmű?
Milyen más nagy sporteseményeket hozzunk fel még példaként? Labdarúgó-világbajnokság, atlétikai, vizes vb, kosárlabda-, röplabda-, gyephoki- és krikett-világbajnokság? Kiindulhatunk a sportágak bajnokaiból is. Nyári olimpiai játékok: amerikaiak, oroszok, németek, kínaiak, britek, franciák, olaszok, japánok, magyarok, ausztrálok. Téli olimpiai játékok: németek, norvégok, oroszok, amerikaiak, kanadaiak, osztrákok, svédek, svájciak, hollandok, finnek. Ahol gazdagok élnek, ott sportsikerek is lesznek?
Vagy másképpen kell ezt szemlélni? Esetleg más szelek fújnak manapság? Változás tapasztalható? A foci mintha korábban reagált volna, talán a sportág töretlen népszerűsége miatt. Évtizedeken keresztül Európa és Latin-Amerika játszotta a főszerepet, és ez megmutatkozott a vb-k helyszíneiben is.
Aztán felfedezték az Egyesült Államokat, hogy oda is be kellene törni, lásd 1994-es torna, majd irány Ázsia távol-keleti része, később Afrika, utána az arab/iszlám világ, és megint Észak-Amerika, ami azért lehet vagy lesz érdekes, mert Latin-Amerika egyre nagyobb szeleteteket harap ki belőle. A jövő pedig Afrikáé és a Közel-Keleté, de bejelentkezik majd Kína és Délkelet-Ázsia is, mert a piacon ők a vevők.
Atlétika? 2011 óta Dél-Korea, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Katar, az Egyesült Államok és Magyarország rendezett vb-t, idén Japán, két év múlva ismét Kína fog. Vizes világbajnokságok? 2017 óta háromszor adott otthont – illetve fog – az eseménynek Európa, mindannyiszor Budapest (2017, 2022, 2027), miközben Dél-Korea, Japán, Katar, Szingapúr volt házigazda, 2029-ben pedig Kína lesz. A férfi kosárlabda mindig nagyobb látószögben gondolkodott, és Latin-Amerika volt eleinte a vb-k otthona. Az ezredforduló óta az üzlet is berobbant, az Egyesült Államok, Japán, Törökország, majd Spanyolország rendezett tornát, 2019-ben már Kína, 2023-ban a Fülöp-szigetek Japánnal és Indonéziával közösen, 2027-ben pedig Katar lesz a rendező. Biztosak lehetünk abban is, hogy a nyári olimpia jövője is a Nyugaton kívülre vezet. A 2036-os és 2040-es játékok Indiában vagy az arab világban, Katarban köthetnek ki, és idővel Afrika is felkerül a térképre.
