Lassan a sportban is beköszönt a tavasz!

A téli sportokhoz csupán annyit, hogy a hokisok kivételt képeznek, ők tudvalevőleg bolondok, és akkor is tél van számukra, ha épp tavasz, nyár vagy ősz van. És még mielőtt szlovákpártisággal vádolnának egyesek, következzenek a sportvilág elmúlt hetének hírei zanzásított változatban, magyar érdekeltségekkel az élen. Kézilabda: a Szeged és a Veszprém csatáját a 2017-2018-as bajnok nyerte az NB I-ben – ismét –, ami még mindig meglepőnek hat, de a szegediek jobbak, a BL nyolcaddöntője előtt azonban jó felmérő volt mindkét csapatnak a rangadó. Kézilabda, de már nők: a magyar kupa debreceni döntőjét a Győr és a Ferencváros vívta, a négyszeres BL-győztes ETO tizennegyedszer zsebelte be a trófeát. Autósport: a Forma-1-es szezonnyitó ausztrál nagydíjat Lewis Hamilton legnagyobb meglepetésére nem ő, hanem a finn csapattársa, Valtteri Bottas nyerte. Labdarúgás: a derby della Madonnina, vagyis az AC Milan-Inter Milan rangadó 2:3-as eredménnyel végződött, míg a francia Le Classique, a PSG és az OM csatája a fővárosiak 3:1-es sikerét hozta. Ennyit tömören, de nézzünk pár érdekességet a Kárpát-medencéből.

Pontosan egy héttel ezelőtt a Tipsport Liga negyeddöntőjében a Nyitra és a Trencsén második meccsén olyan ketrecharcot rendeztek a felek, elsősorban a Dukla „MMA-sai”, hogy azt még Conor McGregor és Habib Nurmagomedov is megirigyelhetnék. A nyitraiak válogatott szélsőjére, Róbert Lantošira ráálltak a trencséni likvidátorok. Először Boris Sádecký ütötte ki a huszonhárom éves játékost, majd Tomáš Starosta ment térdre, és Lantoši ismét jeget fogott, a harmadik „menetben” pedig – valóban a harmadik harmadban történt – megint a csapatkapitány és egykori szlovák válogatott képzelte magát McGregornak, és bevitte a K.O.-t. Nyakra és fejre ment, Lantoši hat fogát elveszítette, és értelemszerűen nem fejezte be a mérkőzést. A két elkövetőt öt és hat találkozóra tiltották el, ami eléggé nevetséges ítélet. Azt az összecsapást a Nyitra nyerte 4:1-re, az indulatok alig csitultak azóta, a tegnapi ötödik meccsen is volt ketrecharc, és ami a hokit illeti, 3:2-re vezet a párharcban a Nyitra.

A szlovák nők is odatették magukat a múlt héten. Na nem „Papučovára” gondolok – ó, a szlovákok is leleményesek, már előttem kifundálták ezt a találó nevet! –, hanem Kuzminára és Vlhovára, de ide sorolhatjuk Fialkovát is, aki az utolsó, huszadik lövésével csúszott le a világbajnoki aranyról. Miközben Anastasia Kuzmina épp lelép a sport képzeletbeli színpadáról, addig Petra Vlhová csillaga felívelőben van. Elképesztő sikereket ér el, Shiffin persze még előtte van. És itt egy kitérő következik a távoli Amerikába. Vajon Mikaela Shiffrin Lindsey Vonn helyébe tud lépni a csillogást illetően? Vonn-nak tíz év előnye volt/van, de mivel ő is visszavonul, értelemszerűen a másik amerikai léphetne a nyomába. Nem szívlelik egymást, ahhoz pedig nem kell személyes ismeretség, hogy megállapítsuk, teljesen más karakterek. Shiffrinből nehezen fognak celebet faragni. Vonn minden téren „érdekes” volt. Miután elvált, de megtartotta a férje nevét, a golfozó Tiger Woodsszal élt együtt, ami őt is ismertebbé tette, és hát mi lehetne üdvösebb, mint „elnyomott kisebbségiek”-kel együtt élni. A „tigris”-ét egy amerikaifocis edző követte, szintén „felszabadításra váró kisebbségi”, akit az NHL-ben sztárolt kanadai P. K. Subbanre cserélt, természetesen egy újabb „színes egyéniség”. Kell ennél több a felvilágosultaknak? Ennél ügyesebb bizniszt ki sem találhatnának, a szőke amerikai összejön a fekete királyokkal, mintha a liberális nagykönyvből álmodták volna valósággá. Shiffrin barátja, a francia síző, Mathieu Faivre nem vár felszabadításra, és Shiffrin még nem tett esküt a feminizmusra, mint honfitársa.

És elérkeztünk a futballhoz, a csütörtökön kezdődő Eb-selejtezőhöz. A 2020-as Európa-bajnokság egyik helyszíne Budapest lesz, mi lehetne szebb a magyar válogatott számára, mint az új Puskásban játszani a csoportmeccsket! Marco Rossi két ponttal is elégedett lenne, persze hat a cél. A nagyszombati „örökrangadó”, hiszen az ötödik szlovák-magyart játsszák, igazán pikáns falat mindenki számára. A szörnyű közös múlt, az a rengeteg halott, és az a sok szenvedés, amelyet elsősorban a magyarok okoztak a szlovákoknak az elmúlt évszázadok, de mit évszázadok, évezredek során, tényleg megbocsáthatatlan.

Ezt meg kell torolni a sportpályákon is! Hál' istennek, ilyen ostobaságokat egyre ritkábban hallani, talán egyre többen felfogják az elitek, vezetők, döntőshozók körében is, hogy célt elérni a jelenben csak úgy lehet, ha egységet alkotnak. Ez még nem zárja ki a nemzeti érdekeket, sem a nemzetek Európáját – állítólag más Európa is létezik, valójában persze nem, de hinni sok mindenben lehet. És hol máshol játszhatnák a „dunai derbi”-t – legyünk újítók mi is –, mint a „szlovák Rómában”, ahol, mint múltkor megtudtuk, csodás „történészek” alkotnak és körmölnek. Ha megfogadjuk a gondolataikat, ezúttal bizony a „kishunok” után a „nagyhunok” csapnak össze a „Szent Szlovák Birodalom”-mal. De az is lehet, hogy Szlovákia-Mongólia talákozóra kerül sor, csak épp elírták az ellenfél nevét.