Közel három évtizede a magyar jet-ski élén
Különleges kitüntetésben részesült Czeller Béla az ötven, zömében az olimpiai programban nem szereplő sportágat összefogó Nemzeti Versenysport Szövetség közelmúltbeli évértékelőjén. A Magyar Jet-Ski Szövetség elnöke vehette át ugyanis az idén a sportvezetők munkáját elismerő dr. Leyrer Richárd-díjat, amelyet az NVESZ alapított az öt évvel ezelőtt elhunyt kiváló sportvezető emlékére. Czeller Béla közel három évtizede lankadatlan energiával irányítja sportágát, és a jövőt illetően is tele van tervekkel, célokkal.
Egy ilyen elismerés amolyan életmű díj, amivel egy sportvezető egész addigi munkásságát honorálják…
- Elárulom, fiatalon egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valaha ilyen pályára lépek. Mérnökként egy vállalkozást vezettem, mellé futott be ez a dolog. Valamikor az 1980-as években kaptam egy másolt VHS videót, amin egy jet-ski verseny volt. Bár mi akkor csak annyit láttunk az egészből, hogy különböző színű bóják között emberek vízi robogókkal száguldoznak, elesnek, visszamásznak, mennek tovább. Annyira szenzációs volt azonban, hogy gondoltam, ha egyszer eljön az idő, mindenképpen beszerzek egy ilyen gépet. Hozzáteszem, hogy előtte lovagoltam, cselgáncsoztam, de vízisíztem és motorcsónakoztam is, úgyhogy a vízisportok közel álltak hozzám. Aztán 1992-ben meghallottam, hogy már itthon is vannak ilyen gépek, Ausztriából behoztunk egy jet-skit és a Tisza-tavon elkezdtem próbálgatni, gyakorolni. Majd miután kiderült, hogy létezik már országos bajnokság is, elindultam rajta. Hozzáteszem, nagyon későn kezdtem, hiszen már 38 éves voltam, mégis beleszerettem a sportágba. Ugyanazon év végén pedig Varga Istvánnal, aki gyakorlatilag elindította ezt a sportot hazánkban, megalakítottuk a Magyar Jet-ski Szövetséget. Ügyvezető alelnök lettem, 2000-ben pedig elnök, vagyis 28 éve vezetem a sportágat.
Mit tud adni a gyakorlóinak a jet-ski?
- Technikai sportág lévén két tényezőből áll össze a jet-skizés, a gépi technikából, ami alattunk van, valamint az emberből, hogy az mennyire van fizikailag felkészülve, hogyan tud koncentrálni. Sokszor a másodperc töredéke alatt kell dönteni, és például 120 kilométer per óránál egy oldalhullám miatt elesni elég durva. Hihetetlen szellemi és fizikai igénybevétel, de talán emiatt is szerettem bele.
A jet-skiben az a fantasztikus, hogy sosincs két ugyanolyan pálya. Lehet, hogy ugyanott vannak a bóják, de azzal, hogy van még egy tucatnyi versenyző, aki ugyanott akar kanyarodni, vagy, hogy máshonnan jönnek a hullámok, minden egyes futam más és más. Nem is beszélve a tengeri vagy óceáni helyszínekről. Volt szerencsém 1999-ben a Kubában rendezett világbajnokságon versenyezni, ahol az időmérőn negyedik lettem, másnap azonban olyan ötméteres hullámok voltak, amilyeneket életemben nem láttam, ott kellett megtanulnom, hogyan kell egy ilyenen menni. Tizenegyedikként végeztem, de örültem, hogy élve megúsztam. Ezek a dolgok viszont olyan extra izgalmakat adnak, amilyeneket máshol nemigen lehet átélni.
Hová tud fejlődni hazánkban a sportág?
- Ami azt illeti, régebben több lehetőségünk volt, a '90-es években még a Balatonon és a Dunán is tudtunk országos bajnoki futamokat tartani. De aztán jöttek a tiltások, és ma már csak nagyon kevés olyan hely van, ahol lehet jet-skizni. Jó lenne, ha valamilyen jogszabály-módosítással nagyobb térhez juthatnánk, mert rengeteg olyan vízfelület van, ahol mások zavarása nélkül űzhető lenne a sport. Egyébként ahhoz képest, hogy nincs tengerünk, a magyar jet-skisek a 28 év alatt 124 vb- és Eb-érmet nyertek, ami nagyon komoly eredmény. Oda szeretnénk eljutni, hogy hazánk ismét a legjobb három-öt ország között legyen Európában. Ettől messze vagyunk, de büszke vagyok rá, hogy tavaly a Nyíregyháza-Leveleken rendezett Eb-futamon tíz érmet is szereztek a magyarok. Az gyönyörű eredmény volt, és a sikeres rendezés után idén is lebonyolíthatjuk a futamot, ami remek, a hazai fiatalokat is megmozgató lehetőség. Hiszek benne, hogy itthon komoly kifutása lehet a jet-skinek. Az edzési és versenyzési feltételek javulása mellett jó lenne egy szövetségi bázist létrehozni, ahol folyamatosan lehetne edzeni és az utánpótlást nevelni. Ezek azok, amikről sportvezetőként még álmodom, hogy jó lenne látni és összehozni...
