Két év alatt a világ tetejére

Az idén világraszóló sikereket értél el. Az ember azt gondolná, kisgyermekkorodtól úszol. Mikor kezdtél el hivatásszerűen foglalkozni a sportággal?

Két éve. A szüleim szerették volna, ha sportolni kezdek. Apukám, aki testneveléstanár, a kézilabdát vagy az úszást javasolta. Mivel a labdát nem szeretem, hobbiból kipróbáltam az úszást. Akkor még üzemelt a vágsellyei Duslo uszodája, ott találkoztam az első edzőmmel, Peťo Borival, aki megtanított rendesen úszni. Ő segített abban is, hogy beléphessek a Hurrican klubba, ahol hamar bevettek a csapatba, most is a klub színeiben versenyzek. Szerettem volna a klasszikus úszást választani, de a régiónkban nem volt olyan klub, amibe beléphettem volna, így adódott az uszonyos és a búvárúszás. Az év elején közölték, hogy a Duslo medencéjében műszaki okok miatt nem lehet tovább       edzeni. Nekem akkor már készülni kellett a világkupa negyedik, miami fordulójára. Mivel egyre több akadály gördült elém, váltanom kellett, így került a képbe a jelenlegi edzőm, Jakoda Tibor, akivel Galántán vagy Győrben edzünk. Ő segített felkészülni, és kiküszöbölni a hibákat. Neki köszönhetem, hogy Miamiból három arannyal jöhettem haza.

Üstökösként robbantál be az úszás világába. Milyen számokban versenyzel?

Miamiban például három ötvenméterest úsztam: 50 m felszíni úszást, 50 m búvárúszást és 50 m felszíni gyors-úszást. A Világkupák szenior és junior kategóriára vannak osztva, 18 éves koromig a junior kategóriában versenyzek. A felszíni és a felszíni gyorsúszáshoz van egy nagy uszony, míg az 50 méteres búvárúszásban egy levegővel úszunk víz alatt. Ezt Floridában 17,15 másodperc alatt teljesítettem. A nagyobb távokat palackkal abszolváljuk.

Egy év alatt fejlődtél világbajnoki szintre, tehát elmondható, hogy egy világklasszis van születőben. A világkupák mellett az egyiptomi vébéről is aranyéremmel tértél haza. Melyik volt az eddigi legmotiválóbb teljesítményed?

A legelső és máig legkedvesebb sikerem idén februárban volt, a Világkupa első fordulójában, Egerben. Úgy mentem oda, hogy ha elcsípek egy harmadik helyet, én leszek a legboldogabb a világon. Az első számban, az ötven méter búváron úszás után felnéztem a táblára, és ott világított a nevem mellett az első hely. A következő számban, a felszínin is első helyen zártam. Ezen a napon tettem magasra a lécet, és nagyon-nagyon boldog voltam. Az egyiptomi vébére Bukor Ádámmal edzettem végig, Jakoda Tibor keze alatt. Rettenetesen kemény volt ez az edzés, két edzőtáborban is részt vettünk.

Egyiptomban, Sarm es-Sejkben a junior uszonyos úszó-világbajnokságon Szlovákia egyetlen éremszerzője lettél. Embert próbáló körülmények között.

Fárasztó volt az augusztusi hőség. Itthon 26-27 fokos vízben úszunk, ott sokkal melegebb volt, ami úszásra nem ideális. Mivel sprinter vagyok, valahogy még elviseltem a dolgot, de hosszabb távokon nem tudom, hogyan bírták ki a versenyzők. Nagyon örültem a vb második helyének ötven méter felszínen.

Milyen eredményekkel zártad az évet?

November legvégén Kecskeméten vettem részt a junior uszonyos úszók világtalálkozóján, ahol kétszáz méter felszíni távon 1:33:54 idővel elhozhattam az aranyat. Ezzel az eredménnyel sikerült megdöntenem a tízéves szlovák rekordot. December 7-én Poznańban, a Világkupa utolsó fordulóján vehettem át két ezüstérmet, és sikerült megdöntenem egy újabb szlovák rekordot, ezúttal 100 méteren, összesítettben pedig a harmadik helyet szereztem meg az egyéni junior kategóriában. A száz méter felszíni úszásban itt is szlovák rekordot döntöttem. Nagyon kemény év áll mögöttem, rengeteget  tanultam, edzőt és uszodát váltottam. Ehhez sokat kellett utaznom, jól beosztani az időt, és megfelelni Tibi bácsi kemény követelményeinek.

Kortársaid gondtalan életet élnek, míg te keményen edzel. Azért, gondolom, néha te is szeretnél szabadabb lenni. Hogy néz ki egy napod?

Öt óra körül kelek, hatra már a medencében vagyok Galántán, és nyolckor az iskolában ülök, a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskolában. Szerencsére nagyon jó osztályunk van, mindenben támogatnak. Kettőig iskolában vagyok, utána tanulok, kivételes alkalmakkor van időm lepihenni kicsit. Fél ötkor már Galántáról indulunk Győrbe az ötvenméteres medencébe edzeni, este nyolcig. Mire hazaérek, van vagy fél tizenegy, akkor még reggelre összerakom, amit tudok, aztán kezdődik elölről az egész. Vannak időszakok, amikor megkérdezem magamtól, megéri-e ezt egyáltalán, nem lehetne-e legalább egyszer kialudni magam? Persze egy-egy siker után rájövök, hogy megéri.

A családod hogyan tud alkalmazkodni ehhez a szigorú életrendhez?

Amikor már nagyon kemény, vagy nagyon nem megy, olyanokra gondolok, akiket a legjobban szeretek, legtöbbször az anyukámra. Egy rossz nap után nagyon nehéz lemenni az uszodába, és odafigyelni arra, amit az edző kér. Olyankor mindent ki kell zárni, és elengedni az egészet. Egy versenyszám végén, amikor már mindenem fáj, mindig az ugrik be, hogy legyen vége, csak érintsem meg a falat. Érdekes, amikor visszanézem a videókat, mindig ezeken a részeken tűnök a leggyorsabbnak. A lényeg, amikor már úgy érzed, hogy nem megy, akkor is meg kell próbálni. Dobogón állni azt jelenti, hogy megérte a rengeteg edzést, amit belefektettem. Anyukám mindig ott van velem, minden versenyre elkísér, olyan, mint a legjobb barátnőm. Ő nekem a minden.

Jövőre felvételizel. Mik a terveid?

Mindenképpen a sport területén szeretnék maradni, de érdekel a biológia, a fizioterápia, vagy az étkezési tanácsadás is. Győrben szeretnék felvételizni egy nyelvi gimnáziumba.

Megjelent a Magyar7hetilap 2019/51-52. számában.